FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Nem hiszem el persze, hogy nem érzik azt a mérhetetlen nagy igazságtalanságot, amit én próbáltam az előbb finom körmondatokkal itt ecsetelni. Azt a mérhetetlen nagy igazságtalanságot, hogy azokat a borászokat, akik 85-90 százalékban lefedik a magyar borforgalmazást - ez az asztali és tájbor kategória -, őket egyáltalán nem érdekli, hogy milyen a francia, az orosz meg a tengerentúli megítélése, mondjuk, az egri bikavérnek. Abszolút nem érdekli őket, sőt vissza sem fog rájuk hatni, bármilyen marketingtevékenységet fogunk a későbbiekben kifejteni, mert őket egyetlenegy dolog érdekli: meg tudnak-e küzdeni az importborral, meg tudnak-e küzdeni a borhamisítókkal, meg tudnak-e küzdeni a számla nélkül forgalmazókkal.
Ráadásul most önök azt fogják megszavazni, hogy ez a kör, akit most említettem - ebben egyébként az alföldi borászat lesz a legnagyobb vesztes természetesen -, aki a legnagyobb vesztes, ebben a helyzetben befizeti a marketingadó 85-90 százalékát, ebből vissza semmit nem kap, és ez a törvény a nyakába zúdítja az importbort.
(20.20)
Tetszenek tudni, mennyi volt tavaly az importbor? Nem egészen 100 ezer hektoliter. Első negyedévben már 120 ezer hektoliter volt a 2007-es évben. Nem tetszenek érzékelni még mindig, hogy miről van szó? Hogy az alapborokat, az asztali és tájborokat forgalmazókat, a teljes magyar borforgalom, ez 3,5-4 millió hektoliter szokott lenni évente, ennek a 85-90 százalékát előállítókat önök most egyszer megfizettetik 8 forinttal, és rászabadítják 8 forint mentességgel az importbort. Hát én ezt mondom borzasztó nagy aránytalanságnak és igazságtalanságnak, és ezért mertem javaslatot tenni, hogy csökkentsük a terheit az alföldi, a tájbort, az asztali bort forgalmazóknak, csökkentsük a terheit. Ezért mertem javasolni megosztott, nem egységes literenkénti forgalombahozatali járulékot, hanem 2, 4, 10 és 50 forinttal, minőségi kategóriától függően, hogy ne tegyük már tönkre egyébként azt a több százezer termelőt, aki érintett az asztali és tájbor termelésében és forgalmazásában.
Ami pedig a másik területet illeti, hogy ebből a még nem létező forgalombahozatali járulékból milyen területre kellene elkölteni, én azt gondolom, hogy nem kerülhető meg az utóbbi hetek iskolabezárásai kapcsán a Soós István Borászati Szakközépiskola helyzete. Ugyan a módosító indítványomban nem nevesítettem, hogy 10 százalék borászati szakképzésre csak a Soós István Borászati Szakközépiskola részesüljön, de aki egy picit is ismeri a valóságot, az pontosan tudja, hogy három iskola, a budafoki, a villányi és a kiskőrösi végzi a borászati szakképzés több mint 90, egészen pontosan 95 vagy 97 százalékát. Egyébként itt kérek elnézést a Soós István Szakközépiskolától, ők nem szakmunkásképző iskola, lehet, hogy valaki végül úgy végez, de szakközépiskola, elég magas színvonalon. A borászati hétköznapi munkafázisok legdandárabbját végzők csapatát képzik itt ebben az iskolában.
Nos, azt merem gondolni, hogy valamilyen megoldást mégiscsak kell találni. Természetesen nekünk képviselőknek az eszköztárunk olyan mértékben szűk, hogy nem kezdeményezhetjük mindennap egy törvény vitáját a parlamentben. De ez a borászattal kapcsolatos kérdés ide került a parlamentbe, és azt mertem megfogalmazni, hogy igen, most van egy lehetőség, erről beszéljünk, hogyan oldjuk meg ezt a kérdést.
Ugyanúgy látom, hogy a kutatás-fejlesztésre is javasoltak bizonyos összegeket átcsoportosítani. Azonban emögött egy kissé rafináltabb szándékot merek meglátni. Miért merem ezt mondani? Azért, mert önök az elmúlt év végén hozott törvényükkel megsemmisítették a négy borászati kutatóintézet önállóságát (Gőgös Zoltán: Nem igaz.), és ezeket most különböző oktatási intézményekhez csatolják.
Mi történt történetesen az egri kutatóintézettel? Hát tippelhet bárki bármit, ez a gyöngyösi Károly Róbert Főiskolához fog majd kerülni. És ezek után nem meglepő, hogy rektor uram, ugye, Magda Sándor benyújt egy olyan indítványt, hogy ha már őhozzá kerül majd az egri kutatóintézet, akkor most innen gyorsan vegyünk el pénzt, és támogassuk meg a kutatást, azaz többek között az egri kutatóintézetet. Amire persze itt még nincs leírás, arra se, ha netán ez a módosító indítvány érvényesülne, hogy milyen arányban osszuk szét a kutatásra ezeket az összegeket. Elnézést, de nyílt, egyenes a logika, ebből a pénzből elvéve, kutatóintézeten keresztül a Károly Róbert Főiskolát megint meg kell támogatni, ami néhány milliárdot egyébként is már az elmúlt időszakban megkapott.
Én ezzel természetesen nem értek egyet, ugyanakkor a Soós István és a hasonló szakközépiskolák helyzetét mindennap tudjuk, hogy milyen kritikus. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt mertem javasolni, hogy van a borászati társadalomnak arra bátorsága, hogy a saját szakterületén megmutassa, hogyan kell életben tartani egy iskolát. Köszönöm szépen.
