BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Az ajánlás 1. pontjához kívánok részletes indoklást fűzni. A benyújtott módosító indítvány a szabadságok kivételével kapcsolatos, előzetesen a kormány által benyújtott törvényjavaslatot módosítja. A módosításnak az az egyik legfontosabb változtatása az eredeti elképzelésekhez képest, hogy meghatározott esetben a munkavállalónak a munkáltató kifizethesse azt a munkabért, ami a ki nem vett szabadságra jut. Ez a kivételes szabály csakis az eredetileg javasolt és átvihető szabadság mértékére terjed ki. Azaz a következő évre átvihető szabadság egynegyedére, illetve arra a részre, amit a törvényben meghatározott határidőig nem vett ki a dolgozó.
Hogy érthető és egyszerű példát mondjak erre, ha valakinek 20 nap szabadsága van, a törvényjavaslat értelmében ennek negyedrésze vihető át a következő évre, vagyis 5 nap. Ha ebből az 5 napból, mondjuk, 2 napot már kivett a munkavállaló, de 3 még bent maradt valamilyen oknál fogva, akár azért, mert a munkáltatónak olyan feladatai merültek fel, olyan munkavégzés, ami miatt ez nem válik lehetővé, vagy azért, mert például a munkavállaló sem tudja kivenni ezt a szabadságot, ebben az esetben az ő írásbeli kérelmére a ki nem vett szabadság kifizethető legyen, vagyis pénzben meg lehessen ezt váltani.
Nagyon jól tudjuk, hogy a mindennapi életben az sajnos bevett gyakorlat, hogy adott esetben a munkáltató kiíratja a szabadságot a dolgozóval, ugyanakkor igazából a munkavállaló nem tudja kivenni, mert olyan akadályok merülnek fel, ami miatt ez nem válik lehetővé. (Csizmár Gábor a fejét csóválva közbeszól.) Ezzel egyidejűleg az erre járó munkabért sem kapja meg, tehát kétszeresen is rosszul jár. Államtitkár úr hiába mondja azt, hogy ez nem így van, beszélgessen már el néhány olyan dolgozóval, aki így járt. (Csizmár Gábor: Ez törvénytelen.) Államtitkár Úr! Ön előtt is ott vannak a gombok, bátran nyomja meg, ha válaszolni kíván az általam elmondottakra.
Egyébként pedig ennek a lehetőségnek, amit csak kivételesen, és ismételten hangsúlyozom, hogy a munkavállaló írásbeli kérelmére lehetne így kifizetni, természetesen késedelmi kamattal növelten, és mindez nem mentesítené a munkáltatót az alól, hogy ha a munkaügyi ellenőrzés ezt megállapítja, a megfelelő bírságot ki is fizettessék vele. Ezzel lehetővé válna, hogy ne legyen ebből napi gyakorlat. Vagyis a munkáltató eleve ne kalkuláljon azzal, hogy a szabadság negyedrészét majd inkább kifizeti, mint hogy természetben kiadja.
A másik módosítás pedig a gyermeket nevelő szülőknek a szabadság kivételéhez való jogát lenne hivatva erősíteni. Nagyon jól tudjuk, hogy a gyermekek nyári iskolai, óvodai vagy bölcsődei szünete hosszú időt vesz igénybe, gyakran nem is elég egy szülő szabadsága, hanem felváltva vannak a szülők szabadságon, már ha megkapják a szabadságot erre az időszakra. Ezért a módosító javaslatom azt indítványozza, hogy a 16 éven aluli gyermeket nevelő szülők esetében a rendes szabadságot összehangoltan a nyári szünettel, iskolai, óvodai szünettel adja ki a munkáltató, ezzel is elősegítve a gyermekek felügyeletének megoldását.
Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
