DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Március 8-án szerte a világon köszöntik és ünneplik a nőket. Az MSZP nőtagozata egy sajátos rendezvényt kezdeményezett, amelynek köszönhetően a nemzetközi nőnapon az ország tizenhét megyéjében egy-egy tér egy félórára a béke szigetévé válhatott. Köszönet annak a közel tízezer nőtársunknak, akik pártállástól vagy politikai szimpátiától függetlenül vállalták, hogy közös erővel juttassuk kifejezésre: a társadalmi béke fenntartása valamennyiünk közös felelőssége; akik úgy gondolták, hogy mi nők sem csak a családi tűzhely melegéért vagyunk felelősek, akik megértették, most nem azt kell kérdeznünk, hogy mit tehet még az ország a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőségért - bár van még teendő, tudjuk -, hanem az a kérdés, hogy mit tehetünk mi az országért, annak nyugalmáért, nemzetközi tekintélyének megőrzéséért.
A mai közhangulatban nekünk, nőknek - anyáknak, nagymamáknak, testvéreknek és társaknak - mi lehet a legfontosabb kívánságunk, mint az, hogy családtagjainkat biztonságban tudjuk egy nyugodt, békés országban, ezért egy csendes és békés összejövetel keretében együtt adtunk hangot annak, hogy nem akarunk félelemben élni Magyarországon, hogy nem szabad az erőszakot tovább gerjeszteni. Csendes rendezvény volt, hisz nem voltak indulatokat korbácsoló politikai szónoklatok, nem hangzottak el durva és uszító kifejezések, mondatok. Gondolatainkat költők, írók, zeneszerzők segítségével előadóművészek közvetítették. De reméltük, hogy a társadalomnak szánt üzenetünk annál hangosabb lesz.
Bár nem harsogott a sajtó a békés üzenetünktől, hisz nem történt semmi rendkívüli, még az Árpád-sávos zászlók alatt megjelentek is elhallgattak az első néhány dallam után, a rendezvény résztvevői azonban megerősítettek bennünket abban, hogy a társadalom apraja-nagyja ki van éhezve a békére és a nyugalomra. Az egyik rendezvény után egy öt év körüli kislány, akit anyukájával a zene és a vers csalogatott a térre, megjegyezte: néni, ez olyan szép volt, csak az a kár, hogy ilyen hamar véget ért. Nem válaszolhattuk a gyereknek, hogy a következő órában már más csoport számára, más céllal, és egyébként meg a hónap minden napjára foglalt a tér, és nem a béke dalai lesznek hallhatók.
Akadt olyan sajtóorgánum, amely azzal vádolt bennünket, hogy a szocialista nők utcára viszik a politikát. Ugyan kérem, mindannyian látjuk és érzékeljük, hogy napjainkban a megosztó politika folyamatosan jelen van, s nemcsak a parlamentben, hanem sajnos az utcákon, a tereken, a munkahelyeken, a családokban is. A közélet durvaságai átterjedtek a hétköznapi életünkre, az indulat, az intolerancia, az erőszak beivódott mindennapjainkba, testvérek, szomszédok, munkatársak között és családokon belül vert éket, húzott falakat.
Mi éppen arra akartunk példát szolgáltatni, hogy az utcákon, a tereken az elmúlt időszak durvaságai által kiszorított békességnek is helye van, hogy a tér legyen újra mindenkié. Szeretnénk, ha a nemzeti ünnepekhez közeledve nem kellene azon aggódnunk, hogy a tőlünk távol lévő családtagjaink, gyermekeink hol tartózkodnak, hogy ki merjünk-e menni az utcákra, terekre egy békés megemlékezés kedvéért. Még a minden nő számára oly kedves virágról is lemondanánk - mint ahogy a felhívásunkban hangzott -, ha békességet, nyugalmat tudhatnánk magunk körül - és nemcsak nőnapon, de egész évben; és nemcsak mi nők, de az egész ország.
S ha arra már nincs esélyünk, hogy most tavasszal a Kossuth téren taposatlan virágmezőt láthassunk, legalább egy csokor békét kívánok nőtársaim nevében a következő napokra, majd hetekre, hónapokra, évekre az egész országnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
