DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ez az a beruházás, amit most indítani tervezünk, ami mindig késik. Késett ma is öt percet, amikor a kormány képviselője nem volt jelen az indulásnál, de valószínűleg az egész beruházás szempontjából ez volt a legkevésbé fontos késés.
(10.20)
Ez egy olyan beruházás, amiről mi mindig sokat beszélünk ott a Dél-Dunántúlon. Ez az a beruházás, amivel kapcsolatban a legtöbb valótlanságot hangoztatták mindig is a politikusok. Ez az a beruházás, aminek már 2006-ban meg kellett volna valósulnia, Pécsen kellett volna lennie az autópályának, ahogy ezt akkor Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt úr ígérte; Csillag miniszter urat már meg sem említem, mert őróla már a televíziónézők nem tudnak, hogy ki volt ez a miniszter és mit ígért. De Gyurcsány Ferenc is azt ígérte, hogy a jelenlegi törvényben foglaltaknak megfelelően 2007 végén Pécsen ott lesz az autópálya. Tudjuk jól, hogy erre lehetőség nincs, itt jegyzem meg, hogy a törvényt, a ma hatályos törvényt is korrigálni kellene, mert ennél a beruházásnál már egész másban gondolkodik az Országgyűlés.
Most azt mondjuk, hogy 2010-ben Pécsen ott lesz az autópálya vagy ez az autóút. Ne vezessük megint félre a pécsieket és a baranyaiakat! Nem lesz ott, lehetetlen megépíteni ezt 2010-ig. Nyugodtan merjünk mondani egy reális időpontot, még akkor is, ha ez nekünk ott, délen nagyon fáj, hogy nem lesz ott, mert 2010-ben Pécs Európa kulturális fővárosa, létkérdés lenne, hogy autópályán meg lehessen közelíteni ezt a várost. A legoptimistább számítások is azt mondják, hogy 2010 első negyedévében lesz kész ez az autópálya. Én ennyire nem vagyok optimista: nem lesz kész 2010 első negyedévében. Nem lesz mindig ilyen telünk, az eső is esni fog, meg néha fagyni is fog, lesznek mindig események, amik a munkát hátráltatják. Tehát tűzzünk ki egy reális időpontot! Boldog leszek, ha 2010-ben valamikor ezt az autópályát felavathatjuk.
Ez az a beruházás, amivel kapcsolatban a legtöbb sajtótájékoztató történik Pécsen és Pécs környékén vagy a városban vagy mondjuk az M6-M60 metszéspontjában, az adott csomóponton politikusok előszeretettel szeretik fényképeztetni magukat ilyen kijelentésekkel. Ez az a beruházás, ami a legtöbbet szegényedett is. Abban gondolkodtunk, hogy ez a beruházás elmegy és feltárja majd az Ormánságot is, Szentlőrincig minimum gondolkodtunk ebben a beruházásban. Ideális esetben ennek a beruházásnak Szigetvárt is érintenie kellene, hogy az egyik legelmaradottabb térségét az országnak, az Ormánságot feltárja ez a beruházás. Ez már nincs napirenden, most csak Pécsig megy a beruházás, sőt még Pécset sem kerüli el az autópálya, az autópálya-forgalom ilyen szempontból átmenetileg bejön Pécsre. Mi abban is gondolkodtunk, hogy ez a beruházás Mohácsot is érinti, a határkikötőt. Baranya gazdaságát Mohácsról lehetne megmozdítani. Ez a beruházás most nem szól arról, hogy Mohácsot elérjük autópályával vagy autóúttal.
Ha azt a kérdést tesszük fel, hogy kell-e az autópálya-beruházás, szerintem senki nincs itt a Házban, aki ezt vitatja. A folyamat 1997-ben indult, Lotz Károly minisztersége idején Helsinkiben döntöttek többek között az V/C-folyosó megépítéséről, azóta várjuk ezt a beruházást. Nyomvonalvitákon vagyunk túl, a térség politikusai, polgármesterei megegyeztünk az ideális nyomvonalban, ezen a nyomvonalon épül most majd ez az autópálya. A tapasztalat azt mondja, hogy ahova megy autópálya, ott fejlődést lehet remélni. Mi is, baranyaiak, dél-dunántúliak ezt a fejlődést várjuk ettől az autópályától. Tehát ha a „Kell-e az autópálya?” kérdésre egyértelműen igenlő a válaszunk, akkor már csak az a kérdés, hogy hogyan építsük meg ezt az autópályát.
Persze, lehet itt ma beszélni elméletileg lehetséges konstrukciókról. Szerencsések lennénk, ha a költségvetésben lenne pénz, ha a költségvetés gazdái, a kormány a zsebébe nyúlna, megrendelné az autópályát, és megfizetné annak, aki ezt a beruházást megteszi. Tudjuk jól, hogy a költségvetésben minden van, csak pénz nincs, legalábbis erre nincs, és az elkövetkezendő években sem lesz semmi. Az államháztartás helyzete tragikus, ezt az ideális megoldást választani nem tudjuk, tehát nem tudunk a zsebünkbe nyúlni, megépíteni az autópályát, mert nyilvánvalóan ez lenne a legolcsóbb.
Ezért el lehet gondolkodni azon, hogy az állam legyen a hitelfelvevő, és mondjuk egy állami intézmény, az Autópálya Rt. valósítsa meg ezt a beruházást. És egy másik lehetséges konstrukció, amivel itt számol a kormány, hogy magántőke-bevonással készüljön ez az autópálya. Igaza van azoknak a képviselőknek, főleg ellenzéki képviselőknek, akik már itt megszólaltak és azt mondták, hogy ezzel kapcsolatban nagyon rossz tapasztalataink vannak.
Egyrészt nem is láttuk, hogy hogyan zajlik a magántőke-beruházás. A kormánynak, a mindenkori kormánynak eddig mindenben szabad keze volt, az Országgyűlést ezek az érdemi ügyek meg sem érintették. Ez lesz az első eset, amikor az Országgyűlés kontrollja alatt történik az autópálya-építés, mert most csak egy koncesszióra adunk lehetőséget, hogy ezt kiírják, de az év folyamán később döntünk arról, hogy ez a beruházás elinduljon-e. A konvergenciaprogram óta tudjuk, hogy a kormány ezzel a megoldással kalkulál, tehát a konvergenciaprogram számait ez a konstrukció nem rúgná fel. Mondom, az elméletileg lehetséges megoldásokról persze lehetne beszélni, de ezek csak elméletileg lehetségesek. A kényszerek akkorák, ha építeni akarunk, nincs más megoldás, azzal kell építtetni, akinek pénze van, az állam itt csak megrendelőként tud megnyilvánulni.
A következő kérdés az, hogy mit építünk, erről itt már részben beszéltem. Tehát most nincs napirenden a Dunaújváros-Szekszárd közötti szakasz ahhoz, hogy a Dél-Dunántúlról a fővárost meg lehessen közelíteni, nyilván egy következő időpontban ennek a megépítése is szükséges. Nincs napirenden a Bólytól az országhatárig tartó szakasz, ez 19 kilométer, ami fontos azért, hogy a horvát autópályákkal össze legyen kötve ez a rendszer. A horvátok lendületesebbek, mint mi vagyunk, nemrég jártam Eszéken a kollégámnál, az ottani Eszék megyei vezetőnél, a zsupánál, ő arról biztosított, hogy nagy valószínűséggel 2010-re ők már az országhatárnál lesznek, tehát Ivándárdánál.
Ezért szorgalmazom azt a térség országgyűlési képviselőjeként is, hogy a kormány a 2013-ig szóló elképzeléseiben kalkuláljon ennek a 19 kilométeres szakasznak az esetleges megépítésével. Kínos lenne, hogy a horvátok ott vannak a határon, és mi nem leszünk képesek egy újabb 19 kilométer megépítésére. 2012-ben, az olaszok segítenek nekünk, jó esélyünk van arra, hogy tényleg Európa-bajnokságot rendezzünk. Eszék az Európa-bajnokságnak helyszíne lesz, már csak ez is indokolja, tehát ez a nagyon nagy program, magyar-horvát közös program is indokolja azt, hogy a megfelelő városokat autópályával is elérjük. Szóltam arról, amit most nem építünk: nem kötjük rá Mohácsot, és nem tárjuk fel ilyen szempontból az Ormánságot.
79 kilométert fogunk most megépíteni. Valójában nem is egy autópályát építenénk, ha az Országgyűlés erre felhatalmazást ad, hanem egy autópálya-szolgáltatást vásárolunk. Tehát itt nemcsak egy autópálya-építésről van szó, mert az a koncesszor, aki ezt megépíti, nemcsak megépíti ezt a 79 kilométert, hanem 22 éven keresztül üzemelteti is, ez azt jelenti, hogy minimum egyszer teljesen felújítja, és évente teszi azt, amit egy ilyen autópályával tenni kell, és mi, akik reményeink szerint használjuk majd ezt az autópályát, fizetjük a szokásos díjat.
Olyan szempontból is új ez az autópálya - Magyarországon ezzel még nem találkoztunk, a világban nem új -, hogy a választókörzetemben, Mohács térségében, Vémén térségében alagutakon keresztül fogunk közlekedni. Az előkészítés során talán ez is jelenthetett némi bizonytalanságot, de hogyha a világ tud így autópályát építeni, miért ne lennénk mi is képesek erre.
A „Hogyan döntsünk?” kérdése az, ami most napirenden van. Most, első ütemben mást nem tesz az Országgyűlés, mint tudomásul veszi, hogy a kormánynak van szándéka autópályát építeni, sőt remélem, az Országgyűlés azt is mondja neki, ellenzékiek is, hogy igen, építsünk autópályát, mert erre szükség van. Első lépésben most semmi másról nem döntünk, mint azt mondjuk, hogy a kormány elindíthatja a koncessziós eljárást, és azokon a kontrollmechanizmusokon keresztül, amiről már a költségvetési bizottsági képviselőtársaim szóltak, eljön az a pont, amikor valamikor még ebben az évben, talán nyár végén, ősszel újra elénk kerül egy országgyűlési határozat, ahol már számok alapján igazolni lehet azt, hogy szabad-e ebben a konstrukcióban autópályát építeni.
Én azt remélem, hogy ezek a számítások azt fogják igazolni, hogy nagyobb kára van az országnak abból, ha ez az autópálya tovább késlekedik. Hogy nekünk nagy káraink vannak ott, a Dél-Dunántúlon, a Pécsen, Baranyában élőknek, az egész biztos, de ha Baranyának kára van ebből, mert Baranya nem tud kapcsolódni, mondjuk, a magyar gazdasághoz úgy, ahogy mi azt szeretnénk autópálya hiányában, akkor ez nemcsak Baranya kára, hanem az ország kára. Tehát az Országgyűlés bölcsen meg tudja majd hozni a számok alapján azt a döntést, aminek az előkészítésére most csak felhatalmazást adunk.
Én arra biztatom az Országgyűlés kormánypárti és ellenzéki képviselőit, hogy merjük elindítani ezt a beruházást, és ez az első olyan PPP-s beruházás, még egyszer mondom, amely az Országgyűlés ellenőrzése alatt fog megvalósulni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
