HALMAI GÁBORNÉ
HALMAI GÁBORNÉ
HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a vitában többször elhangzott, hogy ez a mai viszonylag rövid országgyűlési határozat mégis sokkal nagyobb jelentőségű politikai kérdés, gazdasági szakmai kérdés, és nagyon fontosnak tartom azt, hogy társadalmi kérdés is. Éppen ezért a hozzászólásomban néhány adatot szeretnék mondani arról, hogy mit jelent az ott élő embereknek ez az autópálya.
Az idézett részek a dél-dunántúli régió fejlesztési tervéből adódnak, pontosabban: annak helyzetelemzési szakaszában szerepelnek. Ahogy említette Bókay képviselőtársam a saját hozzászólásában, a rendszerváltás után az ottani nagyüzemek leépültek, és tényszerűen a munkanélküliség hatalmas ütemben nőtt. De konkrét számokat is nézzünk! Az egy főre jutó bruttó hazai termék adatait tekintve a dél-dunántúli régió pozíciója több mint 10 százalékkal romlott az országos átlaghoz képest is. Az országos átlag 83,65 százalék, 2002-ben már csak 73,6 százalékát érte el a dél-dunántúli régió. Azt is tudjuk sokan, hogy ezen belül a megyék közötti különbség is a korábbi háromszorosról a négyszeresére nőtt.
Nagyon fontos az is, hogy megnézzük azt, hogy milyen volt a növekedés átlaga, hogyan alakultak a különböző gazdasági szervezetek adatai. A 2003. év végi elemzés szerint a régióban összességében 20 százalékkal működött több gazdasági szervezet, mint 1996 decemberének végén, amíg országosan ez 27 százalék volt, azaz 7 százalék további lemaradást gyűjtött a gazdasági szervezetek területén a megye és a régió. Ténymegállapításként mondja ez az anyag, és tapasztaljuk mi is mindannyian, hogy ezen a területen nem jelennek meg a nagyvállalkozások, és ennek egyik legfőbb oka az, hogy a terület nem közelíthető meg.
Van egy másik sajátossága is a régiónak, ez pedig az, hogy nemcsak az autópályák területén, hanem általában a közútszerkezetben is nagyon sok a belső periféria, nagyon sok a zsáktelepülés, tehát azokon a településeken élőknek a gazdasági vérkeringésbe való bekapcsolódásban, a foglalkoztatottságban sokszoros az esélylemaradása. Jellemző az az adat is, amely eszerint pontosan azt mutatja, hogy amíg másutt a nagyobb vállalatok kerültek túlsúlyba, itt, a mi régiónkban elsősorban az egyéni kis- és társas vállalkozások azok, amelyek nagyobb számban vannak jelen.
Azt írja erről az anyag, ez összefügghet a tőkehiánnyal is, de a szűkös, sőt sokszor teljesen hiányzó munkahelykínálat miatt talán e településcsoportokban kényszerültek a leggyakrabban arra, hogy saját megélhetésükről önfoglalkoztató vállalkozás alapításával indított tevékenység szintjén gondoskodjanak.
Azt is mindenféle adat alátámasztja, hogy általában ezek azok a gazdasági vállalkozások, amelyek a legsérülékenyebbek, ahol nagyon nagy a fluktuáció, ahol nagyon gyakran ezek a vállalkozások csődbe mennek, tönkremennek.
Van egy másik típusú megközelítés, amely azt mondja, hogy a tőkebefektetés és az abból termelődő haszon szerint is valahol az utolsók között kullogunk. A régió vállalkozásainak mindössze egytizede tartozott a 20 millió forintot meghaladó árbevétel kategóriájába az elmúlt év végén, mondja ugyanez az elemzés.
Hogy a tőkebefektetés területén hogy állunk, itt konkrétan saját területemet, Tolna megyét hadd érintsem. Tolna még a külföldi tőkebefektetések összegében, az 1999-es évi adatok szerint a fél százalékot sem érte el. Összességében így fogalmaz az anyag: „A közlekedési struktúra jelen állapotában peremhelyzetbe kényszeríti a régiót, amely szoros összefüggésbe hozható az ország más régióival, a szomszédos külföldi országokkal, illetve a régión belüli rossz összeköttetésekkel. E tény rendkívül hátrányosan befolyásolja az itt található 24 kistérség társadalmi-gazdasági státusát. A Dél-Dunántúl fejlődésének egyik legerőteljesebb gátló tényezőjét az elégtelen közlekedési viszonyok képezik.” És hogy még egy Tolna megyei adatot mondjak, talán ez is nagyon jellemző: Tolna megye 1072 kilométer hosszúságú közúthálózattal rendelkezik, ennek azonban csaknem fele, 467 kilométer sorolható a makadám, illetve a földút kategóriájába.
Láthatjuk tehát azt, hogy ha arról beszélünk, hogy milyen politikai feladatok vannak, milyen gazdasági kockázatok vannak a jelen előterjesztés kapcsán, akkor kiemelten kell kezelnünk azt, hogy az itt élő emberek számára milyen fontos az, hogy minden körülmények között megépüljön ez az autópálya-szakasz, méghozzá a legrövidebb határidőn belül.
(11.20)
Hadd mondjak néhány adatot arról is, ami itt a vitában felmerült, hogy vajon ki, mikor és mit tett azért, hogy előrébb jussunk ezen az úton. Én 2002-ben lettem országgyűlési képviselő, és a legelső tapasztalatom az volt, hogy általában azok a területek, megyék, régiók tudtak előbbre jutni a fejlesztésekben, akik addigra már kész tervekkel rendelkeztek, akik ezeket a kész terveket az akkori fejlesztési folyamatokban érvényesíteni tudták, mert azt mondták, hogy nem az államnak kell még a tervkészítést is megfinanszírozni, hanem itt vannak a tervek, tessék ezzel foglalkozni.
Mit tettünk mi konkrétan a dél-dunántúli régióban? Azt képviselőtársaim is említették, hogy az a határozat, amely ezt a fejlesztést most már kötelező érvényűen bevezette, gyakorlatilag egy 2003-as határozat volt.
De próbáltunk az Európai Unió felé is lépni, hiszen 2004-ben volt a dél-dunántúli régió részéről egy kezdeményezés, amely elment egészen Brüsszelig - sőt, ott átjutott a brüsszeli Bizottság egyik szűrőjén -, amely pontosan arról szólt, hogy a helsinki korridor kerüljön be azon fejlesztések közé, amelyeket az Európai Unió finanszíroz. A probléma csupán az volt, hogy mire ezen a folyamaton túlmentünk, addigra 2005 volt, és nem 15 volt a tagállamok száma, hanem 25, és sokkal többen álltak sorba azért, hogy ezekből a fejlesztésekből európai uniós pénzek segítségével ők is részesülhessenek.
Ezért tehát én joggal állítom azt, hogy mi ott, a dél-dunántúli régióban, kezdve onnan, hogy 2003-ban önkormányzati társulás jött létre ennek az útnak a fejlesztésére, a sajtótájékoztatókon kívül nagyon sok mindent megtettünk azért, hogy valóban elinduljon ennek az útnak az építése, és ezáltal a dél-dunántúli régióban élő emberek esélyének a növelése.
Szeretnék egyetlenegy dolgot konkrétan szűkebb hazámról, Szekszárdról is említeni, hiszen Szekszárd az a kisváros, amely a Sárköz és a Szekszárdi-dombság szorításában a városközpontot gyakorlatilag nem tudta, nem tudja tartósan fejleszteni, hiszen az egyetlen főútvonal, amely ott volt a térségben, a város közepén halad keresztül, és igazándiból nem tudtuk tehermentesíteni. Számunkra azért is különösen fontos, hogy elsőként ez a szakasz épüljön meg, hiszen ebben szerepel a valódi, Szekszárdot elkerülő út, és nem csak az a terelőút, amely jelen pillanatban is nagyon sok problémát okoz nálunk a városban.
Ezért tehát, ha megfogalmazhatom azt, hogy mi hogyan viszonyulunk ehhez a kérdéshez, akkor ezt három pontban tudom megtenni. Én azt hiszem, nagyon fontos az, hogy a képviselőtársak ne csak a hasznosság és a szükségszerűség szerint, hanem valóban is támogassák most azt, hogy ez az országgyűlési határozat létrejöjjön.
Nagyon kérem a kormány képviselőit, hogy azok a felvetések, amelyek jogosak lehetnek a gazdasági háttér megteremtését illetően, tisztázódjanak addigra, mire ennek az országgyűlési határozatnak a következményeként még ebben az évben újból idekerül a Ház elé egy újabb határozat, amely már valóban azt teszi lehetővé, hogy ezek a munkálatok elindulhassanak.
Bókay képviselőtársam említette azt, hogy van egy közös cél, ez pedig a 2010, Európa kulturális fővárosa, ami kapcsán azt szeretnénk, hogy Budapesttől Pécsig végig valódi lehetőséget kapjanak arra, hogy közúton gyorsan elérhetővé váljanak nemcsak a kulturális főváros eseménysorozatai, hanem azok a települések is, amelyek gazdag turisztikai képességekkel, történelmi és néprajzi hagyományokkal rendelkezve valóban alkalmasak arra, hogy odavonzzák a befektetőket és a turistákat. Akár annak apropójából, hogy akkor és ott Európa kulturális fővárosa lesz, ismerkedjenek meg a mi területünkkel is. És úgy, ahogy most már elindult a befektetők érdeklődése, mondjuk, a szekszárdi ipari park iránt is, amire eddig nem nagyon sok példa volt, ők valóban el tudjanak jönni, és a saját tapasztalatuk szerint tudják felmérni azt, hogy ott, a területen milyen gazdag lehetőségek vannak.
Köszönöm. (Taps.)
