ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Azt mondja a képviselő úr, büszke arra a kormány, hogy el kell határolódni az antiszemitizmustól. Képviselő úr, a kormány nem büszke erre, hanem szomorú. Miniszterelnök úr és én magam is mint a kormány egy államtitkára szomorúak vagyunk, hogy Magyarországon itt ezen a helyen, a parlamentben kell elhatárolódni az antiszemitizmustól, az idegengyűlölettől, és itt kell elhatárolódni attól a magatartástól is, amire a képviselő úr ma kiváló példát adott, hiszen a „Tégy a gyűlölet ellen” című hozzászólásában mintegy tíz másodpercet szentelt az antiszemitizmus kérdésének, a fennmaradó mintegy tízszeres időben pedig azt tartotta fontosnak, hogy meglehetősen széles spektrumban, sokféle összefüggésben - célozgatva Ron Werberre, célozgatva az Apró-villára, célozgatva a kormány mindenféle ön által vélt aljasságára - milyen módon tud újra árkokat ásni, hogy tudja tovább növelni a feszültséget.
Képviselő úr talán emlékszik arra, hogy hogyan végződött Tisza István élete. Nem gondolom, hogy képviselő úr ezt szeretné, nem gondolom, hogy képviselő úr erre törekedne, de mégiscsak ez is eszembe jut. Rendben van, ön nem szereti a miniszterelnök urat, ezt elfogadom, ezt el tudom képzelni, hiszen képviselő úr azon az oldalon ül, ez ellenzéki képviselőknél előfordul.
(9.40)
De a képviselő úr bizonyos benne, hogy ezek az arányok, ezek a veszélyek? A képviselő úr biztos benne, hogy egyébként, ha a gyűlölet ellen akar tenni, akkor a kormány és a miniszterelnök szidalmazása erre a legjobb mód? Annyi mód lett volna, képviselő úr, hogy ma a gyűlölet ellen tegyünk!
Megemlékezhetett volna, mondjuk, ezzel a címmel arról, hogy az 1848-as forradalomban milyen fontos szerepet játszottak zsidó honfitársaink. Megemlékezhetett volna arról, hogy Haynau külön megbüntette a budapesti zsidó közösséget túlzott szabadságharc-barátsága miatt. Megemlékezhetett volna a képviselő úr arról, hogy a sokunk által korábban talán magyar népdalként ismert Kossuth-nótát Sárközi Ferenc cigány származású honvéd hadnagy írta, akit arra neveztek ki a honvéd hadseregben, hogy a honvéd hadsereggel vonuló cigányzenekarokat irányítsa, koordinálja, ha tetszik, főzenésze volt az akkori hadseregnek. Megemlékezhetett volna arról a számos zsidó, roma, német, szlovák származású magyar honfitársunkról, aki a szabadságharc hadseregében harcolt a közös ügyért, a szabadságért.
De a képviselő úr nem ezt tette, a képviselő úrnak fontosabb volt az, hogy újra megpróbáljon rúgni egyet a kormányon. El kell mondanom, képviselő úr, hogy vannak ügyek, amelyekben a kormány nem tud megalkudni, és nem tud hátrálni. Nem fogunk szemet hunyni, ha az ellenzék cinkosan összejátszik a szélsőjobboldallal. Nem fogunk meghátrálni és megijedni Árpád-sávos zászlókkal szemben. Nem fogunk csöndben maradni, nem fogunk, mert a Magyar Köztársaság nem lesz Weimar. Magyarország nem fog weimarizálódni, képviselő úr, akkor sem, ha az ellenzékben nincs kellő erkölcsi bátorság, nincs kellő erkölcsi erő, hogy lemondjon azokról a szélsőjobboldali szavazókról, akiknek - úgy látom bizony - számít a támogatására.
Végül, képviselő úr, engedje meg, hogy visszautasítsam azt a vádat, amit Navracsics frakcióvezető úr a múltkor nyíltan, ön - látván, hogy itt vagyok, és módomban áll válaszolni - ez alkalommal már csak célzás formájában tett meg. Nem voltam tanúja Zuschlag János képviselőtársam kijelentésének, ezt mélyen elítélem, ezt megtettem a sajtóban is, és elmondtam azt is, hogy abban az időpontban, amikor ő ezeket a kijelentéseit tette, bár a rendezvényen voltam, de nem tartózkodtam ott. Bizonyára a képviselő úrból ebben az ügyben nem a rosszindulat beszél, hanem csak az ismerethiány, de ennek ellenére kérem, hogy ne hozza a nevemet összefüggésbe ezzel az üggyel.
Azonban arra is emlékeztetnék, hogy Zuschlag János képviselőtársunk ez után az ügy után lemondott a mandátumáról. Szeretném megkérdezni, hogy volt-e az önök oldalán, volt-e a KDNP-ben vagy a Fideszben egyetlen olyan képviselő, aki lemondott volna a mandátumáról, nem egy ostoba, kegyeletsértő kijelentés, vicc miatt, hanem azért, mert nyíltan és tudatosan vállalva díszkardot vett át szélsőjobboldali hetilapoktól, ezeknek az olvasását ajánlotta, vagy éppen szélsőjobboldali szervezetekkel közös színpadon lépett fel.
Köszönöm szépen, képviselő úr. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Fónagy János: Weimar számotokra is intő példa!)
