DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! A múltba tekintő, pátoszos szavak után térjünk vissza a jelenhez, illetve a jövőhöz, hiszen a magyar egészségügy helyzete, működése, azt hiszem, a nemzet jövőjével szorosan összekapcsolódik. Az egészségügyben folyó átalakítások - és akkor jóindulatú vagyok, ha azt mondom, hogy átalakítás, vannak, akik nem alaptalanul azt mondják, hogy restrikció és forráskivonás - hihetetlen nagy zavarokat okoznak nemcsak az ellátók között az egészségügyi intézményekben, hanem a lakosság között. Az, hogy április 1-jével megszűnik 16 ezer aktív kórházi ágy, melynek következtében szerény számítások szerint 1500 orvosnak és több mint 6 ezer szakdolgozónak szűnik meg a munkahelye, nyilvánvalóan aggodalmat kelt. És habár erre az a kormányzat válasza, hogy amúgy is hiány van a rendszerben, de mi, akik ismerjük a rendszer működését, tudjuk, hogy a megmaradó egészségügyi intézmények anyagi okok miatt nem fogják tudni felvenni ezt a létszámot, annak ellenére sem, hogy április 1-jétől mintegy 7 százalékkal növekszik az alapdíj. Azért ha ezt egész évre vetítjük ki, akkor ez alig haladja meg az 5 százalékot, és a várható inflációt sem fogja ellensúlyozni.
Az elmúlt hetekben egy újabb minisztériumi tervezet borzolta a kedélyeket, egy előterjesztés, mely az egészségügyi felsőfokú szakirányú és szakképesítési rendszer átalakítását vette célba, illetve amelynek az a lényege, hogy magát ezt a képzést leépítik. Az anyagban okként négy célt jelölnek meg, egyrészt az államilag finanszírozott központi gyakornoki rendszert akarják átalakítani azért, hogy a hiányszakmák felé tereljék a hallgatókat, illetve a frissen végzett orvosokat, hogy a jelöltek munkáltatóval való kapcsolatát erősítsék, s végül, hogy a nem hiányszakmának minősülő szakterületeken a szakképzés önköltségessé váljon. Ez az önköltség havi cirka 300 ezer forintot jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy egy végzős orvos kezdő bére a H1-es besorolás esetén bruttó 92 ezer forint, ez egyet jelent azzal, hogy nyilvánvalóan nem fog tudni bekapcsolódni az, aki kimarad az államilag finanszírozott rendszerből, a szakképzésbe.
Miért aggasztó? Aggasztó jogilag, hiszen a jelenleg tanulmányokat folytató orvostanhallgatók abban a hiszemben léptek be a rendszerbe, hogy szakorvossá válhatnak. Aggasztó a korösszetétel szempontjából, hiszen egy 2004-es adat, és itt Szollár professzor adatait használom fel: az aktív orvosok száma 38 ezer, azonban 22 százaléka több mint 60 éven felül van, tehát várható, hogy a közeli jövőben a rendszerből kikerül. Szerény számítások szerint az úgynevezett természetes fogyás, ami alatt a nagyobb halandóságát tekintjük az orvosoknak, mintegy 500-600 főre tehető, és ha ebből a szempontból vizsgáljuk a jövőt, akkor könnyen abba a helyzetbe kerülhetünk, hogy néhány év múlva - amit ma központilag minősítenek hiányszakmának, ami önmagában így nem igaz, hiszen, mondjuk, Budapesten más a hiányszakma és Borsodban más a hiányszakma, és teljesen más a különböző vidékeken a hiányszakma - bizony tömegesen válnak hiányszakmává a ma még úgynevezett kedvező szakterületek.
Az a kormányzati indoklás, hogy esetleges migráció útján majd a pótlást lehet biztosítani, azért nem fogadható el, mert egyrészt nem lehet célja a kormánynak, hogy a Kárpát-medencei magyarság ilyen irányú migrációját mintegy indukálja, mindenkinek a szülőhelyén kell a feladatát elvégezni, ezenkívül pedig a nyelvi nehézségek lehetetlenné teszik azt, hogy itt más területekről jövő orvosok működjenek.
Az reményre jogosít, hogy a múlt hét pénteken állítólag feladta ezt az álláspontját a tárca, és állítólag (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) 715 főben határozta meg az idei évi keretet. De nagyon jó lenne, ha még bővítenék, és a későbbiek során elfelejtenék ezt az átalakítási elképzelésüket.
Köszönöm szépen. (Taps az MDF soraiban.)
