GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Képviselőtársaim! Képviselő úrnak a helyzetértékelésében nagyon sok minden van, amivel egyetértek. Egy kicsit én onnan kezdeném, hogy mi is vezetett oda, hogy most az a helyzet van, amikor tényleg sok új dolgot kell a vidékpolitikában megkezdenünk.
Én ott kezdeném, hogy a rendszerváltáskor - mert azt mondta, hogy a rendszerváltás legnagyobb vesztese volt a vidék, ebben egyetértünk - volt egy nagyon-nagyon elhibázott kárpótlási törvény, ami mindenfajta kárpótlást föld alapon rendezett, hiszen a szatócsboltért is földet tudtak licitálni azok is, akiknek soha semmilyen kötöttségük vagy közük a földműveléshez nem volt. Ez egy alapvető zavart okozott, és a mai napig nem tudunk érdemben és határozottan váltani, hiszen nagyon-nagyon sok szereplője van ennek a földbirtoknak, akiknek nagy része abban érdekelt, hogy minél nagyobb köztes jövedelmet vegyenek ki, és nem abban érdekeltek, hogy azon érdemi termelés folyjon. Ugyancsak egy elhibázott szövetkezeti törvény volt '92-93-ban, amelynek nyomán gyakorlatilag az a meglévő közösségi vagyon, ami létrejött a '70-es, '80-as években - komoly értékű állattartó telepek, technológiai berendezések, egyéb -, az enyészeté lesz, hisz senkinek nem kellett azok között a körülmények között. Rájött erre egy helytelen élelmiszer-ipari privatizáció 1993-ban; ez a Ház nem fogadta el azt, hogy termelői környezetben, tehát szövetkezeti tulajdonban maradjon az élelmiszeripar. Ez mind olyan probléma volt - az Antall-kormány alatt, szeretném jelezni, képviselő úr -, amelyek miatt nem lehetett az alapvető termelői alapokat vidéken megtartani.
Amiben vitatkoznék képviselő úrral, az az, hogy most ebből a helyzetből milyen kiút van. Mi azt mondjuk, és a fejlesztési politikában is ezt képviseljük - és elég hosszasan vitattuk ezt tegnap este is, múlt héten is -, hogy ha a vidéki társadalomnak nem teremtjük meg a gazdasági alapjait, amit alapvetően azért a mezőgazdasági tevékenység kell hogy adjon, akkor nem lesz olyan vonzó a vidéki élet, hiszen nem lesznek munkahelyek, nem lesz foglalkoztatás. Ehhez az kell, hogy az alapanyag-termelésben, illetve az elsődleges feldolgozásban egy igen-igen erős modernizációt végezzünk, hogy versenyképes lehessen az ágazatunk az európai termeléssel. Természetesen ebben megfér az összes szereplő, hiszen mi azt gondoljuk, hogy azoknak az állandóan kicsit pejoratívan emlegetett nagyobb birtokoknak vagy szövetkezeteknek, kft.-knek, rt.-knek, amelyek jelenleg a hivatalos mezőgazdasági foglalkoztatás 99 százalékát adják - ugyanis csak ők foglalkoztatnak hivatalosan embereket a mezőgazdaságban -, a létét meg a fejlődését megkérdőjelezni elég nagy hiba lenne.
(9.10)
Hiszen azt gondolom, hogy a '80-as évek agráriumának és a falu fejlődésének sikerei abban álltak, hogy egy nagyon komoly integrátori tevékenységet végeztek az akkori nagyüzemek. Ugyanis már akkor is a sertésállomány fele háztáji gazdaságokban volt, csak volt, aki megszervezze ezt a tevékenységet. Tehát ha mi most nem ezt tesszük, hogy beruházásokkal, fejlesztésekkel megerősítjük az érdemben termelést végző vállalkozásokat, akkor nem lesz sem a kicsiknek, sem a közepeseknek terük arra, hogy piacra kerülhessenek, hiszen általában az integrátorokon keresztül tudják - megfelelő áron természetesen - elérni a piacokat.
Azzal is vitatkoznék, hogy az dönti el egy falu sorsát, hogy ott van-e iskola, vagy nincs. Nagyon sok olyan példa van, ahol a '70-es évek óta nincs iskola, hiszen akkor megszüntették, és nem akartak visszavinni nyolcosztályos iskolát 40 gyerekre, mint ahogy ezt sokan megcsinálták annak idején, és szerintem óriási hibát követtek akkor el, hogy egy működő rendszert politikai okokból szétszedtek. Tudok olyan falut, ahol nincs, és növekszik a gyereklétszám, és tudok olyat is, ahol ott az iskola, ennek ellenére csökken a gyereklétszám. Azt gondolom, hogy azt a szolgáltatást csak akkor tudjuk megadni, ha ésszerűen rendezzük el az iskolaszerkezetet, és szerintem ebben a települések egyre inkább partnerek. Ez látszik a többcélú társulásokból adódó egyezkedéseknél, és természetesen a modernizációt, a fejlesztést nemcsak az agrár-vidékpolitikában, hanem a humán területen, a kultúra, az oktatás területén is meg kell adnunk ugyanúgy ezeknek a vidéki településeknek.
Tehát azt gondolom, elegendő forrás lesz a klasszikus vidékfejlesztésre, de azért egyet látni kell: 2013-ig van lehetőségünk az agrárpolitikánkban egy modernizációt végrehajtani. 2013 után is lesznek az Európai Uniónak forrásai, de szerintem szinte kizárólag környezetgazdálkodási és vidékfejlesztési forrásai, klasszikus vidékfejlesztési forrásai. Ha mi most is erre szánjuk az EU-pénzt úgy, hogy nincs a vidéknek megfelelő gazdasági, termelői alapja, akkor nem lesz hová fejlesztenünk 2013 után. Azt gondolom, hogy jó úton járunk, és úgy látjuk, hogy ez a vidéki társadalom egyetértésével is találkozik.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
