GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kórházak kapacitásainak kihirdetésével és az Alkotmánybíróság döntésével egy újabb mérföldkőhöz érkezett az egészségügyi reform. Fontos megállni itt egy pillanatra, és áttekinteni, mit is végeztünk, hol is tartunk.
Az első reformtörvény a gyógyszer-gazdaságossági törvény volt, amelynek eredményeképpen megnyíltak az első patikán kívüli gyógyszer-elárusító helyek. E lépés társadalmi elfogadottsága már jelentősen nagyobb, mint az elutasítottsága, ha a kérdés népszavazásra kerül, minden bizonnyal győzni is fog. Átláthatóbbá vált a gyógyszerárak kialakítása, szerepet kapott a nyilvánosság és a verseny, nemrég több mint ezer gyógyszer ára csökkent átlagosan 16 százalékkal. Kevésbé látványos, de legalább ilyen jelentős eredmény a gyógyszerfelírási szokások szabályozása, amiből persze volt némi fennakadás, de hosszú távon milliárdokat spórol a betegeknek, a költségvetésnek.
A második törvény a felügyelet létrehozásáról szólt. A felügyelet első hónapja alatt több mint 130 esetet regisztrált, és több tucat eljárást indított el. Felszínre került egy sor olyan minőségi, emberi, szakmai probléma és hiba, amely eddig fórum híján megoldás nélkül maradt. Mi, liberálisok azt gondoljuk, hogy a betegjogi képviselet rendszere mellett egy nagyon fontos betegjogi és így emberi jogi intézmény is a felügyelet.
A harmadik törvény a kamarák tevékenységét szabályozza. Ma már a Gyógyszerész Kamara nem a gyógyszertár-alapítás teljhatalmú ura, így saját tagjai érdekeit már nem tudja a területi ellátási érdekek, a betegek érdekei elé helyezni, ahogy ez a múltban többször is előfordult. És ugyanígy ma már nem az Orvosi Kamara jár el az orvosi műhibák vizsgálata során, hanem az Országos Tisztiorvosi Szolgálat, az egyéb panaszokat pedig az előbb említett felügyelet orvosolja, így megszűnik az orvosok közötti kéz kezet most gyakorlat, amelyet sokszor az orvosi mundér védelmében a kamara is alkalmazott ilyen esetekben.
A negyedik reformtörvény legismertebb eleme a vizitdíj, amelyet a betegek és az orvosok a vártnál sokkal nagyobb fegyelemmel és türelemmel fogadtak, és alkalmazkodtak ehhez az új rendszerhez, ami fájdalmas ugyan, de összességében közép- és hosszú távon jót fog tenni a magyar egészségügynek. Ugyanezen törvény szabályozza a várólisták kialakításának és szabályozásának, nyilvános kezelésének módját, amely komoly lépés a hálapénzrendszer felszámolása felé, hiszen a szabályozatlan előjegyzési rendszer ennek egyik melegágya volt. Szintén ez a törvény szabályozza az ellátási csomagokat. Ennek akkor lesz jelentősége, ha a rendszer végre valóban biztosítási alapon fog működni. Mi, liberálisok, ahogy ez ismert, mindezt több biztosítóval szeretnénk látni. Áprilistól végre elindul a jogosultság vizsgálata.
És végül az ötödik a struktúraátalakításról szóló törvény. Nem mennék most itt bele ennek a részleteibe, hosszú viták folytak itt, a Ház falai között. Tudjuk, hogy a többszintű ellátórendszerről szóló törvénynek és az egész koncepciónak egy jelentős része ma még csak elképzelés és lehetőség. De ezt a lehetőséget, e rendszer fejlődésének a realitását éppen a struktúraátalakítási törvény, a felesleges kapacitások megszüntetése, átalakítása, az ellátási módok újragondolása és ezzel párhuzamosan források felszabadítása teszi lehetővé.
Nyilvánvaló, hogy erről a rendszerről nem lehet elmondani, hogy jó, mindaddig, amíg a gyakorlatban nem látjuk, hogyan működik. Az viszont elmondható, hogy koncepciója racionális, konkrét döntései pedig szakmaiak, azaz megvan az esélye annak, hogy ez működni fog. A kormány és az egészségügyi tárca, valamint a koalíciós pártok komoly szakmai és politikai viták során hordták ki magukból ezt a törvényt, ezt az intézkedéssorozatot.
Az ellenzék azonban meglehetősen sajátos magatartást folytat ezzel kapcsolatban. Természetesen eltérő a kormánypártok és az ellenzék felelőssége a törvényhozás során. Az ellenzéknek fontos ellenőrzési feladata van, amellyel láthatóan ebben az ügyben sem kíván élni, hiszen például a miniszter által felajánlott ellenzéki vezetésű ellenőrző testület a Fidesz elutasító válasza miatt létre sem jött. Fontos lenne az alternatívák felmutatása is, ilyet azonban nem nagyon látunk. Pedig 2000-ben még hasonlóan többszintű ellátórendszert akartak, és az átalakítás fontos elemének tartották a magánosítást, megszüntetve körülbelül 60 kórházat.
Tudjuk, hogy Mikola István is soknak tartotta az aktív ágyakat, és azok sürgős további csökkentését javasolta. Ehhez képest ma azt látjuk, hogy akár egy központi pártutasítással is képesek abba az irányba elmozdítani saját önkormányzati vezetőiket a Fidesz oldalán, hogy azok a településeiken élők érdekeinek a figyelembevétele nélkül, a bankrablók és a terroristák által kedvelt módszerhez folyamodva saját településeik lakóit ejtsék túszul, megtagadva vagy kilátásba helyezve az új ellátási szerződések, az új finanszírozási szerződések aláírását.
Mi, liberálisok nem tudjuk elfogadni ezt a fajta politikai zsarolást, és még egyszer mondom, csak a terrorizmusból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és a bankrablásból ismert túszejtő módszerekhez tudjuk azt hasonlítani - egy fél mondat, elnézést, elnök úr! -, amikor a fideszes települési vezetők az új struktúrában… (Kikapcsolják a mikrofonját.)
