JAKAB ISTVÁN
JAKAB ISTVÁN
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az ünnepi várakozás pillanataiban, a sorsfordító döntések közepette óhatatlanul nagy költőnk, Petőfi Sándor verssorai jutnak az eszünkbe: „Ha majd a bőség kosarából / Mindenki egyaránt vehet, / Ha majd a jognak asztalánál / Mind egyaránt foglal helyet”. Amikor a magyar vidékről gondolkodunk, a magyar vidék sorsáról, az ünnep pillanataiban bizony gyakran eszünkbe jutnak ezek a sorok. Miért is? Egy picit nézzük meg közelebbről, mi a helyzet ma vidéken a magyar vidéki polgárokkal.
A polgároknak több mint a fele Magyarországon vidéken él. A rendszerváltás kapcsán talán ők szenvedték el a legtöbbet. A rendszerváltást követően talán őket érte a legnagyobb vagyonvesztés, talán ők kerültek a legkilátástalanabb helyzetekbe. A jövedelemhiány az, ami talán a leginkább sújtotta őket, és ha megnézzük, a munkanélküliség ugyanígy vidéken a legnagyobb.
Tisztelt Országgyűlés! Európai uniós tagállamként Magyarország esélyt kapott arra, hogy most a fejlesztési források felhasználásával élhető vidéket teremtsünk. A kérdés az, hogy milyen formában, milyen módon tudunk mi ezekkel az esélyekkel élni, milyen módon tudjuk a lehetőségeket kihasználni. A kérdés az, kik kapnak esélyt a fejlődésre. A kérdés az, hogy vidéken azok kapnak-e esélyt a fejlődésre, akik ott éltek eddig is, ott alapítottak családot, ott alakították ki a gazdaságukat, ott járatták gyerekeiket iskolába, ott fizették az adót, ott jártak templomba, ott vették igénybe a szolgáltatásokat. A kérdés az, lesz-e még lehetőségük arra, hogy ezeket a szolgáltatásokat ott vegyék igénybe, ott tudnak-e maradni.
Az Európai Unió valamennyi polgára számára azt a célt határozta meg, hogy az emberek lehetőleg maradjanak helyben. Az Európai Unió számára fontos, hogy élhető vidék legyen. Fontos, hogy egészséges vidék legyen, egészséges élelmiszert tudjunk előállítani. Nos, Magyarországon kapunk-e mi erre esélyt? Mi a helyzet ma? Kik kerülnek a bőség kosarának közelébe? Lesz-e joga a vidéki embernek ott maradni?
Ma, amikor a források felhasználásáról tárgyalunk, arról vitatkozunk éjszakákon át, hogy kik azok, akik helyzetbe kerülhetnek, el kell döntenünk, hogy a vidéken élő emberek kapnak-e helyben esélyt a fejlesztésekre, ők kapják-e meg a források nagyobbik részét, vagy a befektetői tőke kap-e prioritást. Most eldől, hogy lesz-e Magyarországon birtokrendezés. Eldől, akarjuk-e, hogy a vidéken élő emberek a saját földjeiken gazdálkodjanak, hozzásegítjük-e őket, hogy még versenyképesebb birtokaik legyenek, vagy a még állami tulajdonban lévő másfél millió hektár földet alternatív földszerzés keretében - dolgozók nevére írva, majd velük megtermeltetve a föld értékét - befektetői társaságok szerezzék meg. Eldől, hogy biztosítunk-e esélyt, azonos jogot az ott élő embereknek a befektetőkkel szemben. Eldől, képesek vagyunk-e, képes-e Magyarország egy olyan keretet kialakítani, ahol a kicsi, a közepes és a nagy kényszerül arra, hogy egymást elfogadva az adott vidéki térségben egészséges struktúrát alakítson ki. Óriási a felelősség.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésünk, hogy élhető vidék iskola, posta, orvosi rendelő, szolgáltatások nélkül, a helyben lakó emberek hihetetlen szorgalma nélkül, összefogása nélkül nem teremthető meg. Meggyőződésem, hogy a mostani viták során ezt kell hogy szem előtt tartsuk, és erre kérem minden kedves képviselőtársamat. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
