TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita sodra továbbment annál, mint ahol én az időtúllépés miatt abba kellett hogy hagyjam a megszólalásomat. De örülök is neki, mert talán az általam elmondottakat többen tisztábbra fogalmazták vagy világosabbra fogalmazták, főleg ami a részvénytársaság mérlegbeszámolójának az el nem fogadását, a nyereségfelosztásának az el nem fogadását, és ennek a részvénytársaság működésére való súlyos következményeit illeti az egyik oldalon, a másik oldalon pedig a részvénytársaság működésének egyéb tartalmi kérdéseiről való szavazást. Abból - lehet, hogy rosszul értettem -, amit Pető elnök úr elmondott, úgy tűnik, mintha ez a két dolog végzetszerűen össze volna kapcsolva, és mondjuk, én mint ellenzéki képviselő kevéssé felelősen a tartalmi munka elítélésével lesöpröm vagy könnyen lesöpröm a mérlegbeszámolót és a nyereségfelosztást, mivel rajtam nincs olyan kormányzati vagy az intézmények működtetéséért való felelősség, mint a kormányoldali képviselőkön.
Világossá vált, hogy itt két külön dologról van szó, és nem lehet - hogy is mondjam, nem akarok túlságosan erős kifejezéseket használni, vagy azt kérem, hogy értsék jól, amit gondolok - kizsarolni a részvénytársaság tartalmi működésére vonatkozó egyetértést csak azért, mert hozzákötjük a mérlegbeszámoló el nem fogadásának a súlyos következményeit. Ez az egyik dolog.
A másik dolog, hogy úgy látszik, most már nem vita formájában, hanem egyetértés formájában mondhatom el, hogy az MTI Részvénytársaság mégiscsak igen-igen jelentős intézménye a Magyar Köztársaságnak és a magyar demokráciának. Ez a jelentősége megítélésem szerint egyebek között abból származik - most egy pillanatra a múltról és a múlt nagy teljesítményéről le is választom ezt a problémát -, hogy mint közszolgálati intézménnyel szemben olyan elvárásokat lehet támasztani az MTI Részvénytársasággal szemben, amelyeket esetleg egy pusztán kereskedelmi alapon működő hírügynökséggel, hírtermelő, hírtovábbító intézménnyel szemben nem lehet vagy nem okvetlenül lehet támasztani. Ez a hírügynökségről szóló törvény 1. §-a (2) bekezdésében elég világosan meg van fogalmazva: a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, gyorsnak, hitelesnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lenni.
(21.20)
Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban bizony úgy gondolom, hogy az MTI az egyik legfontosabb intézmény, és pontosan ezt kell várni tőle vagy elvárni vele szemben.
Különös súlyt ad ennek a várakozásnak az az újságolvasói tapasztalatom - és bocsánatot kérek, hogy ez nem direkt módon az MTI Részvénytársaságra vonatkozik, de sajnos nem tudom kizárni, hogy vonatkozik arra is -, különös súlyt ad ennek például a magyar sajtóban és a magyar hírtermelésben az a féloldalasság vagy egyoldalúság, amely például az iraki háborúval kapcsolatban vagy általában a közel-keleti helyzetről való beszámolókban megnyilatkozik, ahol némi túlzással azt lehet mondani, hogy száz olyan hírre, amelyik alapvetően az amerikai kormány álláspontját képviseli, jut mondjuk, egy vagy két olyan hír, amelyik ettől független álláspontot képvisel, még akkor is, ha nem jelzőkkel, nem minősítésekkel, nem valamely szubjektív elemekkel föltupírozva adja elő a híreket.
Jól tudjuk, hogy a híreknél az objektív külső megjelenési forma takarhat nagyon erős szubjektivitást, egészen egyszerűen a válogatás révén, annak révén, hogy milyen tényekről, hányszor tudósítok, és azoknak a tényeknek melyik mozzanatát emelem ki.
Az a helyzet, hogy a magyar sajtó ebben a kérdésben például nagyon egyoldalú, négy éve folyamatosan - ha az egész közel-keleti helyzetre nézzük, akkor még sokkal régebb óta nagyon egyoldalú -, és eléggé világos, hogy melyik félnek az oldalára húz. Azt gondolom, hogy egy állami hírügynökségtől, egy közszolgálati hírügynökségtől elvárható, igen erőteljesen elvárható, hogy ezzel az egyoldalúsággal szemben kiegyensúlyozottan és tárgyilagosan tájékoztasson.
Az egy más kérdés, hogy ez pontosan megtörténik-e vagy sem, és ha nem, akkor miért nem történik meg. Sajnálom, hogy erre a kérdésre külön nem készültem fel, mert érdemes volna egy hírelemzést végezni ebben a kérdésben. Talán a Magyar Távirati Irodának áll is rendelkezésre a saját tevékenységével kapcsolatban ilyen hírelemzés, ha igen, nagyon szívesen megnézném és elolvasnám. Annál is inkább, mert a magyar társadalom érzékeny lehet rá, hogy mit jelent az, vagy tudhatja, hogy mit jelent az, amikor egy saját társadalmi rendszerét magasabb rendűnek ítélő hatalom pusztán ennek a magasabbrendűségnek a bűvöletében egy másik országot megszáll vagy elfoglal.
Igaz, hogy nem csak ez ismeretes a magyarok számára: ismeretes ennek egy másik következménye is, az, amikor a sajtó intézményei és a sajtó munkásai - önként-e vagy kényszerből - a megszálló hatalom álláspontjára helyezkednek a saját társadalmukkal szemben. Ez szerintem fontos kérdése a hírügynökségnek.
Még egyszer mondom: a hírügynökség fontossága abból ered, hogy miután nincs kitéve piaci hatásoknak, hiszen nagyrészt - azt gondolom, több mint felerészben - állami forrásokból finanszírozza a tevékenységét, ezért viszonylag független vagy erősen független azoktól a piaci hatásoktól, amelyek ilyen egyoldalúságokat ki tudnak kényszeríteni. Ezért gondolom egyébként, hogy a Magyar Távirati Iroda az egyik legfontosabb intézmény. Annak kell lennie.
Köszönöm. (Halász János tapsol.)
