DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Tisztelt Ház! Isten malmai lassan őrölnek, hát még ha környezetvédelemről van szó! Hiszen Magyarország, ha jól nézzük, akkor 1998-ban csatlakozott, aztán eltelt egynéhány év, 2005-ben már ki is hirdette, aztán még két év, és most már a jegyzőkönyvet is minden bizonnyal meg fogjuk erősíteni. Emiatt nem kértem volna szót, tisztelt Ház. Súlyosabb oka van annak, ami miatt szót kellett kérnem.
Mi egymás után elfogadunk különböző nemzetközi egyezményeket, ezeket kihirdetjük, még talán bizonyos mértékig igyekszünk is betartani. Azt azonban, hogy mi van ezek mögött, hogy tartalmilag mit jelentenek ezek a következőkben, azt nagyon ritkán vagyunk hajlandók megvizsgálni, még kevésbé, hogy mit jelent ez összességében, éspediglen van-e olyan hatása, vannak-e olyan hatásai, mint amilyeneket ezektől az egyezményektől remélünk.
Ami miatt konkrétan szót kértem, tisztelt Ház, az a melléklete, a kategóriajegyzéke ennek a bizonyos egyezménynek, amely a 11. pontban kifejezetten a települési hulladékot égető berendezésekről szól. Meg kell kérdeznem, vajon az egyezmény, amelyhez mi is csatlakoztunk, Ausztria is csatlakozott, mekkora könnyebbséget jelent Szentgotthárdnak. Meg kell kérdeznem, hogy vajon az elkövetkezendő időkben az erre történő hivatkozások jelentenek-e valamit is, valami olyan változást, mint amire számítanánk, vagy amire számítanunk kellene. Nem alapvetően arról van itt szó, hogy megszületnek nemzetközi egyezmények, el is fogadjuk, ezek mögött nincsenek szankciók, a teljesítéshez szükséges források; ellenkezőleg, éppen arról van szó, hogy a gazdag és szegény országok közötti egyenlőségjel miatt egyesek végre tudják vagy akarják hajtani, mások ha akarják, sem tudják végrehajtani?
Alapjában véve tehát azt gondolom, hogy ürügyként kellett felhasználnom - mert nem tudtam máskor ebben az ügyben megszólalni - ezt a jegyzőkönyvet, amely jegyzőkönyv az én számomra azt példázza: keményen dolgozhatunk a kiotói egyezmény mentén, elmondhatjuk sokszor, hogy milyen kiváló dolog lesz ahhoz csatlakozni és betartani bizonyos követelményeket. De amíg nem sikerül megoldani - és ez irányban kellene közösen nagy lépéseket tennünk -, hogy azoknak a feltételrendszerei is létrejöjjenek, hogy a feltételrendszerek mögött ott legyenek azok a gazdasági tényezők is, azok hiányában ezek csak vágyálmok maradnak, reménységek maradnak, és csalódást okoznak.
Ezért arra gondolok, tisztelt Ház, hogy az elkövetkezendő időben szükség lenne arra, hogy a környezetvédelem területén ne szülessenek olyan döntések, mint most legutóbb a kiotói egyezmény alapján, ahol azt kérjük, hogy bizonyos dolgokat ne kelljen olyan mértékben és oly módon teljesítenünk, hanem szülessenek olyan döntések, ahol a gazdag és szegényebb országok között megszülessen annak a feltétele, hogy a gazdagabb országok nagyobb terheket vállaljanak. Vállalják azoknak a következményeit is, amelyeknek alapjában véve maguk voltak az okozói. Azt gondolom, ha e tekintetben lesz egy előrelépés, akkor nem ez az egyezmény, nem ez a jegyzőkönyv, hanem a szándék, amelyről most szóltam, és amely reményeim szerint mindannyiunk közös szándéka, előreviheti valóban majd a környezetvédelem ügyét.
Egyebekben pedig úgy gondolom, természetszerűleg támogatni kell a javaslatot. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
