V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem népszerű feladat egyezmények, nemzetközi egyezmények esetén felszólalni, de hogy mégis megteszem, annak konkrét oka van. Én is Turi-Kovács Béla képviselőtársamhoz szeretnék kapcsolódni, mégpedig nem egy nagy távolságra jutó, országhatáron átterjedő levegőszennyezés kapcsán, hanem egy kis távolságra jutó, országhatáron átnyúló levegőszennyezés kapcsán.
(18.40)
A címből is látszik, hogy a levegőszennyezés nem ismeri az országhatárt, és egy-egy szennyezőforrás messze-messze az országhatáron túl is kifejti káros hatását. Különösen így van ez akkor, ha a magyar országhatártól mindössze száz méterre akarnak szemétégetőt építeni. Maga az egyezmény, illetve az ehhez csatolt jegyzőkönyv célja az, hogy csökkentse a nehézfém-kibocsátásokat, amelyek károsan befolyásolják az emberi egészséget vagy környezetet.
Az előttünk fekvő törvényjavaslattá emelt jegyzőkönyv kimondja, hogy minden fél, minden, az egyezményhez csatlakozott ország köteles hatékony intézkedéseket tenni az évi kibocsátás csökkentésére. Ezt tehát kimondja, bár az is igaz, hogy ez ajánlás jellegű, kevésbé konkrét és kógens szabály.
Szintén rögzíti, hogy nemzeti stratégiát, programot kidolgozni köteles az egyezményhez csatlakozó ország, és az elérhető legjobb technikát kell alkalmaznia. Aztán persze fel is sorolja, hogy melyek ezek a kibocsátáscsökkentési technikák, és leírja, hogy a települési hulladék esetén ez az égetésre kerülő hulladék mennyiségének csökkentése. Ezzel csökkenthető a kibocsátott nehézfém mennyisége. Mint látjuk, Ausztria nem ebbe az irányba megy, bár ő is aláírta ezt az egyezményt, hanem újabb égetővel teszi ezt, és ezt a magyar határtól mindössze száz méterre akarja megtenni.
Aztán különféle eljárásokat is említ a javaslat: szűrőkkel, leválasztókkal és gázmosókkal csökkenthető a kibocsátott mennyiség, azonban azt is leírja, gondoskodni kell arról, hogy e módszerek alkalmazása ne eredményezzen újabb környezeti problémát. Miről van itt szó? Elmondják az osztrákok is, hogy ők természetesen a legjobb technikát fogják alkalmazni, ami jelenleg létezik a világon, azonban az alacsony levegőszennyezőanyag-kibocsátás kiváltható a folyékony szennyezőanyag növekedésével. No, ettől félnek még csak igazán Szentgotthárdon és környékén! Ausztria öt éve szennyezi naftalinszulfonáttal, a bőrgyárakból kikerülő segédanyaggal a Rábát. A Rába mellett, pontosabban a Lapincs mellett lévő geotermikus hőerőművek naponta hetven tonna sót juttatnak a Lapincsba, aztán a Rábába. Legutóbb, alig néhány hete több kilométeres olajfolt folyt le a Rábán. Ezek után érthető, ha nincs bizalom; ha nincs bizalom semmiféle újfajta és megbízható technológia iránt, hanem csak az elfogadható, hogy ez az égetőmű ne épüljön meg.
Nemrégiben itt járt az osztrák kancellár, és miniszterelnökünk érdeklődő kérdésére elmondta, hogy szerinte a környezetterhelés kapcsán minden nagyon szép, minden nagyon jó, és meglátjuk, hogy majd mindennel meg leszünk elégedve. Hát nem látjuk meg, és nem vagyunk megelégedve, ezért aztán semmi - ismétlem: semmi - más megoldás nem elfogadható, mint az, hogy ez az égetőmű ne épüljön meg. Úgy vélem, ehhez segítségül hívhatjuk ezt a most elfogadott egyezményt is, az előbb említett ajánlásokkal.
Hogy mennyire veszélyes az a kategória, amit ott meg akarnak építeni, ahhoz csak egy számot hadd mondjak: a helyhez kötött forráskategóriák között, amely égetőműveket, vas-fém öntödéket jelent, a települési hulladékot égető berendezéseknél a 3 tonna/óra kapacitásút az egyezmény már a hatálya alá veszi. Ha folyamatos üzemről van szó, akkor ez évi 20 ezer köbméter szemét elégetését jelenti. Szentgotthárdra ennek a tízszeresét tervezik, 200 ezer tonna szemét elégetését évente. Ezért kérem a kormányt, hogy ezt az elfogadandó egyezményt - amit én is támogatok - is vegye segítségül, hogy ennek az égetőnek a megépítését hiúsítsuk meg.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
