TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy rövid törvényjavaslat áll előttünk, mindössze egy mondat. Ennek a története az, hogy január hónapban a fogadóórámon egymás után három ember is azzal a kéréssel fordult hozzám, kérte a segítségemet, hogy hozzam az Országgyűlés elé a következő témát.
Az elmúlt évben az Országgyűlés valószínűleg figyelmetlenségből, de mindenképpen méltánytalanságból úgy módosította a gépjárműadóról szóló törvényt, hogy ez év január 1-jétől megszüntette az adómentességet azoknak a mozgáskorlátozott személyeknek, akiknek nem a saját nevén van a gépjármű. Tehát annak, aki több évtizeden át esetleg igénybe vette eddig a gépjárművet, mert a férje nevén volt, mondjuk, és szállította orvoshoz, beteghez, gondozta, ápolta az élettársát, házastársát, annak ettől az évtől, január 1-jétől gépjárműadót kell fizetnie. Mindezt azért, mert a gépjármű nem az adott esetben súlyosan mozgáskorlátozott személy nevén van.
Tisztelt képviselőtársaim figyelmét fölhívom, hogy ez egy nagyon komoly probléma, hiszen a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője által a bizottsági ülésen elmondottak alapján az adómentesség mintegy 400 ezer embert érint az országban. Ha még a szűkítést is figyelembe vesszük, valószínűleg több mint 100 ezer családot érint ennek az adómentességnek a megszüntetése.
Persze, mondhatjuk azt rá, hogy ugyan már, néhány ezer forintról van szó, de ha el tudjuk azt képzelni, hogy milyen családokról, milyen nehéz sorsú emberekről van szó, akik egyébként is küzdenek a napi életükért, azért, hogy a családjukban egy mozgáskorlátozott személy van; ha mindezt a kedvezménymegvonást a gázáremelés mellé, a gyógyszeráremelés mellé rakjuk, és hadd ne soroljam, hogy milyen áremelések voltak az országban, akkor el tudjuk képzelni, hogy annak a családnak hogyan esik ez. Nem a pár ezer forintról van szó, hanem a méltánytalanságról és az igazságtalanságról.
Úgy gondolom, hogy az Országgyűlésnek, a kormánypárti képviselőknek lenni kell olyan emberséges tulajdonságuknak, amely szerint képesek arra, hogy a hibás döntésüket fölülvizsgálják, és képesek arra, hogy megengedik az Országgyűlésnek, hogy legalább erről a törvényjavaslatról vitatkozzunk, és a későbbiek során döntést hozzunk.
De hogy nem csak az én fogadóórámon jelentkezett ez a probléma, szeretném fölhívni a kormány és a kormánypárti képviselők figyelmét azáltal, hogy fölolvasom a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége elnökének levelét, amelyet február 26-án intézett dr. Veres János pénzügyminiszterhez: „Tisztelt Miniszter Úr! A gépjárműadóról szóló törvény 2006 júliusában történt módosítása a súlyosan mozgássérült emberek egy jelentős része számára indokolatlan és méltánytalan érdeksérelmet okoz, amely ellen minden lehetséges módon tiltakoznunk kell. Kérjük miniszter urat, hogy a bennünket ért sorozatos megszorítások és hátrányok részbeni kompenzálása érdekében az alábbiakban részletezett javaslatainkat figyelembe véve szíveskedjen a törvény módosítását kezdeményezni. Tisztelettel: dr. Hegedűs Lajos elnök.”
Tisztelt Országgyűlés! A levelet nem olvasom tovább, inkább arra kérem a képviselőket, vegyék figyelembe az érveket, és támogassák, hogy vegyük tárgysorozatba ezen méltánytalan törvénymódosítás következményét, az előttünk lévő törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
