DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS
DR. HEINTZ TAMÁS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Még ki sem heverte az ország a vizit- és ágydíj okozta sokkhatást, amikor nyilvánossá vált az egészségügy művi meddővé tételének újabb mozzanata, a kórházlista. Kórházi vezetők, egészségügyi dolgozók és a betegek is rémülten igyekeznek valami gyógyírt találni az újabb egészségügyi merénylet hatásainak enyhítésére.
Eközben kevés szó esik arról, hogy a beutalási rend felforgatásával és ötletszerű kialakításával ön általános népmozgalmat indít el, hamarosan tömegek indulnak útnak hajnalonként az országban, hogy beteg, műtétre váró gyermeküket, mozogni is alig tudó szüleiket sok esetben az ország másik felén található kórházi ágyra fektessék vagy ott meglátogassák. Az sem mellékes, hogy amikor a rokonaikat a fenti intézményekbe szállítják, meghitelezik az Országos Egészségbiztosítási Pénztár útiköltség-térítését, amely sok esetben tetemes.
Irigylem a celldömölkieket: mennyi lehetőség! Orvosi beutalóval bejárhatják a fél országot. Egy családban lehetnek betegek, akik több száz kilométerre egymástól nyomják majd egy időben az ágyat. Mondjuk, a nagymama intenzív inzulinkezelését Győrött kell beállítani, miközben az unoka lisztérzékenységét Pécsett vizsgálják ki. Szülő, illetve gyermek legyen a talpán, aki ennek a feladatnak látogatóként is meg tud majd felelni.
Lássuk tételesen a lehetőségeket! Közvetlen buszjárat a cukorbeteg nagymamához Celldömölkről Győrbe naponta egy alkalommal megy, a 81 kilométeres távolságot körülbelül két óra alatt teszik meg, mintegy 1200 forintért. Visszafelé csak átszállással, Pápán vagy Beleden keresztül érhetnek haza. A 220 kilométerre lévő lisztérzékeny gyerekhez Pécsre kettő vagy három átszállással juthatnak, fejenként 3200 forintért. Vonattal Győrbe könnyedén naponta többször is utazhatnak, közel 1000 forintért; a pécsi kirándulás hosszabb és drágább lesz, reggel fél nyolctól csaknem délután fél kettőig 262 kilométert vonatozhatunk 3310 forintért.
Az országjáró körutat folytassuk Dunaföldváron! Gondoljon bele azon családok tagjainak a helyzetébe, akik vasárnaponként elindulnak kirándulni Veszprémbe, hogy meglátogassák drog- vagy alkoholfüggőség miatt kórházi kezelésre szoruló gyermeküket, miközben az archűdéses nagymama Pécsre várja őket, és a kancsalító unokát Pesten, a Heim Pál Kórházban operálták.
Tisztelt Miniszter Úr! Az említett példák országszerte jellemzőek, forrásanyagként az OEP, a Volán és a MÁV adatait használtam.
Tisztelt Miniszter Úr! Vajon mit kezdenek a szegény betegek a távoli városokba szóló beutalóikkal, s az utólagos fizetésre jogosító útiköltségpapírjukkal, ha üres a zsebük? Az orvosok hogyan engedhetik el a rendelőből azt a beteget, akiről tudják, hogy nem lesz pénze megvenni a jegyet, hogy kórházba kerüljön? Ezek az emberek meg fognak halni. Kiszámolták már, mennyi pénzt és mennyi elfecsérelt órát jelent majd betegeknek és hozzátartozóiknak a rájuk kényszerített kormányzati egészségturizmus? Az ágyszámleépítés mellett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a betegek hosszú utaztatása is része a programjuknak?
