DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET
DR. LANCZENDORFER ERZSÉBET (KDNP): Barankovics István 1947-ben megfogalmazott programja óta vallják a kereszténydemokraták a politizálásuk alapjául szolgáló triászt: az erkölcsi elveken nyugvó politikai demokráciát, a társadalmi igazságosságot és az evangéliumi erkölcsöt. A magyar társadalom ép erkölcsi érzékkel bíró többsége vállalhatónak tartja - természetesen erkölcsi ajánlásként - az ószövetségi mózesi tízparancsolat és az újszövetségi jézusi tanítás erkölcsi alaptörvényeit, és a vezetőktől elvárja az erkölcsi normák betartását.
Akikről az embereknek az a véleménye, hogy az erkölcsiségük megkérdőjelezhetetlen, azoknak nincs szükségük kettős kordonra, megerősített személyi védelemre a saját népükkel szemben. Sólyom László köztársasági elnöknek sem a határokon belül, sem a határokon kívül nem kell félnie azoktól, akiket képvisel, gyalogolhat a Lánchídon az emberek között. De ugyanígy nem kellett félnie Orbán Viktor Fidesz-elnöknek sem a nagy tömegű ünneplő között - nem kívánok számháborúba bocsátkozni -, azért, mert az emberek őt is hitelesnek tartják.
Ki félt tehát a nemzeti ünnepre való készülődés során? A hatalom. Nem félt, reszketett. Azért reszketett, mert tudta, hogy az ép erkölcsi érzékkel bíró, józan többség nem fogadja el, nem nyeli le azt, hogy a miniszterelnök hazudott, lebukott, becsapta őket, és ezzel minden erkölcsi mércét áthágva erkölcsileg lenullázta magát, erkölcsi halottá vált. Tudni kell azonban, hogy a hatalmas szakadék nem a politikai jobb- és baloldal között, hanem a hatalom és a magyar nép között van. A hatalom szenvedett kiütéses vereséget március 15-én.
Kérdezem, hogy ezt a súlyos, félelmet generáló erkölcsi terhet kívánja-e megoldani valamiképpen a kormányzati oldal. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)
