GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Tisztelt Parlament! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Megkövetem Dávid Ibolya pártelnök asszonyt. Igaza van, rossz szokás és talán régről itt maradt rossz szokás egységesen hivatkozni az ellenzékre, mellőzve a különbségtételt, miközben a napnál is világosabb, hogy ma ez az ellenzék politikájában, magatartásában, stílusában, kultúrájában differenciált.
(13.50)
Létezik Magyarországon egy, a szélsőségek iránt nyitott és radikális eszméktől önmagát megkülönböztetni nem képes vagy nem akaró ellenzék - ez ma az ellenzék fő ereje -, és létezik egy párt az ellenzéki oldalon, amely arra törekszik, hogy a magyar konzervativizmus hagyományainak méltó örököse, demokratikus parlamenti képviselője legyen.
Igyekezni fogok a későbbiekben megkülönböztetni jelző- vagy névhasználattal az ellenzék különböző csoportjait, pártjait és erőit.
Ami pedig a rendőrségnek tett szemrehányását illeti az elnök asszonynak, nem tudom megszámolni, hogy a magyar parlament az elmúlt hónapokban hányszor és hányszor volt tanúja annak, hogy a Fidesz vezette radikális ellenzék és az ő képviselői rendőrállammal, rendőrállam támogatásával, brutális rendőrterrorral fenyegették, hozták hírbe, vádolták a magyar rendőrséget. Tették azért, mert olyannal találták magunkat szemben 2006 őszén, amelyre nemcsak ők, hanem egész Magyarország nem volt felkészülve.
Az illett bele ebbe a koncepcióba, hogy gyengítsük az államot, az illett bele ebbe a koncepcióba, hogy erodáljuk a rendőrség hitelét, mert ha nincs, aki védje az államot, akkor könnyebben lehet nekimenni az államnak és a kormánynak; ha nincs, aki fenntartsa a rendet, akkor könnyebben lehet rendetlenséget csinálni. Átfogó politikai koncepció részeként minden, ami szent lehetett ebben az országban, az az elmúlt hetekben, hónapokban a Fidesz által vezetett radikális ellenzék által megkérdőjeleződött. Ehhez a Fidesz szövetségese, a Kereszténydemokrata Néppárt folyamatosan támogatást nyújtott. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Kivéve Simicskót!)
Az, hogy a magyar rendőrség az elmúlt heteket, hónapokat arra használta fel, hogy levonja az ősz tanulságait és megtanuljon egy sor dolgot, amelyre korábban nem volt szüksége, se módja megtanulni, az a rendkívül fegyelmezett magatartásából jól látszik, hogy sikerrel fejeződött be. Óvnám magunkat is attól, hogy legalább annyi méltányosságot ne gyakoroljunk másokkal, mint amennyit magunkkal tudunk gyakorolni. Okos vitában elemezni kell most is, hogy mi történt, ezt ajánlottam 23-án is. Elemezzük, hogy mi történt, beszéljük meg!
A Fidesz által vezetett radikális ellenzék nem ezt akarta. Hónapokon keresztül tartó politikai hajtóvadászatot indított a rendőrséggel szemben. Én azt a hangot tartom ebben az ügyben mértékadónak, amely azt mondja, hogy közösen meg kell tanulnunk, hogy milyen is a demokratikus Magyarország politikai és állami rendszere, és kellő jóhiszeműséggel fordulunk egymás felé ebben a tanulási folyamatban. Nem kérek mentességet sem önmagamnak, sem másnak, de jóhiszeműséget, jóindulatot igen. Úgy gondolom, hogy a rendőrség ezt megérdemli. Éppen itt az ideje, hogy sok-sok hónapnyi, azt gondolom, megalapozatlan politikai vádaskodás után önök, a radikális ellenzék két pártja, a Fidesz és a KDNP elnézést kérjenek a magyar rendőrségtől, mert megérdemlik. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP soraiból: Úgy van!)
Végül egyetlenegy dolgot hadd mondjak még, mert ez az antiszemitizmus-ügy, látom, előjön állandóan. Tizenötödikén az önök egyik képviselője egy nyilvános rendezvényen a maga által szerkesztett 12 pont egyikeként magyar hitű miniszterelnököt kívánt Magyarországnak. A magyar hitű az idegen szívű szinonimája, az idegen szívű pedig a magyar politikai és közéleti világban a talán nem is burkolt, hanem nyílt zsidózás. Nézzék, én az elmúlt években és különösen az elmúlt hónapokban rendkívül sok politikai és személyes támadást kaptam. Nem hiszem, hogy van olyan becsmérlő jelző, amelyet vagy önöktől, vagy az önök által szeretett lapoktól ne kaptam volna meg. Nem hiszem, hogy a rendszerváltás óta lenne még egy politikus, akinek a fizikai megsemmisítésére, megalázására a nyilvánosság előtt és a nyilvánosság bevonásával ennyi erőfeszítést tettek volna. Ezt sem azért teszem szóvá, mert engem személyemben és önmagában sért, hogy az önök egyik képviselője úgymond lezsidóz. Ezen nem csodálkozom.
Őszintén szólva, azon csodálkozom, hogy maguk ezt nem értik. Nem értik, hogy miért nem lehet így viselkedni Magyarországon, miért nem lehet így viselkedni Közép-Európában, hogy miért nem lehet ilyen kifejezéseket használni, hogy miért nem lehet azt megengedni, hogy akár csak a gyanú árnyéka is vetődjön önökre. Azt tudom mondani, hogy ez nem a gyanú árnyéka, ez maga a sár! Ez maga a XX. század mocska! És hogyha önök ezt nem értik, és nekem megpróbálják elmagyarázni, hogy nem erre vonatkozik, meg a galíciai jöttmentek sem erre vonatkoznak, és semmi nem arra vonatkozik, sőt még a végén nekünk kell magunkat szégyellni, hogy ki fogunk állni mindig amellett, hogy Magyarországon ilyet ne lehessen tenni, akkor önök tévednek, mert mi nem fogunk megijedni.
Ha kell, ezt a küzdelmet a tisztességes, jóhiszemű Magyarországért, az emberi méltóság megőrzéséért meg fogjuk nyerni, mert az ország többsége a pokolba kívánja az antiszemitizmust, pokolba kívánja ezt a magatartást, és pokolba kíván minden olyan törekvést, amely ennek menekülőutat kíván nyújtani. Ideje lenne elgondolkodni, uraim!
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
