BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Arra szeretnék rávilágítani első kérdésként, hogy meddig terjed az ORTT hatásköre, illetve felelőssége, tehát számon kérhetünk-e mindent az ORTT-n, vagy pedig itt a vitában elhangzottak egy része társadalmi kérdésként merül fel, és ennél sokkal szélesebb jelentőségű, tehát nem szűkíthető a felelősség egy testületre. A magam részéről ezen a véleményen vagyok, és ehhez szeretnék néhány adalékot szolgáltatni önöknek.
Az egyik a tájékoztatás, a tájékoztatás egyensúlya. Ismerjük az ORTT által készített beszámolóból, hogy egy műsoron belül ugyanúgy figyelik a tájékoztatás egyensúlyát, mint a műsorok között, tehát egy csatorna által szolgáltatott műsorok között, de ugyanígy figyelik azt is, hogy több műsorszolgáltató, tehát több csatorna között ez a bizonyos egyensúly hol és milyen mértékben valósul meg.
Az egyik ilyen: szeretném jelezni, hogy a műsoroknál egy képviselőtársunk rosszul idézte, hiszen azt mondta, hogy az ORTT testületi tagsága úgy tevődik össze, hogy egyharmadot a kormány jelöl, egyharmadot a kormánypártok és egyharmadot pedig az ellenzék jelöl. Ez egy tévedés, ez a műsor összetételére vonatkozik. Azért szeretném ezt kijavítani, mert eddig ez itt nem hangzott el. Tehát ez egy bevett gyakorlat, nemcsak magyar sajátosság, hanem egy bevett nemzetközi gyakorlat. Ez szerintem elfogadható, nem sérti a tájékoztatási egyensúlyt.
A másik ilyen alapkérdésnek vélem, hogy a médián belül megszerezhető információk esetében a hallgatók, a nézők, az érdeklődő állampolgárok vajon kapnak-e kellő tájékoztatást, pró és kontra érveket ahhoz, hogy saját véleményt alakítsanak ki, vagy ma még elsősorban ez a vélemény egyfajta hírcsatornára korlátozódik, tehát ki-ki, valamelyik politikai tábor a maga híreit, a maga csatornáját nézi, és abból alakítja ki a véleményét. Énszerintem ez utóbbi a jellemző inkább a magyar társadalomra, tehát azok, akik a politika iránt inkább nagyobb érdeklődést mutatnak, egy-egy csatorna köré csoportosulnak, és onnét szerzik az információkat. Jó ez? Természetesen nem jó ez az állapot, az lenne célszerű, ha a média tudná magát függetleníteni részben ezektől a szerepektől, és egy olyan mértéket adna, ami azt jelentené számunkra, a nézők számára, hogy egy viszonylag független szakmai vélemény alapján tudják kialakítani a saját nézeteiket és a saját világukat, illetve ezzel kapcsolatos dolgaikat.
A másik ilyen alapkérdésnek azt tartom, hogy a médiában - ahogy itt többször is felmerült - eluralkodott a szenzáció, a bulvárosodás, tehát sokszor a média olyan dolgokat mutat be, aminek a jelentősége jóval csekélyebb a mindennapi életünkben, társadalompolitikai és közéleti megjelenésében. Sajnos ezek a képek, mivel a média törvényszerűen úgy működik, hogy mindig, ami szenzáció, azt sokkal inkább vezeti elő, sokkal nagyobb súlyt ad ennek, ez túlsúlyba kerül, és nem valós képet, tehát könnyen valótlan képet állít Magyarország jelenkori helyzetéről. Erre különösen ügyelnünk kellene, és ezt érdemes lenne talán visszafordítani valamilyen módszerrel, de hogy hogyan lehet, ezt ma a magam részéről még nem tudom.
A harmadik ilyen kérdés a szakma, hogy mennyire szakmai egy-egy ilyen vitaműsor, a vitavezetők. Gyakran politikusok külön-külön ülnek le, egy-egy tábor képviselői nem egyszerre vannak ott; ritkább az, amikor úgy folyik a vita, hogy egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő vitatkozik egymással. De ebben az esetben is úgy vélem, néhány esetben a műsorvezetők beavatkozhatnának egy szakmai felkészültséggel, és olyan irányba terelnék a vitát, hogy egyértelművé váljon a néző részére, hogy ki milyen érveket használ, illetve hallgat el, mert ez utóbbival is a tájékoztatás pontatlanságát, illetve egy bizonyosfajta félretájékoztatást lehet elérni.
A magam részéről egyetlenegy dolgot hoznék föl, és azt kérem, hogy a példába ne kapaszkodjanak bele, mert nem ez a lényeges. Nemrégiben egy reggeli tévéműsort néztem, és ott a vitában a munkanélküliségről volt szó. Mire az illető politikus elmondott mindent, hál’ istennek egy felkészült vitavezető, aki vezette a műsort, megkérdezte: uram, ön tudja azt, hogy például naponta több mint húszezer ember jár át dolgozni Magyarországra szomszédos országból? Természetesen ez némi zavart is okozott. Ez azért lényeges, mert ebben a pillanatban a nézők sokkal pontosabb képet kapnak, tehát nem egy abszolút munkanélküliségről tájékoztatják őket és egy, úgymond, elég negatív számról, hanem arról, hogy ennek a munkanélküliségnek van egy háttere, hogy szakképzett munkaerőre igenis szükség van, milyen szakképzett munkaerőre van szükség elsősorban Magyarországon. Ez még orientálná is a nézőt, hogy milyen pálya felé irányítsa a fiát, a gyermekeit.
Félek attól is, hogy nincs egy biztos értékrend, tehát nem alakult ki. Nagyon sokszor a műsorvezetők visszavonulnak - éppen a nagyon sok kritikától, amit a politikától kapnak - attól, hogy a saját értékrendjüket megmutassák, illetve azt megpróbálják felvezetni. Ez azért rossz, mert tulajdonképpen csak pártos vélemények kerülnek elő, főleg azokban a kritikus műsorokban, amelyekre itt is nagy hangsúlyt fektetünk. Ezeket már nem az ORTT felelősségének tartom, elsősorban olyan társadalmi felelősségnek tartom, hogy a politikai pártok mennyire tudnak mértéktartóak, visszafogottak lenni a médiamegjelenésük során. Azt tudjuk, hogy a politikának nagyon fontos, a politika úgy ítéli meg, hogy csak akkor él és létezik egy politikus, akkor jelenik meg, ha a médiában rendszeresen teret kap, a médiában tud szerepelni. Sajnos ez azért nem teljesen igaz. Biztos, hogy van egy bizonyos limit, egy vonal, ahol erre szükség van. Például az amerikai elnökválasztásnál is, nagyon jól tudjuk, hogy Bush elnök első megválasztása során messze nem kapta meg ellenfelével szemben a médiatámogatást, mégis képes volt győzni. Tehát ezt nem érdemes annyira abszolutizálnunk, itt valamiféle mértéktartást kellene a mi részünkről bevezetni.
Egy másik kérdés: Tellér képviselőtársam említette itt - mondom, miért ne - a Mónika show-t és a filmekkel kapcsolatos véleményét. Mindkét esetben mélyen egyetértek vele, de magával az eljárással csak részben. Tehát én úgy érzem, hogyha ezeket a show-kat vagy ezeket a műsorokat megtiltja az ORTT, ettől még az igény nem szűnik meg rájuk. Sajnos a média úgy működik, hogy elsősorban a nézettség és az ehhez kötődő reklámbevételek adják meg ezeknek a médiacsatornáknak a lehetőséget, és a monopolhelyzet helyett inkább erre törekszenek, tehát minél inkább nézettek legyenek, minél több bevételhez jussanak, azzal együtt, hogy a magam részéről abszolút nem értek egyet ezekkel a képekkel és ezekkel a szolgáltatásokkal. Én ebben az esetben inkább a társadalom kulturális állapotának javításában látom a lehetőséget, tehát ha ezek nem lesznek nézettek, ha az emberek azt mondják, hogy kérem, én ilyen műsort nem vagyok hajlandó fogyasztani, akkor maga a csatorna fogja vissza ezeket a szolgáltatásokat, és nem fogja a közvetítést levezetni.
Ugyanígy az erőszakos filmek esetében rendkívül rossz az a műsorpolitika, amit folytatnak. Teljesen egyetértek önnel, ahogy ezek az erőszakos filmek mennek, mindig van egy abszolút hős, aki megküzd mindenért, megváltja a világot, és kész, vége. Ennek nemcsak ez a hatása, hogy az erőszak túlburjánzik a médiában, hanem egy olyan hatása is van, hogy az emberektől elveszi a cselekvés kényszerét, tehát az ember mindig úgy érzi, hogy rajta kívül van egy erő, aki képes mindent elintézni, és az ő számára nem muszáj ez a cselekvés. Ezt a példát azért hozom fel, mert ismert szépirodalmi műveknél, a világirodalom remekeiben nagyon sokszor vannak hasonló erőszakos vagy ilyen tartalmú könyvek, de ezek mögött mégis van egy olyan pluszüzenet, ami az embert cselekvésre kényszeríti, és arra hívja föl, hogy a körülötte lévő világba, ennek működésébe, a világ folyásába igenis beleszólhat. Én inkább ettől tenném függővé ezeket a dolgokat, hogy a társadalom kulturális állapotát képesek vagyunk-e felemelni, képesek vagyunk-e egy lassú, sziszifuszi folyamat során úgy megváltoztatni, hogy az emberek egyszerűen ne igényeljék az ilyen típusú műsorokat.
Végül megjegyzem, hogy van is erre tendencia. Bár nyilván a környezetem nagyon szűk ahhoz, hogy egy országos metszetről beszéljünk, de nagyon sok tévécsatorna terjedt el a kábeltelevíziózással - itt a sport-, az állatvilágot, természettudományos filmeket bemutató csatornákról beszélek -, amelyek mögött részben magyar, részben nem magyar háttér van, és ezek igen erősen tért hódítottak. Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ezeknek milyen szerepük van a világ átalakításában, tehát hogy mennyire erősödött meg az a réteg, amelyik kiábrándult ebből az erőszakból, és valami más felé fordult, valami mást igényel.
(16.40)
Úgyhogy én a magam részéről azért javasolom önöknek az ORTT beszámolójának elfogadását, mert úgy érzem, hogy többel vádoljuk, többet várunk el tőle, mint amire képes, és nem hiszem, hogy egy nagyon jó törvénnyel ezt meg tudnánk változtatni; ez egy hiú remény. Itt a társadalom állapotán, a társadalom gondolkodásán és a társadalom kultúráján kell változtatnunk ahhoz, hogy ezek a fajta médiamegjelenések megváltozzanak, és egy más világot kezdjenek el ábrázolni.
Köszönöm szépen.
