DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS
DR. LUKÁCS TAMÁS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Vannak olyan kártyajátékok, ahol a licitrendszerben a kialakult szabályok szerint hivatalból kontrát szokás mondani. Én azonban nem szeretnék hivatalból kontrát mondani, hanem ha kontrát mondok, akkor megalapozottan szeretném azt tenni.
Az első kérdés egy ilyen beszámoló vitája kapcsán az, hogy vajon a beszámolóról vitatkozunk vagy az ORTT-ről. Ez azért kérdés, mert nagyon sok olyan felvetés történik ma ezen beszámoló vitája kapcsán, amely magára az ORTT egészére vonatkozik, és én azt gondolom, hogy kellő önkritikával meg kell állapítanunk, hogy az 1996. évi I., úgynevezett médiatörvényben az ORTT jogállását nem sikerült olyan módon megfogalmazni, és nem sikerült olyan jogosítványokat adni, mint amiket egy médiahatóságnak kellene, annak érdekében, hogy bizonyos kérdéseket kezelni tudjon. Ez a jogalkotók felelőssége.
És azt gondolom, hogy ebből a beszámolóból bizony az is kitűnik, hogy nagyon sok olyan kérdés merül fel, amihez erőtlen vagy nem rendelkezik megfelelő jogosítványokkal az ORTT. Ezt a kérdést azért vagyok kénytelen felvetni, mert a jövőre, a jövőbeli jogalkotásra mutatva ezt a kérdést mindenképpen végig kellene gondolni.
Ha a beszámoló egészét nézem, akkor valóban azokkal a véleményekkel kell hogy egyetértsek, hogy egy nagyon gondos és nagyon részletes munkát tártak a magyar parlament elé. Ebből a szempontból lehetne azt mondani, hogy a beszámoló nagy részével egyet is lehetne érteni, mindazokkal a kritikai észrevételekkel, hogy az ORTT jogállásának ezen nem kellő szabályozása bizony ennek a beszámolónak az anyagából is kitűnik.
Azonban fel kell vetni olyan kérdéseket, hiszen a 2006. évi beszámolóról beszélünk, ami a beszámolót tartalmi szempontból számomra elfogadhatatlanná teszi. Az első ilyen kérdés, hogy ez a választás éve volt. Most szeretném egy pillanatra képviselőtársaim elé idézni az őszödi beszédet. Mit mondott a miniszterelnök úr az őszödi beszéd kapcsán a magyar sajtóról? Most nem „a hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal” című áthallásra gondolok, hanem a sajtó vezető munkatársai részt vettek abban, hogy „hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal”, és azt gondolom, hogy egy ilyen beszéd után vagy egy ilyen beszéd nyilvánosságra kerülése után az ORTT-nek vizsgálnia kellett volna, hogy vajon a magyar médiapiacon, a magyar közszolgálatban ez a politikai monopólium hogyan érvényesül, különösképpen figyelembe véve, hogy mindez egy választási évben történt.
Tehát vizsgálnia kellett volna egy ilyen beszéd nyilvánosságra kerülése után, hogy kialakult-e Magyarországon kulturális, adott esetben politikai monopólium. Itt a választási statisztikák mögé bújik az ORTT vizsgálata, és érdemben az őszödi beszédről semmit nem szól, szól viszont a szeptemberi eseményekről.
És akkor itt van a másik tartalmi kérdés, a szeptemberi eseményekkel kapcsolatban a Hír TV vizsgálata. Azt gondolom, hogy amikor olyan megállapításokat tesz a Hír TV-vel kapcsolatban az ORTT állásfoglalása, ami egyébként nem egyezik a nemzetközi megfigyelők és más hatóságok véleményével sem - hiszen a végét még nem tudjuk, nem tudjuk, hogy a feljelentett rendőrök számához képest milyen vádemelések történnek és milyen bűncselekményekben -, akkor magának a tudósításnak a kapcsán - hiszen a tudósító és maga a műsorszolgáltató, bizonyos hibákat elismerve, önkritikusan válaszol az ORTT felvetésére, ennek ellenére, mindezeket figyelembe nem véve - olyan kategorikus véleményeket állít ebben a vizsgálatában, ami kapcsán meg kell mondanom, hogy jogászi szempontból ilyen véleményeket nem mernék megfogalmazni.
(16.00)
Miközben ezt a hatáskört önmagának vindikálja ilyen módon az ORTT, tehát állást foglal olyan kérdésekben, hogy követtek-e el rendőri hatóságok túlkapásokat, adott esetben bűncselekményeket, ez akkor sem menthető, ha követtek el bűncselekményeket, ha a másik oldalról is követtek el bőven bűncselekményeket. Nem lehet úgy kiegyensúlyozni, és nem lehet úgy véleményt formálni, hogy vannak egyik oldalon is bűncselekmények, másik oldalon is bűncselekmények, de egy tudósítás szempontjából csak az egyiket hozom fel, és a tudósító véleménynyilvánítási szabadságát korlátozom olyan módon, hogy ő ilyen kérdéseket nem állíthat, holott később esetleg jogerős bírói ítéletek alátámasztják az ő véleményét. Azt gondolom, hogy ezt végig kellett volna gondolni.
A tavalyi évben a beszámolót azért nem fogadtuk el, mert jogellenesnek tartjuk a két kereskedelmi tévé műsorszolgáltatási jogosultságának meghosszabbítását. De az az arrogancia és az a válasz, ahogy az ombudsman felvetéseire és a Legfőbb Ügyészség felvetéseire válaszolt az ORTT, azt gondolom, hogy nemcsak aránytévesztés, hanem az önismeret hiányára utal, és meg kell mondanom, hogy jogilag is teljesen megalapozatlan. Amikor hatásköri vitákba keveredik az ORTT, hogy vajon az ügyészség ebben a kérdésben vizsgálódhat-e vagy vajon az ombudsman ebben a kérdésben vizsgálódhat-e, akkor azt gondolom, hogy olyan kereteket kezdett el feszegetni, amikor azt kellene megállapítanom, hogy van egy szerv Magyarországon, amelyet talán még megengedik, hogy innen kritizáljunk - nem biztos, hogyha rajtuk múlna, akkor sokáig megengednék -, szent és sérthetetlen, egy tévedhetetlen szerv Magyarországon, amelyet semmilyen más hatóság esetleg nem is vizsgálhatna.
Persze hozzáteszem, hogy mindez megint - kicsit hadd legyek védője - annak is következménye, hogy a rossz vagy nem pontos jogi szabályozás miatt ezekben a hatásköri kérdésekben nagyon precíz és nagyon pontos szabályozásokat kell végezni a jogalkotónak, különben ilyen helyzeteket teremthet.
Azonban szemben képviselőtársaimmal ebben a pornográfügyben, elnézést kérek, hogy más véleményt fejtek ki, és hadd legyek védője most az ORTT-nek. Akkor, amikor Magyarországon olyan Btk.-módosítás kerül a parlament elé, amit a kormány jóváhagyott, bár titkosítva, hogy ki hogyan szavazott, hogy 14 éven felüli gyerekről pornográf felvételeket lehet készíteni, tessék szíves lenni mondani: akkor mit várjunk az ORTT-től? Az ORTT is a magyar társadalomban él, a magyar államban él valahol. Azt gondolom, teljesen világos, hogy ilyen körülmények között, amikor ilyen légkör van, amikor a családokat szétverik, amikor a családok felbomlanak, sorolhatnám azokat a társadalmi körülményeket, amikor persze olyanon vitatkozunk, hogy mi az, hogy pornográfia, meg holnap majd definiáljuk azt, hogy mi az, hogy szék, mert valamit ha nem akarunk...
Teljesen világos, hogy ilyen esetekben a védett jogtárgyat kellene nézni, a kiskorúak érdekét kellene nézni, és ebből a szempontból minden jogértelmezésnél csak a megszorító értelmezés lehetséges, és akkor nem volna ilyen felesleges vita.
Nyilvánvaló, hogy ebben a vergődésben, ebben a kérdésben is az ORTT azért vetette föl egyáltalán ezeket a kérdéseket, mert egyszerűen nem érzett maga mögött biztos jogi talajt, nem érzett olyan biztos jogszabályokat, ami alapján ezekben a kérdésekben eljárhat. De hogyan is érezhetett volna, mint előbb említettem volt, amikor parlament elé kerülhet egy ilyen Btk.-módosítás a kormány által jóváhagyva. Akkor ma Magyarországon ezen vitatkozhatunk, hogy mi az, hogy pornográfia, és ennyiben vagyok az ORTT-nek védője.
Itt vannak végül a gazdasági kérdések. A 2006-os beszámolóban az a kérdés, hogy ekkora a tartozása, 370 millió, abból kettő szépen elmegy külföldre, innentől kezdve bottal ütheted a nyomát, gyakorlatilag megbízhatsz ügyvédi irodát, nem fogod tudni behajtani rajta. Az a probléma, hölgyeim és uraim, hogy ez előfordulhat Magyarországon. Ezek valahol közpénzek.
Első kérdésem: amikor ezekkel a frekvenciaszolgáltatásra történő szerződést kötötték, milyen szerződési biztosítékok voltak ezeknél a tévétársaságoknál, ha ezt meg lehet tenni simán?
Kettő: milyen szerződéses fegyelem van Magyarországon a médiapiacon, ha egy pályázat során megajánlott díjakat később lehet módosítani és el lehet engedni? És ezt nem a mostani ORTT, talán a korábbi évekre visszanyúlóan, az első olyan döntéssel, amikor megszületett az ORTT-ben, hogy el lehet engedni pályázat során megajánlott műsorszolgáltatási díjat, akkor úgy gondolom, hogy innentől kezdve megnyitottuk azt a zsilipet, ahol nincs szerződéses fegyelem ezen a területen. Utána persze, amikor a Műsorszolgáltatási Alapról beszélünk, nyilvánvalóan meg kell mondani, hogy nézzünk önmagunkba is, ez így tovább nem mehet.
Én most a jövő irányába szeretném feltenni a kérdést, hogy amikor erről a beszámolóról vitatkozunk, akkor arról is vitatkozunk egyben, hogy érezni kell azokat a bilincseket és azokat a feszültségi pontokat, ahol vagy akarunk egy olyan médiahatóságot, amelyik megfelelő jogosítványokkal rendelkezik, és akkor számon kérhető tőle; vagy ha ezt nem tesszük meg és nem adunk ilyen biztos jogi talajt, nem adunk ilyen biztos jogszabályokat az ORTT rendelkezésére, akkor azt gondolom, hogy nehezen is számon kérhető. Különösképpen, miután egy olyan időszakot élünk, amikor beszélhetünk a digitalizálásról, meg kell mondanom, hogy amit a beszámolóban találtam, ilyen alázatos kérelem, hogy részt szeretne venni a digitalizálási kérdésben az ORTT, kevésnek érzem. Az ő helyzetében fel kellene vállalnia azt azzal az apparátussal, ami van, hogy igenis konkrét, meghatározható és kézzelfogható javaslatokat várnánk tőle, hiszen rendelkezik azzal a tapasztalattal és azzal a szellemi állománnyal, amivel ezt megteheti. Nem tette meg, reméljük, meg fogja tenni.
Azt gondolom, hogyha tisztességesen, korrekten és a beszámoló egészét tekintem, akkor egy nagyon értékes munka maga a beszámoló, és ami mögötte van, a beszámoló mögött van, az a munka és azok a megfigyelőszolgálatok, azok a szervezetek, azok a műhelyek, amelyek ’96 óta kialakultak az ORTT-ben és az ORTT környékén. Azonban tartalmi szempontból amíg választ nem kapok arra, hogy egy őszödi beszéd után, ahogy az őszödi beszéd fogalmaz: azok a vezető újságírók - ezt mindenképpen vizsgálat illette volna, hiszen tessék elhinni, hogy most ugyanezek a vezető újságírók mondják az ellenkezőjét, hogy miért jó, ha osztogatott a kormány, és ugyanezek a vezető újságírók vezető hírműsorokban, vezető műsorszámokban most azt mondják, hogy miért kellenek a megszorítások.
Ez mindenképpen vizsgálatot érdemelt volna, és befejezésül egy dolgot hadd mondjak. Amikor mi úgy döntöttünk, hogy egy bizonyos közszolgálati műsorszolgáltató műsorában nem vesz részt a KDNP, akkor az ORTT felmérése alapján mi abban a műsorban 2,6 százalékban vettünk részt, egy tőlünk kisebb képviselettel rendelkező kormánypárt 20,1 százalékban.
Köszönöm szépen. (Tellér Gyula tapsol.)
