TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA
TELLÉR GYULA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A népszerű nevén médiatörvény a 32. § (1) bekezdésében kimondja az ORTT-ről, hogy a testület az Országgyűlés felügyelete alatt álló, önálló jogi személy. Hogyan kell értenünk ezt a „felügyelet” kifejezést? Vajon meg kell-e elégednünk azokkal a közlésekkel, amelyeket az ORTT tesz saját magáról például az ilyen beszámolókban, vagy pedig mögé mehetünk ezeknek a közléseknek, megvizsgálhatunk-e az ORTT tevékenységével kapcsolatban olyan tényeket, olyan összefüggéseket, amelyeket az aktuális beszámoló nem tartalmaz? Ezt a kérdést elsősorban Jánosi György alelnök úr vetette fel a bizottságban többször is, és kettőnk között alakult ki ebben szelíd vita, szelíd nézeteltérés, ahol én azon az állásponton voltam és vagyok mindmostanáig, hogy bizony lehetséges az ORTT tevékenységét olyan tények alapján is vizsgálni és értékelni, amelyek nem szerepelnek a beszámolóban. Én most ezt szeretném tenni. Talán annyiban javítom az előző mondatomat, hogy amelyek nem szerepelnek vagy amelyek nem pontosan úgy vagy csak részleteiben szerepelnek a beszámolóban.
Két témát próbálok vizsgálni ezzel a módszerrel. Mind a kettő azon alapszik, hogy a médiatörvény milyen feladatokat ró az Országos Rádió és Televízió Testületre. Az egyik ilyen feladat a törvény 41. § (1) bekezdés i) pontjában van megfogalmazva, így szól: az ORTT rendszeresen ellenőrzi a vele kötött műsorszolgáltatási szerződések megtartását. A második pedig, amelyik a preambulumban is szerepel meg az ORTT-ről szóló definícióban is, hogy az ORTT-nek törekednie kell a kialakult tájékoztatási monopóliumok lebontására, illetve meg kell akadályoznia ilyen új monopóliumoknak a kialakulását.
Nos, nézzük a műsorszolgáltatási szerződések megtartásának az ellenőrzését! A két nagy kereskedelmi televízió szerződéseit vizsgálom, méghozzá azon szerződéses mellékletek alapján, amelyek részét képezik a szerződésnek, és amelyekben tett vállalások, tett ígéretek ugyanolyan hatályos részei a szerződésnek, mint a szerződés fő szövegében szerepelt kritériumok.
Röviden összefoglaltam írásban a két nagy kereskedelmi médium vállalásait. Az egyiknek - szándékosan nem nevezem meg, de higgyék el, hogy ez van a mellékletekben - az önbemutatása a családbarát televízió összképét sugallja. Ennek fontos mozzanatai: a családi igények kielégítése, a fiatalságban az Európához tartozás érzésének erősítése, a bemutatott nyugati produktumoknak a magyar kultúrához és ízléshez igazítása, segítőkész jogi és életviteli tanácsadás, jó összkép az országról és a magyar nemzetről, szórakoztató és optimista világkép bemutatása, a nemzeti és a vallásos ünnepekre - karácsonyra, húsvétra - külön műsorok sugárzása, a gyermekek tájékoztatása és szórakoztatása s a többi. Idézet: „A sorozatok magas színvonalúak lesznek, nem tartalmaznak erőszakot. A gyermekműsorok nem tartalmaznak erőszakos vagy felkavaró képsorokat, történteket, emberi és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak a talk-show-k”, és így tovább és így tovább.
A másik ígéreteiben a legfontosabb feladatának Magyarország európai uniós csatlakozásának segítését, a magyar társadalomnak az ehhez szükséges „európai szintű” tudással, ismeretekkel, informáltsággal való felvértezését tekinti, s mivel az új Európa a nemzetek Európája, egyben hozzá kíván járulni a magyar nemzeti kultúra, a magyar nemzeti jelleg erősítéséhez is.
(15.30)
A magyar társadalom jelenlegi problémái között a gazdaságiak igen fontos szerepet töltenek be. Mindazonáltal a legfontosabb a társadalom lelki és morális összetartó erőinek növelése. Mindez arra sarkallta a televízió döntéshozóit, hogy a közszolgálati műsorszámok, műsortartalmak számára a pályázati felhívásban az előírtnál nagyobb teret biztosítsanak, önként.
Mi ezzel szemben a tényleges műsorhelyzet? Nagyon szívesen és hosszasan tudnám taglalni ezt a kérdést, csak néhány elrettentő és kirívó példát mondok. Délutáni beszélgetőműsorban, 12 éves korhatár jelzésű műsorban félrészeg és szomorúan mondom: félidióta házaspár, akik éppen azzal vádolják egymást, hogy gruppenszexre indulnak, valamilyen kérdésben összevitatkoznak, és a nyílt színen elkezdik pofozni egymást, jó nagy száraz pofonokat ad a férfi a feleségnek, az pedig igyekszik visszaadni.
Egy másik műsor: terhes nő vitatkozik a hozzá hűtlen férjével, hogy a már meglévő gyermekük tartásáról nem gondoskodik. Mire a férj megkérdezi: és most mitől vagy terhes? A kutyától estél teherbe? Mire a nő felháborodottan nekimegy fizikailag a férfinek, erre jön a két őr és leteperi a terhes nőt ott, a szemünk láttára a földre, 12 éves korhatár. Nagyon hosszan tudnám az ilyen típusú műsorokat elmondani.
Az a helyzet, hogy ezeket a műsorokat egy másik típusú műsorfolyam is kiegészíti. Ez a másik típusú műsorfolyam a délutáni vagy az esti filmekből áll. Ezeknek a filmeknek a fő témái: gyilkosság, erőszak, egymás megkínzása, brutális verekedések és nagyon naturális szexjelenetek, még száguldás, modern technika, számítógép, robbantások, ezek alkotják a szinte kötelező motívumokat, és a film mozgó képei és a mozgó szereplők voltaképpen ezeket a kötelező tartalmakat kötik össze. Egy ilyen tartalmi fluxus árad ezekből a televíziókból. Ezeknek az ellenőrzéséről és főleg az ígéretekkel szemben egy ilyen műsorfluxus megjelenéséről az Országos Rádió és Televízió Testület beszámolójában nem sokat olvashatunk.
Az a helyzet, hogy ezek a műsorok igyekeznek állandóan megtámadni azt a morális, társadalmilag elfogadott építettségét az egyes embereknek és a szövöttségét magának a társadalomnak, amely támadásokon keresztül izgalmat tudnak kelteni a nézőkben, és ezzel vonzzák oda őket. Van egy olyan elképzelés, hogy a felnőtteknek ezt nyugodtan lehet mutatni, csak a gyerekeket kell megvédeni ezektől a látványoktól. Azt gondolom azonban, hogy a felnőtteknek sem kell, és nem kell a társadalmi intézményeket folyamatos támadásnak kitenni, és ha még a jog nem is védi meg a felnőtteket attól, hogy ilyen műsorokat mutassanak nekik, de kérem, amit az előbb felolvastam, a vállalások kell hogy megvédelmezzék a magyar lakosságot attól, hogy ilyen műsorokat lehessen nekik bemutatni.
Az a helyzet, hogy ez a kérdés igen szoros kapcsolatban van a monopóliumok kérdésével, ugyanis az országos és általános tematikájú kereskedelmi televíziókból ez a műsor dől állandóan, és egymástól veszik az ötleteket. Gyakorlatilag nem is lehet megkülönböztetni, hogy éppen melyik televíziónak a műsorát nézi az ember, törekszenek is erre, hogy úgy versenyezzenek egymással, hogy ugyanabban a műsorsávban, ugyanazon a műsorponton ugyanolyan típusú műsort adjanak, és így csábítsák el egymástól a nézőket. Vagyis magyarán: létrejön egy tájékoztatási vagy élettartalom-sugallati monopólium, amelyik monopólium ugyan két-három-négy szervezeti keretben valósul meg, de a sugallat egységessége és monopoljellege nyilvánvaló, különösen akkor, hogy ha tudjuk, hogy a két televízió együttes nézettsége az összes nézettségnek körülbelül 60 százaléka.
Az a helyzet, hogy ennek a jelenségnek a visszaszorítására ki kellett volna kényszeríteni a szerződésekben tett ígéretek betartását, ehelyett az ORTT - nyilvánvalóan jó szándékkal és nyilvánvalóan nagy erőfeszítések árán - egyes műsorok ellen hadakozik, egyes műsorokban próbálja ezt a kérdést visszaszorítani, és nem mutat rá arra, hogy itt egy általános szerződésszegésről van szó, ígéretszegésről van szó. Szinte azt mondhatom, hogy a fákkal hadakozik, miközben az erdővel nem csinál semmit.
A másik dolog pedig, hogy a koncentrációproblémát valahogyan meg kellett volna oldani. Itt egy megszorítást teszek. Legjobb tudomásom szerint az ORTT műhelyében elkészült médiatörvény-javaslat egy újfajta felfogással próbálja a koncentrációt megoldani, az egy más kérdés, hogy mikor lesz ebből törvény, és más kérdés, hogy vajon ezek az újfajta eszközök alkalmasak lesznek-e. Az a helyzet, hogy ezek, tehát amit az előbb elmondtam, a szerződés-ellenőrzés és a szerződésben tett vállalások betartatásának az elmulasztása, illetve a koncentráció elleni harc, ezek az ORTT tevékenységének azon legvitatottabb mozzanatai, amelyekről szerintem ebben az összefüggésben az ORTT beszámolójában nincsen szó; nemcsak a 2006-osban, a korábbiakban sem. Jóllehet, és ezt meg kell engedni, hogy ebben a beszámolóban óriási munka van benne, és nemcsak benne, tehát nemcsak arról van szó, hogy megírni egy ilyen beszámolót és összeszedni azt a tudást, ami ebben van, hanem nyilvánvaló, hogy az ORTT-nek az emögött lévő tevékenysége is szerteágazó, értékes, az egész médiarendszer szabályozásában valamilyen módon megjelenő tevékenység. Tehát akceptálandó volna, de szerintem ez a legfontosabb kérdés, amiről én beszélek, sem az ORTT tevékenységében, és ennek következtében a beszámolójában sincs benne.
A következő látszat keletkezik, hogyha az ORTT ezzel a kérdéssel kapcsolatos, és főleg a két nagy kereskedelmi televízióval kapcsolatos akcióit, intézkedéseit sorba vesszük. Az a látszat keletkezik, mintha - és ez egy nagyon rossz látszat - az ORTT nem a nézőket próbálná védeni és az ő pártjukat fogni, hanem mintha a két nagy kereskedelmi televízió pártját próbálná fogni. Erre mutat szerintem maga az a tény, amit itt felemlítettem, hogy tudniillik a szerződések betartását nem ellenőrzi, illetve nem kényszeríti ki. Szerintem egy ilyen látszat keltése felé mutat a pornográfia definíciójának kérdése, amiről itt sok szó volt. Nem azt nézem, hogy hogyan oldódik meg ez a kérdés, azt nézem, hogy az ORTT által proponált definíció a hatályos büntető törvénykönyvi definícióhoz hogyan viszonyul. Enyhít, hatalmas módon enyhít, magyarán szólva: sokkal több filmet be lehet mutatni az ORTT által adott definíció alapján, mint lehetne a hatályos büntető törvénykönyv alapján.
Tudunk róla, hogy a panaszbizottságok kompetenciakörét is finoman szűkítette vagy szűkíteni igyekezett az ORTT; itt is elsősorban a kiegyensúlyozott tájékoztatáson túli panaszokra nézve, amelyek például éppen a két nagy kereskedelmi televízió ilyen jellegű műsorait támadhatnák meg. Szerintem egy rejtett jövedelemátcsoportosítás zajlik az ORTT költségvetésén keresztül, amikor ő maga a Műsorszolgáltatási Alapból állami pénzeket elszív, ugyanakkor elenged műsorszolgáltatási díjakat különböző műsorszolgáltatóknak, és nem utolsósorban - miközben állandóan növekszik a médiaköltés - változatlan feltételek mellett hosszabbítja meg a szerződéseket.
(15.40)
A két kérdés kezelésének a hiánya számomra elfogadhatatlanná teszi az ORTT tevékenységét és ennek következtében a beszámolót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
