BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY
BALLA GYÖRGY, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nos, a költségvetési bizottságban a kisebbségi vélemény jól körülhatárolhatóan három különböző ok miatt született meg.
Az egyik az a törvényalkotási metódus, amelyet a kormány az energiatörvények kapcsán folyamatosan folytat. 2003 óta terjeszt be rendszeresen módosító javaslatokat vagy a villamosenergia-törvényhez, vagy a földgázellátásról szóló törvényhez, amelyeknek célja egyébként mindig a piacnyitás előkészítése. 2003 óta most, 2007. július 1-jétől állítólag lesz piacnyitás, és most is még be kell terjeszteni valami módosítást, de ha jól tudom, akkor - legalábbis a kormány munkaterve szerint - tavasszal a parlament elé fog kerülni még a villamosenergia-törvény módosítása is. Tehát gyakorlatilag mindegyiknek az a célja, hogy a piacnyitás szabályait megteremtsük, és a kormány képtelen ezt legalább egyszer egységben, normálisan kezelni, normálisan a parlament elé hozni, hogy egy vitát lefolytassunk, és utána megteremtődjenek azok a feltételek, amelyek értelemszerűen szükségesek, hiszen európai uniós direktívák is előírják. Ez az egyik ok, ami miatt nem tudjuk támogatni a javaslatot.
A másik ok, és itt vitatkoznom kell - mint ahogyan a bizottságban is megtettük - a kormánypárti képviselőkkel. Egy törvényjavaslat vitája soha nem arról szól, hogy csak arról beszélünk, ami benne van, hanem arról is, aminek benne kellene lenni, és hiányzik belőle. Annál is inkább, mert ha valami benne van, de nem jó, azt módosító javaslatokkal ki lehet javítani, de ami nincs benne, azok a helyek, amelyek nincsenek megnyitva, oda a képviselők módosító javaslatot sem nyújthatnak be. Magyarul, eleve általános vitára alkalmatlan az a törvényjavaslat, amely nem foglalkozik olyan problémákkal, amelyekkel biztosan kellene, és nem adja meg a lehetőséget a képviselőknek, hogy ezekkel a problémákkal egyébként a parlamentben foglalkozzanak, hogy legalább módosító javaslatokkal próbálják meg kezelni.
Ez a törvényjavaslat tipikusan ilyen, tisztelt képviselőtársam, tisztelt államtitkár úr. Ugyanis ez a törvényjavaslat olyan, mintha a nagy energiacégek írták volna, és nem a Magyar Köztársaság kormánya. Arról van szó ugyanis, hogy mindazzal foglalkozik, amely egyébként a szolgáltatóknak fontos kérdés -természetesen nem baj, hogy ezt teszi -, de nem foglalkozik a fogyasztók számára fontos kérdésekkel. A fogyasztó számára azért nemcsak az a fontos kérdés - bár nem lényegtelen -, hogy mennyiért, és kap-e egyébként energiaellátást, hanem az is, hogy szolgáltató milyen magatartást tanúsít velük szemben. Erre mondtam azt a bizottság ülésén - és engedelmükkel megismétlem most is -, hogyha máskor nem, de ha az után a botrány után, amely többek között a Tigáz szolgáltatási területén kialakult az elmúlt hónapokban, a kormány nem foglalkozik ezzel a kérdéssel - nem foglalkozunk vele törvényi szinten is -, akkor bizony felelőtlenséget követ el.
Csak hogy képviselőtársaim is tudják, mi történt: valamikor az elmúlt év végén a szolgáltató minden fogyasztónak küldött egy levelet, amelyben beszámolt arról, hogy felejtsék el az eddigi gázóra-leolvasást és a többit; ha válaszolnak, akkor majd ők maguk bediktálhatják a mérőóra állását, ha nem válaszolnak, akkor pedig automatikusan átalánydíjat fognak feléjük közölni. A fogyasztónak választási lehetősége, hogy szeretné-e az eddigi havi leolvasást és a többit, nincsen. Majd ezt követően mindazok, akik egyébként nem azt választották, hogy bediktálják a gázóra állását, olyan döbbenetes gázszámlát kaptak a szolgáltatótól, amelynek semmiféle valóságalapja nem volt. Sokszor ezer köbméteres differencia alakult ki a tényleges és a kiszámlázott fogyasztás között. Ezt követően próbálták felhívni az ügyfélszolgálat mind a nyolc telefonszámát, amelyet egyébként hivatalos honlapon, egyéb helyeken megadott a szolgáltató; két héten keresztül mindegyik félre volt téve.
Két teljes héten keresztül nem lehetett elérni a szolgáltatót. Majd azok, akik azt választották, hogy telefonon bediktálják a gázóra állását - és egyébként megfenyegette őket a szolgáltató, hogyha ezt elmulasztják, akkor egyből áttérnek az átalányos rendszerre -, nem tudták elérni a szolgáltatót, mert nem volt egyetlen telefonszám sem, amelyen a szolgáltató hajlandó lett volna szóba állni velük. Százával álltak az emberek a szolgáltató udvarán, még annyi sem volt, hogy legalább egy forró teát kapjanak. Nem tudtak bejutni az épületbe, ott álltak sorba órákon keresztül, és eközben a kormány hallgat, és amikor lehetősége van arra - mert itt egy törvény -, hogy rögzítsük, ilyen nem fordulhat elő még egyszer, akkor egy ilyen törvényben ezek a passzusok teljes egészében hiányoznak.
Azt gondolom, így nem lehet bánni a fogyasztókkal, nem lehet így bánni Magyarországon az energiapiaccal. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Nem lehet így gondolkodni egy gáztörvényről vagy egy villamosenergia-törvényről. Többek között ezért nem támogattuk ezt a törvényjavaslatot a bizottságban, még általános vitára alkalmasnak sem.
Köszönöm szépen.
(13.00)
