DEÁK ANDRÁS
DEÁK ANDRÁS
DEÁK ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Podolák képviselő úrnak mondanám fél percben, hogy alfától ómegáig, pincétől a padlásig; az alfától a padlásig egy új közmondás. (Podolák György: Szinergetika!) Azért sem térek el a tárgytól!
Az előttünk lévő törvényjavaslat egy 2003-as európai uniós direktívának való megfelelésről szól. A magyar törvények a törvényi hátteret biztosítják, emiatt lényegében nem kellett volna módosítani ezt a villamosenergia-törvényt, illetve a gázellátásról szóló törvényt. Amiatt van szükség rá, hogy a változás terheit nem akarták a gazdasági társaságok elfogadni. Ez végül is az indoklásban benne van, tehát beszéljünk akkor arról - a képviselőtársaim is mondták -, hogy mi itt az indok. Az indok az, hogy a gazdasági társaságok nem akarják a költségeket fizetni, nem akarják kifizetni az átalakítás áfaköltségeit és illetékköltségeit. Teljesen erről van szó; az összes többi olyan módosítás, ami tényleg nem ér meg ilyen parlamenti vitát, ez a lényege ennek. A társaságok költségei, ha nincsen kedvezményük, körülbelül 5-10 milliárd forintra tehető, ha jól emlékszem, az államtitkár úr jelölte meg a gazdasági bizottság előtt ezt a számot. Akkor tehát 10 milliárd forint spórolásról van szó, amit a magyar parlament a magyar nép nevében kíván biztosítani ezeknek a multinacionális cégeknek. Nem arról van szó, hogy én a multinacionális cégek ellen vagyok, de ezek mind azok, ez a tény ma Magyarországon.
(13.30)
10 milliárd forint a törvénymódosítás miatt, azért, szól az indoklás, hogy - ahogy Podolák úr is kihangsúlyozta - a jelentős áremelkedéseket elkerüljük. Miután az 5-10 milliárd forint nem tekinthető ezeknek a cégeknek a forgalmában jelentősnek, azért zavarba ejtő lenne, ha egy ilyen egyszeri kiadás miatt jelentős áremelkedésre kerülne sor. Másrészt pedig a Magyar Energia Hivatal hatósági jogkörében elfogadhatja a költségelemeket vagy pedig elutasíthatja, tehát hatósági jogkörben ezeket a költségelemeket kiveheti az árképzésből, tehát ma Magyarországon a magyar hatóságoknak joguk van arra, hogy bizonyos költségelemeket ne ismerjenek el.
Tavaly január-február tájékán volt, ha jól emlékszem - a gazdasági bizottság és az energetikai albizottság üléseinek jegyzőkönyvei bőségesen taglalják a témát -, hogy ezek az áramszolgáltató cégek, persze választás előtt voltunk, „lelkesen” fölajánlottak némi hozzájárulást a költségcsökkentéshez, a választás előtt, ismétlem, azért, hogy a magyar energiafogyasztók, a lakosság valamivel csökkentett teherrel nézzen szembe a választás előtt. Lelkesen támogatta ezt az ipari miniszter, Gyurcsány miniszterelnök úr is többször hivatkozott rá, hogy a hosszú és eredményes tárgyalások eredményeként az áramszolgáltató cégek mennyi felajánlást tettek - mondhatnánk úgy, sztahanovista felajánlást -, hogy hány milliárd forinttal fogják csökkenteni a költségeket. Aztán jött persze a választás, a választás után ezek az ígéretek elhaltak, és ma már tényleg csak, még egyszer mondom, a gazdasági bizottság üléseinek jegyzőkönyveiben lelhetők föl, illetve a Magyar Energia Hivatal jelentésében, amit tavaly az energetikai albizottságnak írásban benyújtott és tárgyalta meg az energetikai albizottság a magyar energiaipar kicsinyei és nagyjai előtt. Tehát ez a 10 milliárd forint itt most tetten érhető.
Kár, hogy a Pénzügyminisztérium részéről nincs itt senki, hiszen ma Magyarországon már a 10 meg 100 millió forintokat is megpróbálja megfogni a Pénzügyminisztérium azért, hogy a költségvetésnek, illetve az országnak a kiadásai csökkenjenek. Ez egy kiváló alkalom lett volna arra, hogy a költségeket ráterhelve a multinacionális cégekre, ezeket a kiadásokat lenyelessük velük, hogy népiesen fogalmazzak.
A teherviselés nem jó szándék kérdése. A magyar társadalomban számtalan törvényi változás vagy változtatás van, és nem kérdezik meg az illetőket, akiket sújt a törvény módosulása, hogy szeretnék-e elviselni a költségnövekedést vagy nem. Nem véletlen - ezt csak hasonlatként mondom -, hogy mindenről lehet népszavazást tartani, csak az adókról és a pénzügyi kihatásokról nem lehet. Az európai uniós átalakulás számtalan költséget okoz, most éppen az áramszolgáltató cégeknek. Miért kellene a költségvetésnek átvállalni ezeket a költségelemeket? Ráadásul nem nagy összeg az ő büdzséjükhöz képest, és megfelel annak a, mondjuk, 10 milliárd forintnak, amit tavaly fölajánlottak választási hozzájárulásként a szocialisták mellett kampányolva ezek a cégek. (Podolák György közbeszólására:) Podolák úr, ez volt a helyzet. Valahogyan ellensúlyozni kellett Orbán elnök úrral szemben a luxusnyereséggel kapcsolatban kirobbant vitát. Ez történt, ez a politikai háttere ennek. Tehát itt lenne az alkalom arra, hogy ezeket a megígért támogatásokat vagy költségelemeket a költségvetés most bevegye.
Az egyenlő teherviselés arra is felhívja a figyelmet, hogy nemcsak a szegény néprétegek, nemcsak a kisvállalkozások és a magyar vállalkozások kötelesek adókat fizetni, hanem bizony kötelesek azok a nagy nemzetközi cégek is, akiket egyébként szeretettel fogadunk - tehát csak jöjjenek minél többen -, csak rájuk is vonatkozzon mindazoknak a terheknek az elviselése, amiket egyébként magától értetődőnek tekintünk akkor, amikor egyszerű emberekről van szó.
Podolák úr azt mondta - legyen ez a befejezés -, hogy árcsökkenés valószínű. 1995 óta az energiaiparban számtalan esetben hivatkoztak a privatizációtól kezdve mindennél arra, hogy majd ezentúl ettől árcsökkenés lesz, ahogy azóta az áram és a gáz ára az inflációt meghaladó mértékben, hihetetlen módon megnőtt. Ez megint csak tény, nem én állítom, hanem egyszerűen a statisztikai évkönyveket elő kell venni, hogy mikor mennyi volt az áramnak és a gáznak az ára. Tehát igenis, amikor ezek a hivatkozások elhangoztak, akkor ezek nem feleltek meg a valóságnak. Most megint azt mondják nekünk, hogy ettől majd árcsökkenés várható, hogy esetleg az ár csökkenni fog. Nem, az ár ettől függetlenül vagy ezzel együtt igenis növekedni fog; 2007 júliusától, utána 2008 januárjától töretlenül fog növekedni az ár, semmi köze ennek a törvénynek ehhez.
Ez a törvény mentességet biztosít a nagy áramszolgáltató cégeknek vagy gázszolgáltató cégeknek egy költség kifizetése alól, és a magyar parlament baloldala nyilván az ország érdekében ezeket a cégeket mentesíteni akarja ez alól a díj alól. Ezt sem a KDNP, sem pedig a jobboldalon ülő pártok nem tudják és nem akarják elfogadni. Erről van szó, ez az általános vita tárgya. Tessék kiállni és elmondani, hogy miért kell nekünk kedvezményben részesíteni azokat a multinacionális cégeket, amelyek egyébként az utolsó fillérig bevasalnak minden tartozást, ha valaki nem tud fizetni.
Ma Magyarországon - erről is szó volt Podolák úr hozzászólásában - hálózati veszteségről panaszkodnak. A hálózati veszteség egy eufemisztikus kifejezés, áramlopást jelent gyakorlatilag, tehát azok az emberek, akik nem tudják vagy nem akarják kifizetni az áram díját, áramot lopnak, és ezek a multinacionális cégek pedig fel vannak hatalmazva arra, hogy minden eszközzel ez ellen eljárjanak. Ez nem ok arra, hogy a költségvetés 10 milliárd forintos támogatást adjon nekik.
Köszönöm szépen a figyelmet.
