DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elnézést kérek azért, hogy megkésve kapcsolódtam be ebbe a vitába, mert a külügyi bizottságban és egy másik munkacsoportban éppen ezzel a témával foglalkoztunk, mégis mire ideértem, körülbelül egy órával ezelőtt, nem volt nehéz beleilleszkedni a dolgok menetébe, sínre kerülni.
Nem is kívánok mindahhoz hozzászólni vagy tovább kvalifikálni, amit képviselőtársaim már eddig mondtak, és különösen ami a kormány részéről elhangzott, azonban fontosnak tartom, lényegesnek tartom, tisztelt Országgyűlés, hogy kerüljön bele a téma megvitatásába, megvilágításába egy olyan elem, ami hiányzik, az én számomra láthatóan hiányzik, majdnem szemet szúróan hiányzik. Nevezetesen arra gondolok, hogy az energiapiac, az energiaellátás, az energiatermelés, az energiaintézmények, bárhogy is állunk hozzá, bármilyen összefüggésben gondolkodunk róla, ez egy olyan gazdasági ág, ahol jelentős, nagyon jelentős újraelosztás történik. Hogy mit is jelent ez?
Talán úgy kezdem ennek a megvilágítását, ha azzal kezdem a megjegyzésemet, amit Podolák képviselő úr mondott, de mások is, hogy az energiaárak és minden azért a világpiactól függ. És ez egy visszatérő téma, bármikor, bárki energiáról beszél, akkor előbb-utóbb azt mondja, hogy igen, igen, ezt is meg azt is szeretnénk, de azért az a világpiactól függ.
Tisztelt Országgyűlés! És ország-világ, aki hallgat bennünket, figyel bennünket! Jó, hogyha tudomásul vesszük, hogy ugyan persze hogy van egy energia-világpiac, és ott az árak nagyon is érzékenyen meghatározódnak, azonban hogy azok a világpiaci árak, az energiahordozók árai hogyan jelennek meg egyes országok piacain, például Magyarországon, például a fogyasztói szektorban vagy pedig a manufakturing szektorban vagy másutt, hogy hogyan jelenik meg az a világpiaci energiaár-változás, azt bizony úgy csinálunk, mintha nem tudnánk. Az energia fogyasztói ára, illetve az az ár, amit kiszámláz a szolgáltató a fogyasztónak, néha olyan messze van a világpiaci ártól, mint Jeruzsálem Makótól, néha pedig olyan közel van, hogy teljesen egymás mellett van. Mondhatnánk példákat. Amikor az energia világpiaci ára, mondjuk, Alaszkában vagy Abu-Dzabiban, olyan közel van egymáshoz a termelői és a fogyasztói ár, és ezt ismerjük, tudjuk, itt is elmondhatnám, ha erre volna idő, hogy miért van az az alternatíva. De van ám olyan is, amikor az energia világpiaci ára, ahogy az megjelenik, mondjuk, a tankerekben, a nagy úszó hajókban, amelyek a tengeren viszik hetekig, hónapokig, aztán elérkezik Triesztbe vagy valahová, Mexikóba vagy New Orleansba, bárhová, akkor ott, ahol azt lecsapolják, finomítják, szállítják és eljut a fogyasztóhoz, abban jelentős árkülönbség keletkezik. Ez az árkülönbség néha a monopolista piaci struktúrának a következménye, de még nagyobb, még jelentősebb mértékig az árkülönbség a kormányzatok árpolitikája. A kormányzatok, a kormányok szerte a világban különbözőképpen - mondjuk ki egyszerű szóval - megadóztatják. Hogy aztán azt milyen adónak nevezik, forgalmi vagy fogyasztási adónak, áfának, minden országban más, a lényeg az, hogy van egy különbség a között a világpiaci ár között, amit mondhatnánk, és általánosítva, hogy az olaj vagy gáz vagy elektromos áram, mondjuk úgy, hogy az energiahordozó, ahogy az a világpiacon mozog, és úgy, ahogy annak a felhasználója az árát megfizeti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az arány néha 5 százalék, néha 55 százalék. Szóval nagy különbségek vannak. A kormányok a végtelen bölcsességük vagy szükségük vagy valamilyen meggondolás alapján így határoznak és ezt végrehajtják, és a világ így működik, ettől nem dől össze, ettől, ha másképpen lenne, lehetne egy kicsit jobb vagy rosszabb, azonban most a mi számunkra, törvényhozók számára, tisztelt Országgyűlés, az volna igen kívánatos, hogy ennek a struktúrának tudatában legyünk. Amikor idehozza Magyarország kormánya az Országgyűléshez ezt a törvényjavaslatot, akkor lássuk azt, hogy az egész mögött vagy az egészben nemcsak arról van szó, amit itt ismételten mond a törvényjavaslat, hogy a magyar energiapiacon jelenleg működő elosztói engedéllyel rendelkező cégek kivétel nélkül vertikálisan integrált vállalkozásban működnek. Pontos, jó megállapítás. Ennek a nemkívánatos voltát a kormány meglátta, hiszen ezt olyan sokszor elzongoráztuk és eldaloltuk már mindnyájan a törvényhozásban, közgazdászok, érdekképviseletek, hogy ezen javulás történjen, ez egy dicséretes szándék, államtitkár úr. Azonban amikor továbbmegy, olvasom, olvassuk ezt az okmányt, akkor nem derül ki, hogy ez valóban benne is van, el is következik majd ennek a tervezetnek törvénnyé válásakor, ha így válik törvénnyé.
A jogi elválasztás, amit a kormány javasol itt, ebben a törvényben, hogy majd az arra kötelez, hogy az elosztói tevékenységek ellátására egy saját jogi személyiséggel rendelkező társaságot kell létrehozni, amely társaság társasági szerződése szerint más, az elosztással kapcsolatos tevékenységtől eltérő tevékenységet nem végez. Ez itt megint hasznos, kívánatos, hogy ne legyenek összefonódások, amelyek kísértést jelentenek és kísértéssel élnek egyesek különböző konglomerátumokban vagy egyéb monopolisztikus struktúrákban.
Azonban jó volna és valószínűleg jobb törvény születne, ha tudnánk, megmondaná nekünk az, aki a törvényt idehozza, legyen az most jelen esetben a kormány, hogy miféle újraelosztások következnek ennek az intézményrendszernek a megváltoztatásától. Ha ilyen intézményrendszer volt, nevezetesen vertikálisan működő iparág, és az más lesz, akkor jó volna tudni - mint ahogy egy jó orvos akkor tud jobb receptet előírni, ha jobb a diagnózisa - olyan diagnózist, amiből tudjuk, hogy mennyi az újraelosztási elem a jelenlegi magyar energiaszektorban.
(14.10)
Újraelosztás alatt értem, vagy talán használjuk a szót: juttatás. Mennyit juttat? Ki a juttató? Hát a törvény. Mennyit juttat azoknak, akik kedvezményezettek, és honnan kerül ez elő? Jelen esetben a fogyasztó fizeti meg, mert az az árban benne foglaltatik. De hogy aztán ki ennek a haszonélvezője, azt kívánatos volna meglátni, úgy rávilágítani, hogy mennyi az, és milyen úton kerül az oda, milyen csatornákon. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Tisztelt Országgyűlés! Azt tanácsolom, hogy ebből a törvényből, ha törvény lesz, jobb törvény lenne, ha ezeket az összefüggéseket látnánk, a struktúrát és a számokat.
Köszönöm a meghallgatást.
