BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE
BÓKAY ENDRE (MSZP): Semmi baj nincsen. Az előttünk lévő törvénytervezet, illetve -módosítás négy törvényről szól, az egyik a környezetvédelemről, a másik a természetvédelemről, a harmadik a hulladékgazdálkodásról, illetve a negyedik a vízgazdálkodásról szóló törvény, ezek módosítására kerül sor. A módosítást elsősorban azért hajtjuk végre, mert az európai jogharmonizáció ezt kívánja meg tőlünk. Mint ismeretes, 2007 februárjára ezt a parlamentnek el kell végezni.
A magam részéről és a magunk részéről azt javasolom, hogy figyeljünk, nemcsak ez a módosítás lényege, tehát nemcsak az uniós törvények, illetve az elvárások írják elő számunkra, hanem van egy rendkívül gyorsan változó világ, amelyben élünk, és mindezek a változások megkövetelik tőlünk azt, hogy a környezetünkkel ilyen módon foglalkozzunk. Ezek a változások elsősorban arra mentek ki, hogy rendkívül sok nyersanyagot használ fel a fejlett világ, a fejlett ipari technológia, a nyersanyagok feldolgozásához rendkívül sok energiát használunk fel, és mindennek következtében rengeteg hulladék, melléktermék keletkezik. Melléktermék keletkezik egyrészt az ipar részéről, és ugyanilyen szemét- vagy melléktermék-keletkezésnek nevezzük azt, amikor a lakosság elfogyasztja ezeket a termékeket, és ezeknek a felhasználásával, gazdálkodásával kapcsolatban ugyancsak jelentős teendőink vannak.
E változások, a Föld természeti kincseinek felhasználása bizonyos egyensúlyt kíván meg tőlünk, mert egy idő után fel fog borulni, és olyan mértékűvé válik, hogy az emberiségnek - mint ahogy többször a vitában elhangzott - egyszerűen a léte forog kockán, tehát nemcsak az egészségünkről van szó, hanem annak a természeti környezetnek a létéről is, amelyben élünk, és amelyet szeretnénk gyerekeinknek, unokáinknak majd átadni.
Viszont én szeretném egy másik szempontra is felhívni az önök figyelmét, ez pedig a gazdasági szempont. A törvényekkel tudjuk szabályozni ezeket az elvárásokat, a törvényekkel befolyásolunk bizonyos dolgokat, de ahhoz, hogy ezek eredményesek, sikeresek legyenek - mint ahogy itt többször a hozzászólásokban is elhangzott -, bizony kevés az, ha törvényeket hozunk. Ehhez olyan gazdasági gyakorlatot is ki kell alakítanunk, olyan érdekeltséget kell teremtenünk, ami azt jelenti, hogy elsősorban ezek a nagy energiafogyasztó, -felhasználó cégek, ágazatok éljenek vagy kénytelenek legyenek élni olyan lehetőségekkel és olyan költségekkel számolni gazdálkodásuk során, ami alapján a természeti környezet fenntartásához jelentős mértékben hozzájárulnak.
Mindemellett természetesen egyetértek, hogy nem a pótlás, hiszen sok esetben - mint ahogy Gyenesei képviselőtársam is említette - a helyreállítása a természetnek szinte lehetetlen, mert nem tudunk ezeréves fákat vagy vizeket, folyókat pótolni egyik napról a másikra, az ezekben okozott károkat helyreállítani, bármennyi pénz is áll erre rendelkezésünkre, mint ahogy eredetileg megvolt.
Én ezzel kapcsolatban szeretném felhívni az önök figyelmét, hogy kialakult közben egy iparág - többen már pedzegették ezt -, ez az úgynevezett környezetiparág, amely egy rendkívül dinamikusan fejlődő, új területe a ma világának, és ez az iparág nagyon komplexszé vált. Itt nemcsak arról van szó, hogy a környezeti károkat helyrehozzák, hogy a hulladékot összegyűjtik, ennek a gazdálkodását, feldolgozását elvégzik bizonyos területen, hanem itt kialakult az egyetemi oktatás, új szakok jelentek meg úgy Magyarországon, mint nemzetközi szinten bárhol másutt, nagyon sikeres és eredményes kutatások folynak, és mindezek nagyon közvetlenül a gyakorlatba is átkapcsolódtak.
Én egy konkrét példát is szeretnék önöknek felhozni erre a szerves egységre. Nálunk, Pécs városában az úgynevezett Biokom Kft. gyakorolja a hulladék begyűjtését. Itt fölmerült többször, hogy csak olyan cégeknek, tehát olyan gazdasági társaságoknak lehet átengedni ezt a tevékenységet, tehát a hulladék begyűjtését és feldolgozását, amelyek kellő szakmai képzettséggel és kellő tőkével rendelkeznek ahhoz, hogy ezt a tevékenységet elvégezzék. Nálunk, Pécsen szerencsések voltunk, és azt hiszem, itt kezdődött először el az országban az úgynevezett szelektív hulladékgyűjtés. Ennek a lényege az, hogy a papírt, az üveget, a műanyagot külön gyűjtik be, és az említett cég gazdálkodásában ennek a visszadolgozására, feldolgozására teremt lehetőséget, illetve például a kevésbé jó minőségű papírhulladékot a város közelében működő Beremendi Cementműhöz szállítják, és itt elégetik, és ezzel tulajdonképpen gázt váltanak ki, tehát a gáz felhasználását csökkentik.
Itt már érintettük mindjárt a fenntartható fejlődés problémáját is, hiszen olyan gyakorlat alakul ki, ami teljesíti ezt a bizonyos körforgást, a szennyezést bizonyos mértékig, vagy mondjuk azt, hogy teljes mértékben meg tudja szüntetni, ugyanakkor a kialakult szennyezőanyagot úgy tudja felhasználni, hogy ez más értékes, rendkívül drága energiaköltséget vált ki.
Ugyanez a cég egy úgynevezett zöldhulladék-járatot indított el a városban, összegyűjtik a tavaszi és a nyári időszakokban keletkezett zöld hulladékot a város lakóitól ugyanúgy, mint a város cégeitől, illetve azon kertészettel foglalkozó cégektől, amelyek a nyesedéket meg egyebeket leszállítják, és komposztálást végeznek. A komposztálás nem egy hagyományos értelmű, hanem egy felgyorsított eljárás, és így rendkívül jó minőségű szerves anyagot készítenek, amely visszapótolható a földekbe, ezt bezsákolják, és kiviszik a területre, értékesítik. Tehát egyfajta gazdasági hasznot teremt magának.
(12.00)
Az építési törmeléket felőrlik, ezeket az utak aljába, tehát az aljzatok megépítéséhez szállítják le, és ott használják fel. De ugyanígy az úgynevezett depógáz - ezt bizonyára önök is ismerik és hallottak róla, amikor a hulladék tárolása során keletkezik egy bizonyos mennyiségű gáz - feldolgozásával foglalkoznak most, és olyan kísérleteket folytatnak, hogy ennek a gáznak az elszállításával, felhasználásával bizonyos területeket fűtenének, illetve villamos energiával látnának el. Itt is hangsúlyozom azt, hogy megint egy nagyon értékes, távolról érkező, klasszikus gázenergiát váltanak ki.
Ezzel a példával arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy igazából minden törvény - ahogy önök is elmondták több esetben - annyit ér, amennyit ki tudunk kényszeríteni a végrehajtása során. Ezek mellett a törvények mellett figyelnünk kell olyan tevékenységekre is, amikor azt mondjuk, hogy ez bizonyos pluszköltséget jelent a gazdasági társaságok számára. Tehát ha nem figyelünk arra, hogy amíg a fejlett világ területein ezekbe a termékekbe beépülnek, termékdíjakban is akár megjelennek ezek a költségek, más területeken, a fejlődő országokban például nem hangsúlyozzák ennyire ezeket a környezetvédelmi szempontokat, és ebben az esetben félő, hogy esetleg hátrányba kerülhetnek azok a területek, ahol bevezetik és igenis keményen rákényszerítik a gazdasági társaságokat arra, hogy a termékeik előállítása során a költségeikbe kerüljön be a környezetvédelem is. Ez az egyensúly, úgy érzem, azért megvan, sőt egyre inkább pozitív mértékben alakul ki Európában és az angolszász területeken, hiszen amint említettem az előbbi példában, ez azt jelenti, hogy újabb és újabb nyersanyag felhasználása nélkül tudnak terméket, illetve energiát előállítani, és azt felhasználni a tevékenységük során.
Végezetül szeretnék néhány dologra reagálni, ami korábban a vitában már elhangzott. Amit itt említettek önök, hogy a Németországból behozott hulladékot, ha előbb, tehát 2004-2005-ben már módosítottuk volna ezeket a törvényeket, akkor nem hozták volna be, én a magam részéről ebben kevésbé hiszek. Tehát amíg ez az üzletág megéri valakiknek, és vállalják azt a kockázatot is, hogy utána a későbbiek során ezért valamilyen értelemben büntetést kell fizetni, de ez is megéri, addig ezek a tevékenységek meg fognak történni. Sajnos ennek kevésbé tudunk ellenállni; itt olyan rendszabályokat kell hozni - és éppen ezért egyetértek azzal is, amit önök vetettek föl -, hogy a Btk. fejezetébe is be kellene venni ezt mint büntetendő tevékenységet. Ebben teljes mértékben igazuk van, mert ez már egy olyan személyi felelősséget jelent, amiért az érintett meg fogja gondolni, hogy ilyen hulladék behozásával egyáltalán fog-e foglalkozni.
Szeretnék még arra is utalni végezetül, hogy nem pusztán ez a négy törvény az, ami a környezetünk védelmét, megóvását, a környezeti károk helyrehozatalát szolgálja, hanem vannak erre más törvények és más jogszabályok is. Ilyen a termékdíjas termékek visszagyűjtése, amikor a termékben egy minimális összeggel megjelenik annak a díja, hogy ez egy környezetszennyező csomagolás, és ezt valahogy vissza kell gyűjteni, fel kell dolgozni. Tehát ezek nagyon fontosak számunkra, hiszen ezek is ösztönzik ezt a fajta tevékenységet. Említenék még olyan programokat is, mint például az, ami több nagyvárosban elindult az ISPA keretében, ami a szennyvízberuházásokat jelenti. De hát ez nem igazán csak szennyvízberuházásról szól, hanem nálunk, Pécs városában például úgy szól a program, hogy a vízbázis védelmét jelenti, tehát a Mecsekben lévő vízforrások, karsztvizek védelmét szolgálja elsősorban ez a beruházás, ilyen szempontok szerint is kellett összeállítanunk a beruházás végrehajtását, és így kellett megterveznünk magát a programot is.
Végezetül ajánlom és kérem (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy fogadják el ezt a törvényjavaslatot, és fogadják el, hogy ezek a jogszabályok folytonosan fognak változni a körülöttünk lévő világgal együtt.
Köszönöm szépen.
