DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN
DR. GYENESEI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Az államtitkár úr azzal fejezte be a téma szóbeli felvezetését, hogy akarjunk és tudjunk örülni a környezetünknek, tudjunk benne élni, legyen az akár épített környezet, teszem hozzá én, legyen az akár a természetes környezet. Ehhez persze arra van szükség, hogy ésszerűen tudjuk használni, hasznosítani és bölcsen tiltani. Ennek a kettőnek az arányát úgy kell megtalálni, hogy az ember jól érezze magát abban a néhány évtizedben, amit ezen a földön tölt. Ebben az esetben nem az embernek kell a természetet szolgálnia, hanem a természetnek az embert. Azért mondom, hogy védjük a természetet, hogy használni tudjuk, de ne olyan ostobán, hogy eltiltsuk, elzárjuk az emberek elől. A Balaton esetében számtalan példát tudok mondani, akár az egyik, akár a másik vonatkozására is.
Miután a környezet veszélyeztetése, károsítása nem ismer országhatárt, ezért nem csupán az Uniónak való megfelelés az, aminek itt most, e törvénymódosítás kapcsán meg akarunk felelni, hanem saját érdekünk is, hogy ezt a törvényt korszerűsítsük.
(11.40)
A legfontosabb cél az, hogy a süketek párbeszédét előzzük meg, vagyis értsük egymást nemzetközi vonatkozásban is, meg országon belül is, ha valamit mondunk, akkor mindenki ugyanazt értse ez alatt. Közös szóról, és ha úgy tetszik, fogalomtárról is szó van itt, és egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy érdemes ezt egy kicsit még áttekinteni, finomítani, és akkor valóban jó törvénymódosítás lesz. Újraértelmezésről van szó, bővítésről van szó, aktualizálásról van szó, és mindez elsősorban a jelenlegi hazai környezetkárosodás növekvő elterjedése miatt szükséges.
Nos, a környezetvédelemben nem lehetünk eléggé szigorúak, mondom én, aki az előbb azt mondtam, hogy legyünk ésszerűen szigorúak természetesen. Hatalmas kockázat, nagy felelősség, megfordíthatatlan folyamatok vannak, helyreállítási lehetetlenségek vannak. Ha kivágnak egy százéves vagy kétszáz éves fát, azt nem lehet semmilyen büntetéssel helyrehozni, hiába ültetnek helyette akár száz fát is, újabb száz évre van szükség ahhoz, hogy az újratermelődjön, vagyis néha évezredek kellenek ahhoz, hogy egy káros hatás újra valahol természetes formájában megvalósuljon, visszatérjen az eredeti állapotába.
A törvénymódosítás jelentős előrelépés, egy régi probléma megoldásának jogszabályi alapját is megteremti: ez pedig az államtitkár úr által is említett „a szennyező fizet” elvének az érvényesítése. Sőt megjelenik ebben a törvénytervezetben a környezetkárosítás megelőzésére való kötelezés, megjelenik benne a helyreállítási intézkedésre való kötelezés. Kérdés persze, hogy ez mennyire lehet eredményes, mert ez a dolognak a lényege, hiába írjuk le, ha ez nem valósul meg. És nem utolsósorban rendkívül fontos az, hogy a hatósági helyreállítási költségek behajthatók és vagyonra terhelhetők. Tulajdonképpen Ékes képviselőtársam is valahol ezt feszegette, hogy hogyan lehetne ezt szankcionálni sokkal határozottabban és sokkal erőteljesebben. Nos, erre ez a törvény nagyobb lehetőség biztosít. Természetesen azzal, hogy ezt az állam megelőlegezi, időt lehet nyerni, de óva intenék mindenkit attól, hogy a költségáthárítás automatizmusát mindenütt és mindenkor egyformán értelmezze. Óvakodjunk ettől, hiszen országosan is probléma, de mondjuk, egy somogyi példát említenék: a Dráva vidékén és a Balaton partján a magas falak omlásveszélye nagyon komoly probléma, ennek a gyors elhárítása gyors állami beavatkozást igényelhet. De ennek a költségének az áthárítása a tulajdonosokra, adott esetben önkormányzatokra szinte lehetetlen a nagyságrendje miatt, az önkormányzatok vagy éppen a magánszemélyek vagy egyéb szervezetek anyagi teherbíró képessége ezt a nagyságrendje miatt nem bírhatja el.
Különös súlya van a környezethasználó és a tulajdonos felelőssége kettéválasztásának. Ez ebben az anyagban, ebben a törvénymódosításban nagyon jól megjelenik, és úgy gondolom, ez óriási előrelépés lehet. Természetesen a károkozóé, a használóé az elsődleges felelősség, de kérdés például az, hogy a használó miért fizeti a bérleti díjat: a használatért vagy a hallgatásért? A tulajdonos is hallgat, ha oda például külföldről szemétbálák érkeznek, mert adott esetben mind a kettőnek azonos a pillanatnyi érdeke. Más esetben a megbízó és a megbízott egyetemleges felelősségére is szükség van, nemcsak a különválasztására, ahogy az alkalmazott által okozott kárért nemcsak az alkalmazott, hanem néha az alkalmazó is felelősséggel kell hogy tartozzon.
Logikusan egyszerűsíti a törvénymódosítás a hazai jogszabályi összhangot is. A környezetvédelmi törvény mögöttes jogszabályként érvényesül a természetvédelmi törvénynél, a hulladékgazdálkodási törvénynél és a vízgazdálkodási törvény esetében is, vagyis az itteni meghatározások szerint kell eljárni a többi esetben is.
Úgy gondolom, hogy érthető sok minden ebben az előterjesztésben, ebben a módosításban, de sok vitára, feszültségre okot adó elképzelés is van, ilyen például a tűrési kötelezettség érvényesítése vagy érvényesíthetősége. Arról van szó ugyanis, hogy a megelőzéshez vagy a helyreállításhoz más ingatlanát igénybe lehet venni. Nos, ennek a módja, formája, ideje nagyon nagy mértékben befolyásolja azt, hogy a tulajdonos ezt hogyan és milyen formában éli meg, hogyan viseli el, mennyire válik ennek részesévé, mennyire tud azonosulni azzal, amit itt tulajdonképpen jogosan tesznek, törvényben megalapozottan tesznek, de lehet, hogy egy új, egy másik értéket tesznek ezzel tönkre. Ez esetben természetesen az ő kártérítéséről is gondoskodni kell.
Befejezésül még egy új elemet említenék meg több új elem közül, ami szintén sokféleképpen közelíthető meg. Például károkozónak minősíti a törvénytervezet a halászati jog gyakorlóját, ha a halpusztulás vízminőségi kárt okoz. Nos, kérdés az, hogy mi okozta a halpusztulást. A befolyó víz? Akkor pedig túlmutat nyilván azon a halastavon vagy azon a halászati hasznosításon a forrás, az ok, a keletkezés oka. Sokszor nagyon messze vezetnek ezek a problémák akkor, amikor majd a felelősséget meg kell állapítani. Ezért mondom én azt, hogy a végrehajtás mikéntjén nagyon sok múlik. Legyünk szigorúak, de legyünk emberségesek, és akkor tudjuk bölcsen szabályozni törvényekkel a mozgásteret, ugyanakkor pedig ésszerűen hasznosítani azt a környezetet, ami azért van, hogy az emberek, a fiatalok, az idősek, mi valamennyien jól érezzük magunkat itt, ebben a környezetben, ebben az országban.
Köszönöm szépen.
