GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Ahogy az itt korábban elhangzott, a Magyar Köztársaság egy jogharmonizációs kötelezettségének tesz eleget akkor, amikor ezt a törvénytervezetet a magyar parlament megtárgyalja. Elhangzott az is, hogy egy salátatörvénynek nevezhető javaslatról van szó, hiszen a környezetvédelmi törvényt, a természet védelméről szóló törvényt, a hulladékgazdálkodásról és a vízgazdálkodásról szóló törvényt is módosítja az előttünk fekvő javaslat, és azt is tudjuk, hogy mindez ezzel nem ér véget, hiszen egy kormányrendelet-csokor fogja kiegészíteni mindezt a törvényjavaslatot.
Ez egy 2004-es európai uniós irányelv, amelyet az az európai uniós környezeti jogi alapelv hat át, amire itt több képviselőtársam is hivatkozott, és azt gondolom, hogy erre liberális képviselőként, azon párt frakciójának tagjaként, amely párt hosszú ideje a környezetvédelmi minisztert delegálja a kormányba, méltán lehetek büszke, hogy amely alapelvet a magyar jogrendben az elmúlt években számos jogágban, több jogágban is sikerült meghonosítanunk, ez „a szennyező fizet” elve, itt van, itt él ez a jogelv a magyar jogban jó néhány éve, és tudjuk valamennyien, akik elkötelezettek vagyunk a környezetvédelmi kérdésekben, hogy a feladat természetesen az elkövetkezőkben az, hogy ezeket a szabályokat pontosítsuk, ezeknek a szabályoknak az alkalmazhatóságát elő tudjuk segíteni, hogy ne csak szép írott normáink legyenek, hanem azok tényleg érdemben tudjanak hatni ezen a területen.
Ez az az elv, „a szennyező fizet” elve, amit nem emlékszem az elmúlt évek parlamenti vitájában, hogy bárki vitatott volna, pedig időnként úgy tűnik - mint most is ebben az előttem elhangzott felszólalásban -, hogy valamilyen fogást azért mégis kellene keresnie az ellenzéknek arra, hogy miért is utasít el egy ilyen törvényjavaslatot. Számomra nehezen követhető az a logikai bukfenc, hogy azt mondja az előttem szóló képviselőtársam a legnagyobb ellenzéki frakció nevében, hogy a kormány bizony nagyon helytelenül járt el, amikor a határidő legvégét kivárva, az utolsó pillanatban nyújt be egy ilyen javaslatot.
(10.50)
Amire egyébként - tudjuk - szükség van, és valójában harmonizál valamit, amire valószínűleg párthovatartozástól függetlenül igent mondunk, és amit valószínűleg egy más színezetű kormány is minden bizonnyal megtenne, de természetesen azért maximum a tartózkodásig lehet eljutni egy ilyen javaslat szavazásakor, ahogy ez a bizottsági ülésen is megtörtént.
Nem az hangzik el tehát, hogy ezek és ezek a módosító javaslataink, és így szeretnénk még jobbá tenni, hanem: erre bizony szükség van, de már korábban be kellett volna nyújtani; ami egyébként lehet egy jogos kritika, hogy ezt korábban be kellett volna nyújtani, csak számomra azt nem támasztja alá, hogy miért nem támogat az ember - most egy frakció - egy ilyen javaslatot.
Ugye, tudjuk, hogy ez az európai uniós irányelv egy kompromisszumos irányelv, hiszen a Magyar Köztársaság, ha tetszik, akkor Európa legtöbb országát évekkel megelőzi a környezetvédelmi jogalkotás területén, és jóval cizelláltabb és szigorúbb joganyag vonatkozik a Magyar Köztársaság területén erre a területre, mint az Európai Unió számos más, akár régi tagállamában is. Ez az irányelv pedig egy kompromisszumos irányelv. Nem véletlen, hogy arról tudunk beszélni ebben a vitában, hogy a legtöbb pontján olyan dolgokról van szó, amelyek élnek már jó néhány éve a magyar jogban. Lehet azt mondani nyugodtan, ami a környezetvédelmi bizottság ülésén is elhangzott - ha jól emlékszem, és egészen pontosan szeretném idézni - a szakállamtitkár úr szájából: „A hazai környezetjogi szabályozás lényegesen fejlettebb, szigorúbb és sokrétűbb rendszert rajzol ki, mint amit az irányelv tartalmaz.”
Elhangzott itt a vitában, hogy mik is a legfontosabb intézkedései ennek a törvényjavaslatnak. Elhangzott az is, hogy a bevezetendő, harmonizálandó fogalmak közül több olyan van, amely szintén létezik már, esetleg most pontosítjuk, hiszen ismeri a hazai jog a környezetkárosodás fogalmát mint olyat, a környezet veszélyeztetéséért, szennyezéséért, illetve károsításáért való büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi felelősséget.
A környezetvédelmi törvény 101. §-a alapján bárki, aki tevékenységével és mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, felelősséggel tartozik. Azaz a hazai jog az irányelvnél szélesebb körben határozza meg a károkozó fogalmát, illetve egy szigorított felelősségi rendszert, a károkozó vétkességétől független, úgynevezett objektív felelősségi formát alkalmaz, amely nem vizsgálja meg, mondjuk, védett fajokban és természetesen élőhelyekben okozott károk esetében sem a károkozó vétkességét, a gondatlanság vagy szándékosság kérdését.
Ez például olyan előnye, pozitívuma a hazai jogi szabályozásnak, amelyre mindenképpen vigyázni kell akkor, amikor egy ilyen harmonizáció - mondom még egyszer: alapvetően meglehetősen bonyolult tárgyalások során kialakult kompromisszumos európai irányelv harmonizációja - történik meg. Az irányelv legfontosabb alapelve „a szennyező fizet” elvének megfelelően az, hogy aki környezetkárosodást okoz, annak viselnie kell a szükséges környezetkárosodást megelőző, illetve a helyreállítási intézkedések költségeit, ideértve a kár, illetve a kárveszély felmérésének költségeit is.
És itt szeretnék ahhoz csatlakozni, amit Orosz Sándor képviselőtársam elmondott, és amit valószínűleg többen el fognak még mondani ebben a vitában. Talán ez lenne a lényeg. Nagyon szép elveket - azt gondolom, hogy viszonylagos pontossággal - rögzít a hazai szabályozás, amely még jobb lesz ennek az irányelvnek a harmonizációjával. De ha nézzük a mindennapi életben napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra újra és újra fel-felbukkanó környezetvédelmi ügyeket, botrányokat, akkor azt látjuk, hogy jellemzően egy olyan jogterületről van szó, ahol meglehetősen nagy a távolság az írott jog és annak az érvényesülésének a vágyálma között - fogalmazzunk így.
Viselje a környezetet szennyező az okozott károkért a felelősséget, viselje ezt polgári jogi, anyagi értelemben, viselje ezt büntetőjogi értelemben is! Ki ne értene egyet ezzel? Eközben a híradóban látott történetek arról szólnak, hogy eltűnnek ezek a cégek, nincsenek meg a felelősök, vagy nincs meg az az anyagi bázis, amin még helyt lehetne állni az okozott kárért. Hiszen kiürülnek, eltűnnek, csődbe mennek ezek a cégek, és aztán utána meglehetősen rossz ízű vitákat lehet arról folytatni, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor az állam vagy az önkormányzat kell hogy vállalja ezeket a költségeket.
(A jegyzői székben Béki Gabriellát Podolák György váltja fel.)
Ezt ismerjük valamennyien, s azt gondolom, hogy párthovatartozástól függetlenül valószínűleg a környezeti ügyekkel egy picikét is behatóbban foglalkozó képviselők pontosan tudják, hogy ez egy nagyon komoly probléma. És ez nem egy olyan probléma, aminek az egyik napról a másik napra való megoldása a kormányok szándékán, jó szándékán múlna. Nagyon fontos, hogy a megfelelő jogszabály-módosítások megtörténjenek, és nagyon fontos az is, hogy ezek alapján a megfelelő fellépésre a megfelelő hatóságoknak lehetőségük legyen.
Liberális politikusként - lehet, hogy államtitkár úr sincsen ezzel másként, hiszen ő is az SZDSZ tagja - elsőre a hideg futkos a hátamon, amikor újabb hatóságot hozunk létre, zöldkommandóról beszélünk, amikor arról beszélünk, hogy az államnak milyen testületekkel kell a lehető legszigorúbban ellenőrizni és szankcionálni. De környezetvédelmi vitákban többször elhangzott már többünk szájából - azt hiszem, én is utaltam már erre -, hogy természetesen kétség nem fér hozzá, hogy ez például egy olyan terület, ahol a nagyon erős állami jelenlét, ahol az állami eszköztár bővítése… - amire, azt hiszem, talán pont Nagy Andor képviselőtársam utalt a bizottsági ülésen, aki akkor levezette ezt a bizottsági ülést, amikor tárgyaltuk ezt a javaslatot. Ha jól emlékszem, képviselő úr valami olyasmiről beszélt a hozzászólása elején, hogy az vitán felül áll, hogy indokolt az állami fellépés, az állam fellépése lehetőségének bővítése, az állami mozgástér bővítése és az eszköztár erősítése.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Miközben így elsőre az én liberális fülemnek nem hangzik túl jól a zöldkommandó elnevezés, természetesen messzemenőkig támogatjuk azt az elképzelést, hogy erre a célra specializálódott és megfelelő jogi háttérrel, reális lehetőség szerint megfelelő infrastrukturális háttérrel rendelkező hatóságok legyenek képesek a megelőzésben és a szankcionálásban megfelelően fellépni és eljárni.
Hadd térjek ki még egy olyan dologra, ami viszont mindenképpen újítása a hazai jogi szabályozásnak, ennek a mostani harmonizációnak az eredményeképpen, ez pedig a biztosítékadási kötelezettségnek a megjelenése a szabályozásban. Ha megnézzük ezeket a típusú ügyeket, amikről az imént beszéltem, ahol azt látjuk, hogy valaki folytat valamilyen tevékenységet, valamilyen vállalkozási tevékenységet, aztán otthagy maga után egy meglehetősen komoly környezeti kárt okozó szennyezést, a cég átalakul, megszűnik, csődbe megy, megszűnik az az anyagi erő, aminek az alapján helyt lehetne állni az okozott kárért, a biztosítékadási kötelezettség megfelelő rendszerének kialakítása ezeket a helyzeteket lehet képes orvosolni.
Hadd mondjam itt el, hogy nekem a bizottsági ülésen lefolytatott, nem túlságosan hosszú vitából talán a legjobban az az analógia maradt meg az emlékezetemben, amit a tárca szakállamtitkára elmondott. Ez pedig az az analógia, hogy ismerünk már hasonló jellegű biztosítékadási kötelezettséget a magyar jogi szabályozásban. Távoli az analógia, de azért érdemes felidézni. Az elmúlt években számos nagy botrány volt ezekből az ügyekből, ez az utazási irodák ügye, ahol azt a folyamatot, amit évről évre láttunk, hogy mennek csődbe irodák, és aztán nem tudnak helytállni anyagi értelemben az általuk okozott kárért, azzal lehetett orvosolni, hogy az előzetes biztosítékadási kötelezettség megjelent, illetve több esetben is emelkedett ennek az összege.
Távoli ez az analógia, de fontos analógia. Természetesen nem vagyok naiv, pontosan tudom, hogy ezen a területen - ez egy jóval nehezebb terep - jóval nehezebb egy ilyen jellegű szabályozórendszer kialakítása, de biztos vagyok abban, hogy erre nagyon nagy szükség van, és természetesen magam is nagyon kíváncsian várom azokat a kormányrendeleteket, amik csatlakozva majd ehhez a mostani törvényjavaslathoz, ezt, illetve számos más területét ennek a mostani salátatörvénynek majd cizellálni, részletesen szabályozni lesznek hivatottak.
(11.00)
Összefoglalva: a liberális frakció nevében azt tudom elmondani, hogy az alapvetően jogharmonizációs célú, a magyar környezetvédelmi jogi szabályozás értékeit megőrző, azokat megvédő, adott esetben ezeket az értékeket bővítő törvényjavaslatot a liberális frakció támogatni fogja.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
