DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA
DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt néhány gondolat erejéig én magam is méltassam ezt az 50. évfordulót, hiszen olyan nagy ünneplés Magyarországon nem volt az elmúlt napokban, pedig egy ’56-osra hadd hivatkozzak, aki a rendszerváltozás után többször elmondta nekem, hogy ünnepelni tudni kell.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha belegondolok, az elmúlt 17 év nagy történelmi eseményei Magyarországon a sárban születtek meg: pitiáner vitákban, szürke, mindennapi gondokkal terhelt napokban születtek meg a XXI. század és a XX. század végének a csodái, az, hogy az első szabad választást megérhettük, bár mi a második fordulót fogjuk április 8-án ünnepelni, a miniszterelnök úr neve napján. De nemcsak a szabad választásra gondolok: elment az utolsó orosz katona Magyarországról, acsarkodó viták közepette élte meg az egész ország ezt a felemelő pillanatot. Amikor megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST, amikor végre a NATO tagországa lehettünk vagy az Európai Unióé, mi akkor sem tudtunk igazán örülni, és igazán nem tudtunk ünnepelni.
Nos, aki a hét végén részese lehetett annak, hogy ott voltunk Berlinben, az megérezhette azt, hogy milyen felemelő módon ünnepelt egy ország, egy nép a Brandenburgi kapu mellett. Nem önmagukat ünnepelték, tisztelt képviselőtársaim, az is jelzésértékű volt, hogy ott, a Brandenburgi kapunál, Kelet és Nyugat találkozásánál egy kibővülő Európának a képviselői, közjogi méltóságok, pártelnökök a német néppel együtt egy kétnapos ünneplésnek lehettek a részesei. Egy olyan országban, tisztelt képviselőtársaim, amelyik a legtöbb terhet vállalta az elmúlt évtizedekben az Európai Unió bővítéséért, amelynek nemcsak a szája járt, hanem anyagilag is és jogilag is a legkomolyabb lépések megtételénél mindig első volt Németország. Azt a nagyvonalú ünneplést, amiben részesítették Európát, csak úgy tudnám összefoglalni, hogy történelmi léptékben és történelmi mértékben tudtak gondolkodni.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az Európai Unió megalakításának ötvenéves évfordulója kapcsán elgondolkodhattunk azon, hogy közel fél évszázaddal ezelőtt Európa gondolkodói, meghatározó politikusai nemet mondtak a két világháborút követő torzsalkodásra, acsarkodásra, és összefogtak egy békés Európa megteremtése érdekében, ahol a határokon átívelő párbeszéd és a közös európai jövő megfogalmazása volt a meghatározó.
(13.40)
Magyarország ezen értékek és ezen elvek mentén csatlakozott az Európai Unióhoz, de szem előtt kell tartanunk azt is, hogy érdemben részesévé akkor fogunk az Európai Uniónak válni, ha idehaza is meg tudjuk teremteni annak a lehetőségét, hogy hogyan kell összefogással, tisztességes párbeszéddel, együttműködéssel élnünk a magyarság érdekében és az európai felemelkedés érdekében. Az Európai Unió ugyanis egy olyan közös intézményrendszert teremt, ahol közös európai normák is vannak, melyek céljai nem csak az ünnepi alkalmakkor és a megemlékezéskor kellene hogy eszünkbe jussanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai képviselőink nagyon büszkék arra, hogy az Európai Parlamentben együtt tudnak működni, közös programjaik vannak, ott természetes dolog a szóértés és a párbeszéd. Amikor az elmúlt hónapokban végignéztük, az önkormányzati munkában, amikor ellenzéki, kormánypárti képviselők úgy érzik, hogy nekik rettenetesen fontos kistelepülésük, 30-50-300 ezer fős települések érdekében együttműködni, ezt oly természetesnek veszik már, hogy elmennek a szocialisták a Fidesz meghívására, a Fidesz a szocialisták meghívására szakmai megbeszélésekre.
Szeretném megkérdezni, hogy miért nem tartják önök és a kivonuló fideszesek rendkívül fontos dolognak azt is, hogy a 12 milliós magyarság érdekében összefogás és tisztességes párbeszéd legyen Magyarországon. Miért nem tartják fontosnak azt, hogy a nemzeti felemelkedésünk európai normáit itt mi Magyarországon ebben a parlamenti épületben is szakmai vitákon és értelmes párbeszéden keresztül tudjuk megvitatni?
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az energiapolitikával kapcsolatban egy gondolat: nincs a kormányzatnak energiapolitikai koncepciója. 1993-ban, az Antall-kormány idején fogadtunk el egy ilyen koncepciót, azóta senki nem tett le az asztalra. Önöknek kilencéves kormányzásuk volt ebben az időszakban, és nem született meg egy energiapolitikai koncepció. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Véleményünk szerint nemcsak gázban szabad gondolkodni, hanem egy olyan energiapolitikai koncepciót kellene itt elfogadnunk, ami az energiahordozók összességében gondolkodik, és a több lábon állóságunkat biztosítja.
