DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF
DR. KOZMA JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Ünnepelni tudni kell - egyetértek Dávid Ibolya elnök asszonnyal. Mi itt, Magyarországon 2007 tavaszán már csak tudjuk, hogy tudni kellene ünnepelnünk. Vannak egyszerű szavak, amelyeket tudni és merni kell kimondani, még akkor is, ha valaki számára esetleg unalmasak lennének. Ki kell mondani azt, hogy szeretjük a hazánkat, és otthonunk az Európai Unió, mert ez fölemelő és egyben irányt is mutat.
Mivel itt a parlamentben az a dolgunk, hogy a kormányt ellenőrizzük, egészen konkrétan kell tudnunk megkérdezni a kormánytól mindig: mit és miért tesz közös hazánkért, európai otthonunkért, békénkért és biztonságunkért, és hogy a most gondjainak enyhítéséért, az igazságosság és szolidaritás érdekében milyen lépésekben haladt előre.
Egészen konkrétan pedig azt kell megkérdeznünk, és ez ma így hangzik el minden frakció részéről, hogy a nemzeti érdek képviseletéért mit és hogyan tett; no persze nem általában, hanem ott és ahol a diplomácia a számára teret nyitott és akkor és amikor lehetőség, illetve szükség volt a lépésekre. Tudjuk azt, hogy a nemzeti érdek képviseletében józan ésszel mást kell tenni a kormánynak itthon, Moszkvában, Brüsszelben vagy Berlinben, és azt is látjuk, hogy a miniszterelnök úr föllépése és tárgyalása Moszkvában ezen elvárásoknak megfelelt.
(13.50)
A tárgyalások előtt és után is teljesen világos az, hogy nem eshetünk a két stratégiai gázvezeték közötti kényszerű választás csapdájába, hanem a biztos energiaellátást nyújtó lehetőséget kell szem előtt tartanunk. Nincsen ugyanis kibékíthetetlen ellentét magyar és európai érdekek képviselete között. A Fidesznek persze van egy nyomásgyakorlási kísérlete, és ezt azért tartjuk súlyosan felelőtlennek és elhibázottnak, mert elhatárolódást kívánna Oroszországtól, és egyoldalú elkötelezettséget, elköteleződést egy lassan formálódó Nabucco mellett, míg a nemzeti érdek valójában az, hogy mind a két lehetőséggel számoljunk.
Tisztelt Ház! Értem és látom, hogy Orbán Viktor Európa-ellenességet vizionál a magyar fél részéről ezeken a tárgyalásokon. Ennek minden bizonnyal két oka is lehet: nem tudott megbékélni a hazai demokratikus leosztással, a másik lehetőség pedig az, hogy nem tud, nem akar megbékélni a jog, az igazságosság, a demokratizmus értékein alapuló Európával. Mind a kettő sokat árt Magyarországnak és Európának is.
Tisztelt Ház! Európai otthonunkban az együttlakás normáinak és szabályainak megalkotása elengedhetetlenül fontos. Számunkra évezredes elégtétel, hogy nem jelölik ki hazánkat ennek vagy annak a birtokaként európai és nagyhatalmi érdekek, paktumok, hanem megfordult a dolog, és éppen fordítva van: mi, magyarok foglalhatjuk el a nekünk kijáró helyet a közös Európában, és ezáltal vesszük birtokba azt. Mikor lesz azonban az elégtételből elégedettség? Mert mégiscsak az a fontos, hogy ha élünk ennek az otthonnak minden rendelkezésre álló anyagi, szellemi, kulturális bőségével, és részt veszünk a vitájában, akkor juthatunk közel ahhoz, hogy elégedettek is lehetünk.
Azt vártuk előzetesen a magyar kormányfőtől Berlinben, hogy jó hazafiként a nemzeti érdeket képviselje úgy, hogy közös otthonunk minden lakójával egyezségre jutva legyenek láthatóak, olvashatóak, hallhatóak a nekünk is fontos értékek. Szerettük volna, akartuk, hogy a nyilatkozatban is jelenjen meg egy számunkra történelmi okok miatt és a nemzeti haladás szempontjából egyaránt fontos érték: a szolidaritás, a nyelvi-kulturális sokszínűség, a tolerancia. Ott van, benne van, sikere ez a magyar politikának.
A rendszerváltás óta eltelt időszakban teli voltunk várakozásokkal Európa irányában, és az újabb és újabb feltételek teljesítése erőfeszítésre késztette a kormányokat és az egész nemzetet. Ezzel együtt ez a történet sikertörténet, mert összehozta, integrálta Európát, s megerősített bennünket is abban, hogy a demokratikus normák megkérdőjelezhetetlensége ma már kötelező. A szocialisták ennek szellemében egy új, szociális Európát kívánnak.
Tisztelt Ház! Az Európai Közösség nem érhette volna meg az 50. születésnapot, ha folyton a nemzeti közösségeket és az országokat elválasztó különbözőségekre koncentrált volna. Pontosan fordítva: minden európai demokratának és magyar hazafinak szolgáljon az 50. születésnap tanulságul.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
