GÁL J. ZOLTÁN
GÁL J. ZOLTÁN
GÁL J. ZOLTÁN, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Demcsák Zsuzsa a mai napon arról tájékoztatott, hogy a kormányszóvivői posztra történő felkéréstől visszalép, indokairól tájékoztatja a közvéleményt. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ezt vártuk! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
Sajnálom, ami történt. Sajnálom, mert Demcsák Zsuzsa felkészült, rátermett ember, alkalmas arra, hogy ellássa a kormányszóvivői feladatot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem látszik! - Dr. Kövér László: Efelől semmi kétségünk nincs!) De ami igazán sajnálatos, az az, hogy idejutott a magyar közélet. Aki a nevét adja egy ügyhöz, aki támogatja a kormányt és annak politikáját, aki drukkernél több akar lenni, azonnal a radikális ellenzék és csatolt részei céltáblájára kerül.
A radikális ellenzék és csatolt részei számára nem számít semmi. Célkeresztben a család, a férj, az apa, az anya, a kétely minimuma nélkül törnek pálcát emberek felett, esélyt sem adva nekik a bizonyításra. Szerintem valakinek a munkáját hetekkel az előtt megítélni, hogy egyáltalán hozzáfogott volna, gőgös dolog, mert szerintem Magyarországon mindenkinek jár az esély, hogy a teljesítménye alapján ítéljék meg. Ez az esély Demcsák Zsuzsának is jár, most már azt mondhatom, járna. A feltételes módért, amiben most beszélhetünk, nos, ez azoknak a szégyene, akik Demcsák Zsuzsa személyes döntését saját győzelmükként ünneplik majd.
Ami pedig a szociális empátiát illeti, az ön által idézett blogbejegyzésről Demcsák Zsuzsa a következőket írta: „Azzal a mondattal az a baj, hogy velem ellentétes - azzal, amit a világról gondolok, amiben hiszek. Rettenetesen bánt a dolog, de egy reményem azért van: azt remélem, hogy a kiállás, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ma ebben a politikailag ijesztően megosztott országban valaki elvállalja a kormányszóvivői posztot, szóval, ez a kiállás beszédesebb, mint egy elszúrt mondat”.
Tisztelt Képviselő Úr! Bizarr érzés olyan embertől hallgatni a megfellebbezhetetlen erkölcsi ítéletet, aki pártszóvivőként megbukott, és sohasem érezte szükségét annak, hogy saját vezérének a szavait tüzetesebb vizsgálat alá vegye. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen! - Moraj az MSZP soraiban.) Orbán Viktor 2006. január 29-én tartott évértékelő beszédében romák és nem romák viszonyáról a következőképpen szónokolt: „Valahol tudnak közösen is egy osztályba járni, van, ahol ezt nem szeretnék, ezért valahol ilyen, valahol pedig amolyan megoldást kell választani”. Ön hol volt akkor, képviselő úr? (Dr. Hargitai János: Gandhi Gimnázium!) Talán még szóvivő is volt! Megkérdezte a vezérét, hogy ez milyen Magyarország? Hogy ez küzdelem a szegregáció ellen? Megkérdezte akkor? (Közbeszólás és moraj a Fidesz soraiból. - Taps az MSZP soraiban.) Volt önben mersz, hogy kiálljon (Taps a kormánypárti padsorokban.), és azt mondja, hogy pártelnök úr, nem ilyen Magyarországot szeretnék? Volt önben akkor mersz? Nem volt! Most van!
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Úgy gondolom, hogy egy megbánt és rossz mondat egy magánembertől, aki mindenekelőtt a gyereke szempontjait tartja szem előtt, megbocsátható. Úgy gondolom, hogy egy olyan embertől, aki Magyarország miniszterelnöke akar lenni, radikális eszközökkel akar lenni, az ország megosztását is feláldozza ennek érdekében (Moraj a Fidesz soraiban.), nos egy ilyen embertől egy ilyen mondat nem elfogadható, és ezért önöknek kell felelni. Nekünk pedig egy dolgunk van, hogy ne engedjük Magyarországot olyanná tenni, amilyenné önök akarják.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
