ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Képviselő úr említette azokat a fájdalmas veszteségeket, amelyek a magyar színházi életet és a magyar kultúrát érték az utóbbi hetekben. Emlékezetünkbe idézte azt, hogy a színház mint művészeti ág talán még más művészeti ágaknál is törékenyebb. Törékenyebb, mert estéről estére megszólaló, estéről estére létrejövő művészeti alkotásokról van szó, olyan művészeti alkotásokról, amelyek mögött sok-sok ember kis vagy nagy szerepvállalása rejlik, sok-sok egyéni művészi teljesítmény adódik össze egy nagy teljesítménnyé, sok szakember, kiváló technikai dolgozó, színházi vezető, színházi dolgozó fog össze azért, hogy egy-egy produkció létrejöjjön.
Éppen ezért van szükség arra, hogy a színház esetében az irányítás, a minisztérium, de mi magunk, együtt, az Országgyűlés is odafigyeljen azokra a különös, speciális problémákra, amelyek a színházi életet jellemzik, amelyek a színházi élet sajátjai. Odafigyeljen arra, hogy a művészeti szabadságot, az alkotás szabadságát ne korlátozhassa újra ilyen vagy olyan politikai szándék.
(9.10)
Hogy szabad legyen a művészet, szabad legyen az alkotás, és természetesen szabad legyen művészeti teljesítményekről emberi és művészi, kritikusi véleményt mondani. A kormányzat amellett áll, hogy ne korlátozhassa politikai szándék, hogy ne korlátozhassa meg nem gondolt rövidlátás a művészet szabadságát, a színház szabadságát, az alkotás szabadságát. De ennél többről van szó, mert míg a színházban sokfajta dramaturgia elképzelhető, míg a színházi alkotásban helye lehet, sőt gyönyörű lehet egy rendezetlen, széteső darabszerkesztés, egy bonyolult, sok szálon futó történet, addig a színháznak mint intézménynek lételeme a rend, lételeme a rendezett viszony. Éppen ezért hívtuk a szakmát párbeszédre egy új színházi törvény megalkotása érdekében.
Olyan színházi törvényt szeretnénk alkotni, amelyik világosan rendez sok, ma nem teljesen világos viszonyt. Rendezi az állam felelősségét, rendezi a fenntartó önkormányzat felelősségét, garantálja a művészeti szabadságot, lehetővé teszi azt, hogy a finanszírozásra rendelkezésre álló forintok kiszámítható módon, átlátható módon jussanak el az intézményekhez, és lehetővé teszi azt is, hogy új források, új lehetőségek nyíljanak meg a színházak, a társulatok, a színházi szakma számára.
Amikor színházi törvényt szeretnénk, akkor az a legfontosabb célunk, hogy egy olyan kiszámítható, rendezett környezet jöjjön létre, amelyik megteremti utána a lehetőséget az alkotásra, amelyik lehetővé teszi azt, hogy az a nagy közösség, amit egy színházi társulat és a mögötte álló színházi közösség jelent, ez valóban az alkotásra, új művek létrehozására koncentrálhasson, és lehetővé teszi azt is, hogy megszerveződjön a színház, minden egyes színház mellett a helyi közösség támogatása. Megszerveződjön az a támogatás, amelyik napról napra kifejezésre jut, és amelyik napról napra erősíti a színházak munkáját.
Én abban reménykedem, hogy maga a parlament is egy ilyen támogató közösség lesz a színházi szakma részére, a színházi szakma számára, a színházak számára, hiszen mindkét oldalon ülnek olyan képviselőtársaink, akik közismerten barátai a színházaknak. Maga a képviselő úr is hosszú évekig volt felelős a fővárosban, az ország legnagyobb színházfenntartójánál sok-sok színházi társulat működtetéséért, a színházak nyugodt munkájáért, és emlékszünk mindannyian arra, hogy közmegelégedésre végezte a tevékenységet. De ott látom az ellenzéki padsorokban például Gulyás képviselő urat, akiről aligha kell mondanunk, hogy milyen jelentős szereplője a színházi életnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Arra hívom hát önöket és arra kérem önöket, hogy a színházak kérdésében tegyük félre a napi politikai szempontokat, tegyük félre a napi torzsalkodásokat, és együtt, közösen keressünk, a szakmával együtt egy jó megoldást a színházak működtetésére.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
