ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A politika gyakran nem más, mint a választás képessége. Ha oktatásról és kultúráról beszélünk, akkor ez a választás teljesen világos. Választanunk kell, hogy a kistelepülések, a kistelepülésen élő emberek, a falusi gyerekek számára a múltat kínáljuk vagy a jövőt.
Választanunk kell, hogy szembenézünk-e azokkal a problémákkal, amelyek például a kistelepülések oktatásában teljesen nyilvánvalóak és világosak mindenki számára, akinek van bátorsága a tényekkel szembenézni. Hiszen képviselőtársaim is tudják, ’90-ben 1 millió 170 ezer általános iskolás volt; 2000-ben 960 ezer; ma 714 ezer általános iskolás van. És azt is tudják képviselőtársaim, hogy ez a csökkenés még ennél is nagyobb arányban sújtja a kistelepüléseket. Bizonyára azt is tudják képviselőtársaim, hogy a kistelepülésen élő szülők egynegyede azt választja, hogy ha van iskola a saját településén, akkor sem oda járatja a saját gyerekét. Félreértés ne essék, képviselőtársaim, ez nem a kormány rossz politikájának a következménye, merthogy ez a felmérés a 2000-es népszámlálásból származik, az önök kormányzása idejéből.
Azt is tudják képviselőtársaim, hogy minden felmérésben, minden vizsgálatban a kistelepülésen tanuló gyerekek teljesítménye rosszabb, mint az országos átlag. Tehetségtelenebbek a falusi gyerekek? Kevesebbet tudnak tanulni a falusi gyerekek? Bizonyosan nem. Éppen ezért kell megoldásokat kínálnunk, megoldást kell kínálnunk arra, hogyan lehet egyenlő színvonalú szolgáltatást, egyformán jó oktatást nyújtani minden gyereknek, akár kisebb, akár nagyobb településen él.
(10.20)
Akkor is kell erre a megoldást keresnünk, ha ez változással jár, akkor is kell erre megoldást keresnünk, hogy ha helyi érdekeket és néha sokkal inkább - hozzáteszem - vélt és nem valós érdekeket sértenek ezek a döntések.
Éppen ezért mondjuk azt, hogy nincs más megoldás az oktatásban, a kultúrában, nincs más megoldás, mint a térségi gondolkodás, az együttműködés, az összefogás. Nincs más megoldás, mert nagyobb egységekben teremthetőek meg azok a feltételek, amelyek a jó minőségű oktatáshoz szükségesek. Nincs más megoldás, mert nagyobb egységben lehet olyan pályát kínálni minden egyes gyereknek, ahol amikor beiratkozik, bekerül az óvodába, az általános iskolába, akkor meg lehet mondani neki, hogy hol fog érettségizni, hol fog szakmát szerezni. Ilyen nagyobb egységben van mód olyan kiszámítható pálya megteremtésére, amely hosszabb távon is biztosítja a gyerekek számára azt, hogy a saját településeken élve és megmaradva is versenyképes tudást szerezhessenek.
Félreértés ne essék, képviselőtársaim, ez nem új gondolat, hiszen tíz éve folyik iskolakörzeti kísérlet Borsod megyében, tíz éve folyik iskolaszövetkezeti kísérlet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Eredményes oktatásszervezési kísérlet folyik például a tabi kistérségben, vagy éppen azt is tudjuk, képviselőtársaim, hogy Lengyeltóti körzetében már kistérségi fenntartásúvá tették az intézményeket. Ezeknek a kísérleteknek ismerjük a dokumentációját, tudjuk a tapasztalatát, tudjuk azt, hogy hogyan sikerült ugyanabból a forrásból jobb eredményeket elérni, hogyan lehetett jobb pályákat, jobb esélyeket kínálni a gyerekeknek, és azt hiszem, mindannyiunknak ez a fontos. De akkor nézzünk szembe a tényekkel, nézzünk szembe a valós kihívásokkal!
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt kérdezik, hogy hol vannak erre a források? Ott vannak a források a költségvetésben, hiszen bizonyára képviselőtársaim is tudják, itt voltak a költségvetési vitában, hogy ma egy kistelepülési tagintézménybe járó diák után a költségvetés százezer forinttal fizet többet, mint egy másik diák után. Ha tetszik, azt lehet mondani, hogy több mint 50 százalékkal többet fizet a költségvetés egy ilyen diák után. Ott van az uniós fejlesztési tervekben, ott van azokban az oktatásfejlesztési pályázatokban, amelyek a térségi együttműködést, az ehhez szükséges intézményhálózat kialakítását támogatják, és ott van a LEADER-programban, mert a LEADER-program bizony nagyon komoly kulturális, közösségi, oktatási célú fejlesztéseket is tartalmaz.
Képviselőtársaim! Azt kérem önöktől a mai vita előtt, hogy a valós tényekről, a valós problémákról, a valós konfliktusokról beszéljünk. Ne politikai pontokat próbáljunk szerezni, hanem keressük meg azokat az eszközöket, amelyeket egyébként a kistérségek megkeresnek, mert képviselőtársaim, az ország összes kistérségében keressük azokat a megoldásokat, hogy hogyan lehet jobb oktatást szervezni. Keressük azokban a kistérségekben, ahol a kistelepülések a jellemzők, és keressük egyébként azokban a kistérségekben is, ahol egy nagyváros környékén kell jobb feltételeket kínálni, például Szeged környékén nagyon izgalmas, nagyon érdekes tervezőmunka indult el.
De képviselőtársaim, higgyék el azt, hogy Lengyeltótiban, Tabon, Szegeden, Kaposváron és Baktalórántházán jobban tudják az emberek, hogy milyen oktatási rendszert kell kiépíteni, ehhez kell nekik megteremteni a feltételeket, ehhez kell megteremteniük a lehetőségeket.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
