DR. BALOGH LÁSZLÓ
DR. BALOGH LÁSZLÓ
DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az eddigi hozzászólásokból egyértelműen kiderült, hogy a vidékfejlesztés kérdését, ahányan hozzászólunk, annyiféleképpen értékeljük. Kiderült az is az ellenzéki hozzászólásokból, hogy mi az a hiba, amit ők látnak a kormány vidékpolitikájában. Azonban úgy gondolom, hogy ez az a témakör, ahol arról kellene esetleg beszélnünk, hogy hogyan csináljuk meg együtt, hogyan oldjuk meg együtt ezt a problémát, mert ennek a társadalomnak ez az egyik legsürgősebb és legsúlyosabb megoldandó problémája.
Ha megengedik, én a területfejlesztés és a kistérségek oldaláról szeretném ezt a kérdéskört bejárni. Nem vagyunk ott, ahol szeretnénk, nem értük el azokat a politikai célokat, amiket szerettünk volna. Pedig az elmúlt időszakban a területfejlesztés területén fokozatos és folyamatos forrásbővülés következett be. Gondoljanak vissza a '97-es évre, amikor a megyei területfejlesztési tanácsokban megjelentek az első pénzek. A Bács-Kiskun Megyei Területfejlesztési Tanácsban eddig 22 milliárd forint támogatást osztottunk szét, és ez mintegy 50 milliárd forint beruházást indukált. Aztán megjelentek a PHARE-pénzek a régióban, aztán 2003 és 2006 között a dél-alföldi régió 40,5 milliárd forintot tudott eljuttatni a pályázókhoz.
(12.20)
Kérdés, hogy melyek azok a terek, amelyek a magyar falvak, községek problémáját a legjobban tudják kezelni. Ezek a kistérségek, a megyék és a régiók. Úgy gondolom, hogy ezeket a problémákat ezekben a terekben, ezeken a szinteken lehet megoldani, sőt, ha lesz együttműködés köztünk - Kis Zoltán képviselőtársam említette már a homokhátság ügyét -, ha ebben egyetértünk, akkor akár a tanyák problémájával is foglalkozni tudunk, hiszen ez egy olyan program lesz várhatóan.
Hogy ez falurombolás-e? Ezzel kapcsolatosan azt szeretném megjegyezni, hogy ha nem vagyunk képesek értékelni azt, amit a falvakban elértünk, akkor lebecsüljük a falun élő emberek erőfeszítéseit, márpedig nagyon nehéz ott az élet. S ahányan járunk falvakban, tökéletesen tudjuk, hogy ezek az emberek büszkék a településeikre, és szeretnek ott élni; persze ilyen és olyan település is van. Nálunk is van olyan falu, ahová már semmilyen infrastrukturális fejlesztés nem kell, és persze van olyan falu, ahol van szegénység, ahol élnek romák, és ahol nincsen munkalehetőség. Ez az, amit a falupolitika fókuszába lehet és kell is állítanunk.
A nemzeti fejlesztési terv I. során megnéztem azt, hogy vajon a dél-alföldi régióba érkező források közül a vidék és a városok megoszlása milyen volt a pályázatoknál. Azt kell mondanom önöknek, hogy a regionális pénzek esetén a vállalkozói pályázatoknak 60 százalékát vidéki települések vitték el, ugyanakkor az önkormányzati pénzek esetén ez az arány már csak 33 százalék. A megyei területfejlesztési tanácsok pénzeiből 36 százalék körüli pénz ment a falvaknak, vidéki településeknek. Úgy gondolom, hogy ezek a pályázati gyakorlatok megalapozták azért a nemzeti fejlesztési terv II. érvényesülését. Eddig a dél-alföldi régióban 2342 projektet gyűjtöttünk össze, és ebből 1581 az, ami vidéki településekről érkezett be. 230 milliárd forint áll rendelkezésünkre 2013-ig, és ebből mindössze 125 milliárd forint az, ami vidékpolitikára lenne fordítható, én nagyon remélem, hogy sikerül is.
Természetesen a kistérségi együttműködés nemcsak a területfejlesztésben merül ki. Itt vannak a kistérségi társulások is, amelyek, úgy gondolom, betöltötték a szerepüket. Megszokták egymást a társulásban részt vevő települések, és az a feladatunk nekünk, hogy próbáljuk meg garantálni ezeknek a társulásoknak a biztonságos működését. Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy a falvak, a falupolitika, a vidékpolitika az a terület, ahol mindenképpen meg kellene állapodnunk abban, hogy mi legyen a jövője ennek a politikának, már csak a gyökereink miatt is.
Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)
