DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ
DR. IVÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársak! Sokszor és sokat próbálunk tenni azért, hogy a magyar kisfalvak, a magyar vidék valamiképpen még ezen a szinten is, de megmaradjon.
Azt hiszem, mindannyian tudjuk társadalom-lélektanilag, kultúrtörténetileg és gazdaságtörténetileg egyaránt, hogy a valakihez, valamihez, valahova tartozás fogja megszabni mindig, minden korban azt, hogy valaki, valakik, kis közösségek vagy emberek megmaradnak-e azon a helyen, ahol laktak, éltek és utódokat nemzettek.
Azt hittem a hetvenes évek végén, hogy soha többé nem fordulhat elő Magyarországon az, hogy a Sárospatak és Füzérkomlós közötti hegyközi kisvasút lebontása egy önkény hatására megtörténik. A sátoraljaújhelyi párttitkár utasítására két hét alatt lebontották, fölszedték a síneket, még a helyét is benőtte már a fű, a közösség akarata ellenére is keresztülvitték, és szó sem lehetett róla, hogy valaha is visszaállítsák. Én hiszem, hogy vissza fog állni egyszer a kisvasutak korszaka, és hiszem azt, hogy a kistelepülések motivációját, azt, hogy ott maradjanak és életben maradjanak, ez a lehetőség, a kisvasutak lehetősége is biztosítani, támogatni fogja. Számtalan érv szól mellette.
A másik rendkívül fontos dolog, amit szeretnék kihangsúlyozni, hogy ha a vidék fejlesztését monitorozzuk, akkor mit értünk alatta. Úgy tűnik, hogy a vidékfejlesztés számszakilag, technikailag és az úgynevezett íróasztal mellett megfogalmazott tételeknek megfelelően alakul. A közvélemény azonban egész mást lát alatta, mert a mindennapi élet ott történik, ott zajlik a kistelepülésekben, ahol elöregednek, ahol a fiatalok elmennek, ahol a jövőkép motivációja legyengült. Ezt kellene átgondolnunk, és eszerint gondolni a jövőben is arra, mit értünk és hogyan értjük a vidék fejlesztését, s mit tudunk hozzátenni közösségileg.
Köszönöm szépen. (Taps.)
