DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA
DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Vidéki képviselőként és olyan emberként, aki az egész életét a vidéki Magyarországon élte le, nagyobbrészt Berzsenyi, Kölcsey, Móricz Zsigmond és Váci Mihály szűkebb szülőhazájában, csak személyes életemmel és a mindennapi tapasztalataimmal tudom megerősíteni azt a szociológusok által is alátámasztott tényt, hogy a szociális kirekesztődés, perifériára szorulás, a szegénység kockázata annál nagyobb, minél kisebb településen és minél inkább a központtól távolabb lévő településen él valaki.
Számos kutató bizonyította azt a tényt, hogy a hátrányos helyzet és az esélyegyenlőtlenség növekedése éppen hogy a településnek a térképen való elhelyezkedéséhez vagy a periférián való megjelenéséhez kapcsolódhat. Éppen ezért a szociális ellátórendszer biztonságossága, kiépítettsége, az egészségügyi, a szociális biztosítékok adják meg azt a lehetőséget, hogy ezt a hatalmas esélyhátrányt mérsékelni - vagy ha lehetséges, akkor kiküszöbölni - legyen meg a képességünk.
(13.40)
A mai napon, az elmúlt órákban képviselőtársaim sokszor vetették egymás szemére, vagy ha úgy tetszik, ha magunkra is vesszük, akkor a magunk szemére, hogy nem tettünk meg mindent, és nincsenek rövid, középtávú, főleg nincsenek generációt átívelő programjaink ennek az esélyhátránynak a kiküszöbölésére. Engedelmükkel néhány olyan programot és stratégiát szeretnék most elmondani, amelyekkel, őszintén remélem, ha azokon közösen munkálkodunk, akkor magunk hozzájárulunk a vidéken élő emberek jobb életkörülményeinek megvalósításához.
Az első, amiről ma már Szabó György képviselőtársam vezérszónoklatunkban is beszélt, hogy a falugondnoki és tanyagondnoki szolgálat, amelyet az Európai Unióban a legjobb gyakorlatok között tartanak számon, milyen jelentős mértékben járult hozzá az emberek szociális biztonságának megerősítéséhez. Hiszen több mint 800 olyan település van, ahol a tanyagondnok vagy falugondnok gépkocsival való ellátása, az ott élő személyzet foglalkoztatása az orvoshoz forduláshoz, az intézményhez való eljutáshoz, a mindennapi életben való segítségnyújtáshoz járul hozzá. Szeretném elmondani, bár itt ma már igen sok szám hangzott el, hogy ez a falugondnoki szolgálat, pont a Somogyban történt felmérések szerint, ma már közel 900 falugondnoki szolgálatot jelent, és hogy normatív támogatással segítjük ennek a falugondnoki hálózatnak a megmaradását. Hiszen szolgálatonként több mint 1 millió 200 ezer forint az, amivel a működéshez hozzá tudunk járulni. Ezt a megőrzendő és fejlesztendő programot ajánlom mindannyiunk figyelmébe.
A másik ilyen program, és ez stratégiai programnak is mondható, élvezi a tudományos élet és a civil szervezetek támogatását. Ez az „Élhető faluért” program, amelynek lényege, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű településein élőket segítse, a területi hátrányokból adódó esélykülönbségeket mérsékelje a halmozottan hátrányos helyzetű településen élők esélyeinek javításával. Több mint 600 halmozottan hátrányos helyzetű település kapcsolható be ebbe a programba, amelyhez a foglalkoztathatóság javítása, a munkanélküliség újratermelődésének megakadályozása mellett a helyi közösségfejlesztés - és nézek itt Iván képviselőtársamra -, a kulturális és hagyományőrző, vagyis a megőrző nemzeti értékeink fejlesztése éppúgy hozzátartozik, mint azoknak a képességeknek a segítése, hogy a településen élők minél inkább alkalmasak legyenek az európai uniós források megszerzésére és befogadására.
Szeretnék egy másik programra utalni, ez a „Biztos kezdet” program. Éspedig azért, mert pontosan tudjuk, hogy a településen, a halmozottan hátrányos helyzetű településen élők gyerekeinek már a korai életszakaszban kell segíteni a képességek fejlesztésében, a felzárkóztatásban. Most ebben a rövid időkeretben csak arra utalnék, hogy ez a „Biztos kezdet” program hatéves korig intézményekkel és forrásokkal segíti a vidéken élők gyermekei életlehetőségeinek javítását. Hiszen sok szó esett ma már itt a településekről, talán több is, mint kellett volna. Mert nem a településekért kell programot csinálni, hanem a településen élőkért. Ahogy nem iskolákat kell védeni, hanem az iskolákban tanuló gyerekek esélyeit kell javítani.
Csak egyetlen utalás. Azt mondták önök, hogy nincsenek generációs programok. A parlament előtt van egy generációs program, ez pedig a „Legyen jobb a gyermekeknek” címmel egy nemzedékre kiterjedő nemzeti stratégiai program, pontosan azért, hogy a vidéken élők gyerekei az iskolázatlanságukból, szociális hátrányaikból, rossz egészségi állapotukból kitörhessenek, hogy ne a munkanélküliség öröklődjön, most már lassan a harmadik generációban, és hogy az iskolázottsággal olyan tudást szerezhessenek a gyerekek, amivel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Legvégül az egészségi állapotról összesen három mondatban. Az alapellátás fejlesztése, a háziorvosi szolgálatok megerősítése, a járóbeteg-szakellátások telepítése a lakosság közelébe, a sürgősségi betegellátás fejlesztése, a közösségi, civil és a hivatásos egészségügyi szolgálatok együttműködése, a népegészségügyi programok sikere járulhatnak hozzá egy jobb, egészségesebb, élhetőbb, a jövőben is fenntartható vidék érdekében. Petőfit idézném, ma már sokan tették ezt, az oktatáshoz: „ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán” itt, Magyarországon is, akkor tettünk eleget, és mondhatjuk, hogy „itt van már a Kánaán.”
Jó munkát kívánok ehhez mindannyiunknak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
