GAZDA LÁSZLÓ
GAZDA LÁSZLÓ
GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A vidéken élők nevében hálás vagyok azoknak, akik - ha csak egy vitanap idejére is - kiragadták ezt a nagy közös gondunkat, a vidékfejlesztést, és ma erről beszélhetünk, egyáltalán, hogy a figyelem egy napra plusz még a vidék felé fordul.
Vidékfejlesztés, egyáltalán a vidék sorsa, mit kell tennünk azért, hogy közösen az ország, a főváros, a városok és a falvak együtt emelkedjenek fel. Van erről értelme vitáznunk sokszor, sokat, ha ez a vita őszinte, és nem a politika akar rátelepedni, mert akkor ez is más, számunkra fontos jelképek, kérdések méltatlan sorsára jut. Egykor a vidékfejlesztés majdnem egyet jelentett az agrárfejlesztés szóval.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A múlt század hetvenes éveiben egy gyorsan fejlődő, majdnem világszínvonalon álló mezőgazdaság, a magyar mezőgazdaság gond nélküli piacaival, gyors technológiai átalakulásával, melléküzemági tevékenységeivel, amelyek a vidék iparát, egyfajta szolgáltató iparát is adták, a tudásközpontok, a mezőgazdasági szellemi központok kialakulásával már-már megoldást kínáltak Magyarországnak a vidékfejlesztésre. Aztán elkövettük azt a hibát, hogy azt hittük, hogy nincs Magyarországon kívül élet. Fel kellett fedeznünk azt, hogy Európában és más földrészeken is van élet, és ha nem törekszünk arra, hogy versenyképesek és versenyképesebbek legyünk, akkor lemaradunk, leszakadhatunk.
A vidékfejlesztés mára szemünkben egy nagyon érzékeny folyamattá vált. Én ma egy szeletével szeretnék foglalkozni, hogy milyen hatással volt, van, lesz az infrastruktúra, a közüzemi szolgáltatások átalakulása a vidékfejlesztésre.
(13.00)
Az út- és a vasútfejlesztéssel kezdem, hiszen ebben nagy vitákat folytattunk le az elmúlt években itt, a parlamentben is. Ma már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a vidékfejlesztés érdekeit egy közös munkamegosztásban gondolkodó, integrált közlekedésfejlesztés szolgálhatja leginkább, és akkor fejlesztünk jól, hogyha a jó minőségű, gyors eljutás lehetőségeit teremtjük meg, elsősorban a törzshálózatok kiépítésével, ekkor szolgáljuk igazán a vidék érdekeit, ekkor adunk többet a vidéken élők számára.
Ezért ma is nagy jelentőségűnek tartom - egyesek az államháztartás hiányára mutogatnak -, hogy ma 2006 végén, 2007 elején már 952 kilométer gyorsforgalmi hálózatunk van, szemben a 2002. júniusi 534 kilométerrel, a gyarapodás 418 kilométer, és hogy rövid idő alatt sikerült bekötnünk azokat a vidékeket, Miskolcot, Szegedet, Debrecent, Dunaújvárost, és azt is, hogy az Új Magyarország fejlesztési tervben 2007-2013 között folytatódik ez a program. A további hálózatkiépítéssel pontosan azoknak a térségeknek a kapcsolatait tudjuk megerősíteni, amelyek nagyon elmaradottak, így juthatnak olyan vidékek, olyan megyék gyorsforgalmi úthálózathoz, mint Tolna, Baranya, Somogy, Szabolcs-Szatmár, Békés, Zala, Jász-Nagykun-Szolnok megye többek között.
Évtizedek óta szakmai vita folyik arról, hogy miközben átalakul a közlekedés munkamegosztása, a motorizáció révén egyre jelentősebb a közúti közlekedés részaránya. Ez környezetvédelmi szempontból általában nem helyes. Mit kell tennünk a vasúti mellékvonalakkal?
Napjainkban elindult egy program, amely 14+5 vonalon a forgalmat szünetelteti, olyan vonalakon, ahol a vonatok sebessége nem éri el a 40 kilométert óránként, ahol az utasszám járatonként nem éri el a 10 főt, alig van teherforgalom, és a szárnyvonalak üzemeltetése komoly nemzetgazdasági veszteségeket eredményez. Nincs más lehetőségünk, mint megteremteni a közúti feltételeket, és elhinni azt, hogy nem 1850-et írunk, amikor ezeknek a vasútvonalaknak nagyon komoly terület- és gazdaságfejlesztési hatása volt. A vidéken élők életét akkor tehetjük igazán könnyebbé, jobbá és európai szinten működőképesebbé, hogyha megteremtjük azt a közösségi közlekedést, amelyben továbbépítjük ezt a gyorsforgalmi úthálózatot, hogyha 11,5 tonnásra megerősítjük a főútvonal-hálózatunkat, ha egy-egy kistérségen belül ehhez a főútvonal-hálózathoz, ehhez a törzshálózathoz megteremtjük a csatlakozó hálózatot, építéssel és korszerűsítéssel, és a kistérségen belül javítjuk a kistérségi központok elérhetőségét, valamint ha a fő vasútvonali hálózatot nagy sebességre építjük át, ha a különböző közlekedési módokat összekapcsoljuk, ha regionális közlekedésszervező irodákat állítunk fel, amelyek a vasúti, közúti menetrendeket összehangolják, ha az iskolabuszprogramot továbbfolytatjuk, ha az iskola- és falugondnoki buszokat illesztjük a közforgalmi közlekedésbe, és teret engedünk a magánkezdeményezéseknek. Meggyőződésem, hogy ezeknek az összessége teremtheti meg a jobb közlekedést. Ezek mind benne vannak a kormány Új Magyarország programjában.
A múlt század hetvenes éveiben kiépültek a vezetékes vízellátás, a gázellátás építményei, és fokozatosan, kormányciklusokon keresztül épülnek a szennyvízhálózatok, a korszerű hulladékártalmatlanítás létesítményei. Ez egy normális folyamat, amelynek gyorsasága attól függ, mit kínálnak közös lehetőségeink, Magyarország lehetőségei. Az elektromos ellátás már jóval korábban megépült.
A vidék nagy gondja ma, hogy az olcsó energia elfogyott, és különösen a hátrányos, halmozottan hátrányos térségekben egyre nehezebben tudják megfizetni az energia árát, és azoknak a szolgáltatásoknak a díját a vidéken élők, amelyek ezzel kapcsolatban keletkeznek. Ez ma nagyon nagy probléma, amelyet csak együtt tudunk megoldani és együtt tudunk enyhíteni. Közös elhatározások kellenek, hogy a szolgáltatók valódi szolgáltatók legyenek, hogy olyan alternatívákat tudjunk előállítani, amelyek választási lehetőséget biztosítanak a családok számára, és folytatni kell azt a támogatáspolitikát, amely a rászoruló, valóban rászoruló családok részére a támogatást nyújtja.
Nagy vihart kavart, a mai vitában is nagyon sokszor visszatért a Magyar Posta konszolidációs lépéssorozata, amely 2003-ban kezdődött, és a pénzügyi stabilizációt, a postai piac liberalizációjára való felkészülést szolgálta. Az eredmények ismertek. 2002-ben 7 milliárd forint veszteséggel zárt a posta, 2006-ban az üzemi eredménye plusz 6 milliárd forint volt; én jobban örültem volna, hogyha nullán zárt volna.
A vihart a 600 főnél kisebb lakott településeken lévő postahivatalok megszüntetése okozta. 542 posta szűnt meg, helyette 947 településen, 405 olyan településen, ahol egyáltalán nem volt ilyen jellegű szolgáltatás, 355 mobilpostajárat üzemel.
Az érveket felsorolhatjuk, hogy az egy postára jutó lakosok száma Magyarországon 3500, Ausztriában 4700, Hollandiában 6000, Németországban 7000 fő; hogy a hálózati átalakítást követően is minden településen maradt működő posta, sőt 405 településen most keletkezett; hogy a hálózati átalakítást követően is minden településen maradt működő posta; hogy 2006-ban csak öt jogos panasz érkezett. Ezzel együtt úgy érzem, hogy keresnünk és támogatnunk kell a jövőben azokat a megoldásokat, amelyek multifunkcionális közösségi létesítmények építésével és működtetésével a legváltozatosabb lehetőséget teremtik meg, hogy a postai szolgáltatóhelyek kis falvakban is tovább tudjanak működni.
Végül nagyon röviden szeretnék szólni egy dologról, arról, hogy az információs társadalom milyen lehetőségeket kínál számunkra. Az ország területén elérhető ingyenes vagy megfizethető árú, magas minőségben szolgáltató szélessávú internet-hozzáférési pontok hálózata biztosítható, megteremthető az elektronikus közigazgatási szolgáltatás. Ezek ketten adhatják meg egy modern vidék számára a valódi vidékfejlesztést.
Tisztelt Képviselőtársaim! Aki valóban aggódik a vidék sorsáért, aki érti, tudja, hogy a vidék felemelkedése Magyarország felemelkedése is, az ezen a vitanapon túl kell hogy érezze, hogy fejlődni, felemelkedni együtt tudunk, úgy, hogyha a kistelepüléseken támogatjuk azokat a közösségeket, amelyek felvállalják a nagyobb közösségek, tanyák, kis falvak és nagyobbak sorsának irányítását, szervezését.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
