GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN
GŐGÖS ZOLTÁN földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretnénk egy olyan bejelentést tenni, hogy a miniszter a mai napon azért nem tud jelen lenni ezen a vitán, mert az egyik legnagyobb agrárdiplomáciai sikerre teszünk ma pontot, ugyanis a FAO főtitkárával ma írja alá azt a megállapodást, amely alapján Budapest a világ egyik FAO-központja lesz. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos történet, és nagyon nagyra értékeli a magyar agrárdiplomáciát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
A Fidesz képviselőcsoportja „Vidékfejlesztés vagy falurombolás?” címmel politikai vitanapot kezdeményezett. Akár még üdvözölhetnénk is a kezdeményezést, ha, mondjuk, azzal a címmel érkezett volna, amit a képviselő úr a tegnapi napirend előtti felszólalásának adott, hogy a vidék élni akar - elegánsabb lett volna, azt gondolom. De bízom benne, hogy ez ettől még egy nagyon konstruktív és nagyon jó színvonalú szakmai vita lesz. Jó alapot adnak talán hozzá az elmúlt időszak törvényi vitái, amire többen mondják, hogy eléggé ritka kivétel volt a jelenlegi parlament működésében, amikor tényleg szakmai ügyekről szakmai alapon vitatkozhattunk. Azt gondolom, ez a vita is akkor lesz sikeres és eredményes, ha ennek a feltételnek megfelel.
Azzal szeretném kezdeni a mondandómat, hogy egy kis rövid előzményt, történeti áttekintést adnék néhány gondolatban, hogy hol is tartunk most, illetve mi volt az, ami ahhoz vezetett, hogy erről az ügyről egyáltalán ilyen szinten és a parlament keretei között is ilyen szintű vitát kell hogy folytassunk. Én a rendszerváltásig mennék vissza, amikor is, azt hiszem, valamennyien megerősíthetjük, hogy az akkori történések legnagyobb vesztese a vidék volt.
Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, mert volt ugyan egy nagy hurráoptimizmus, de nem voltak igazából gazdasági alapjai. Sajnos az emberek, a vidéki emberek talán a leghamarabb rájöttek arra, hogy nagyon komoly gazdasági problémák következnek be, amiben a legnagyobb hátrányt ők fogják szenvedni.
Arra gondolok elsősorban, hogy az akkori gyárátalakítások, -bezárások legelőször nyilván a bejáró dolgozókat érintették az elbocsátások kapcsán is. Nagyon-nagyon nehezen lehetett akkor ebből gyorsan és rövid idő alatt bármilyen utat találni.
A másik, hogy a korábbi évek központosítási sérelmei miatt nagyon sok önkormányzat, kihasználva a természetesen nagyon jogos önállóságot és autonómiát, új rendszerben kívánta működtetni az intézményrendszerét, aminek, azt gondolom, akkor és a mai napig sem nagyon találtuk meg az anyagi forrásait. Korábbi sérelmek miatt mentek szét oktatási intézmények, egyéb intézményrendszer. Azt gondolom, ennek a hatásait a mai napig érezzük.
Hozzáteszem, hogy erre azért az akkori kormányzati szándék is rásegített, hiszen olyan programok indultak - természetesen nagyon pozitív programok, iskolaépítések, tornaterem-építések -, amelyeknek viszont, úgy gondolom, akkor nem voltak meg igazából a hosszú távú hatástanulmányai, nem vettek figyelembe nagyon sok mindent, mondjuk, a néhány évvel későbbi gyereklétszámot, demográfiai ügyeket, foglalkoztatási ügyeket. Magyarul, volt egy olyan program, amely abban az irányban ment, hogy itt mindenkinek önállónak kell lennie, és mindent majd állami segítséggel megoldhat. De ennek sajnos az akkori időszakban nem nagyon voltak meg a gazdasági alapjai.
Azt is szeretném jelezni, hogy nyilván a fő foglalkoztató és a fő gazdasági hátteret adó mezőgazdaság is elég komoly traumán esett át. Az akkori törvénykezés sok-sok hibát vétett - ez határozott véleményem. Ez igaz a szövetkezeti törvényekre, igaz az akkori földtörvényekre, nem beszélve a kárpótlási törvényről, ami teljesen leértékelte a termelőalapokat. Ez igaz a földre is, hiszen fillérekért juthattak hozzá nem mezőgazdaságból élő külső személyek földtulajdonhoz, aminek a kínjait a mai napig nyögjük, hiszen óriási pénzek kellenek arra, hogy ezeket a birtokviszonyokat, amelyek akkor kialakultak, helyre tegyük. Ekkora ostobaságot rajtunk kívül ország még nem csinált Európában, hogy egy működő termelőalapot akkor teljesen szanaszéjjel zavart, és az akkori gazdasági alapokat teljesen tönkretette, hiszen hosszú évtizedek kellenek, mire ez újra rendeződhet. Ami ma a vidék egyik nagy problémája, az egyik alapvető hiba ez volt abban az időszakban.
Úgy gondolom, hogy egyébként maga a jelenség a vidékpolitikában - az elvándorlás és a vidéki lét nehezedése - nem egy tipikusan magyar ügy. Nekünk volt néhány olyan ügyünk, ami erre még rásegített, ez egy európai ügy is volt. Azt is szeretném jelezni, hogy az Európai Unió is csak a kilencvenes évek végén látta be, hogy más úton kellene haladnia, hiszen akkor kezdte el az Agenda 2000 kapcsán azt a fogalmat használni, hogy vidékfejlesztés. Korábban az egész európai támogatáspolitika tipikusan csak az agrárium irányát célozta meg.
Ekkor indult meg egy másfajta filozófia, amely a KAP-reform keretében is jelentkezett. Ekkor jöttek be vagy jelentkeztek azok a források, amelyeket már mi is mint előcsatlakozásra kijelölt országok, élvezhettünk. Ilyenek voltak a PHARE- és a SAPARD-program. Nyilván ennek kapcsán én is arról szeretnék beszélni, hogy körülbelül a 2000-es évtől vagy a 2002 utáni időszaktól milyen támogatási lehetőségek és milyen kedvezmények érintették a vidékpolitikát, és milyenek fogják majd érinteni a jövőben. Ezekben azért bízunk nagyon, mert azt szeretnénk, ha azt a fajta gazdasági hátrányt, amelyet most jelenleg a vidék szenved, ezekkel a programokkal, ezekkel a támogatási lehetőségekkel némileg orvosolni lehet, és talán egy jobb szerkezetű, komolyabb foglalkoztatással bíró vidékpolitikát tudunk ezzel megvalósítani.
Ahogy jeleztem, az első társfinanszírozott program a SAPARD előcsatlakozási program volt. Ez a tíz kelet-közép-európai országban a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés területén adott forrásokat. Először 2000-ben elfogadásra került, nálunk 2002 őszén tudtuk elindítani előkészítési problémák miatt. Ez azt jelenti, hogy két évet késtünk ebben a dologban, de nem azt jelenti, hogy nem tudtuk ezeket a forrásokat időben lehívni. Szeretném jelezni, hogy ez közel 60 milliárd forinttal segítette a magyar agrárium és a vidék fejlesztését. Ebben hat jogcím volt: a mezőgazdasági vállalkozások fejlesztése, a mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozása, a vidéki infrastruktúra-fejlesztés, a technikai segítségnyújtás, és 2003 végétől elindult a SAPARD klasszikus vidékfejlesztési programja, a falufejlesztés és felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme, a tevékenység bővítése, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése.
Ez már egy tipikusan európai uniós vidékfejlesztési program volt, szeretném még egyszer hangsúlyozni, 2004. április 30-i zárással, amelynek a kifutása nyilván a mai napig tart, hiszen voltak olyan beruházások, amelyek több évre húzódtak el, és olyan ütemezésben készültek, hogy most van a végfázisa. Úgy gondolom, az első félévben minden kifizetésen is túl leszünk. Ez közel 60 milliárd forint. Magyarul, a teljes összeg lekötésre került a SAPARD-forrásokból.
A második már az európai uniós csatlakozásunk utáni program volt; sok egyéb konkrét vidékfejlesztési intézkedést is tartalmazott. Ez az agrár- és vidékfejlesztési operatív program volt. Ez 2004-2006 között élő program nyilván, mert 2007-től, az idei évtől már az új költségvetési időszak programjait, az EMVA-t fogjuk majd alkalmazni. Ez a program a SAPARD szerves folytatása volt, nagyon sok hasonló elemmel.
Itt is szeretném jelezni, hogy a teljes összeg többszörösen lekötésre került. Magyarul, messze nem voltak igazak azok az állítások, hogy - és ennek döntő része természetesen agrárorganizációs ügyekre került felhasználásra - nem fogja tudni majd a vidék általában önrészhiányra hivatkozva lehívni ezeket a forrásokat. Szeretném jelezni, hogy soha ennyi közösségi tér felújítása nem történt Magyarországon, mint ebben az időszakban. Tehát jó esélyünk van arra, hogy ha elindítjuk ezeket az idén induló fejlesztéseket és többlábú vidékfejlesztési programokat, akkor nem hinném, hogy olyan történne, hogy bármelyikben is források maradnának, és ne tudnánk lehívni.
A másik ilyen program volt, amiről szintén szólnom kell, és egy teljesen új eleme a rendszernek, szintén az AVOP-on belül indított LEADER-program. Ez a vidéki közösségi fejlesztések, és szeretném is köszönteni a páholyban azokat az akciócsoport-képviselőket, akik már az akciócsoporton belüli pályáztatás eredményeként sikeres pályázatokkal rendelkeznek, és nyomon követik a mai vitánkat.
(10.00)
Gondolom, őket érdekli majd a legjobban, hogy milyen konszenzus alakul ki itt a végére, ők látják, hogy mennyire sikeres volt ez a program.
Én azt gondolom, hogy 900 települést érint a LEADER-program, és várhatóan a következő időszakban nagyságrendekkel nagyobb forrásokkal tudjuk ezt a dolgot működtetni, közel duplájával, hiszen a mostani évi 6 milliárd forintos kerettel szemben ez több mint 10 milliárd forint lesz egy-egy évre leosztva, olyan pályázatokra, ahol nem központi akarattal döntjük azt el, hogy ki mire pályázhat, hanem a helyi vidékfejlesztési terv alapján minden térségnek magának kell ezt megalkotnia, és a saját belső vitáit természetesen lefolytatnia. Hogy a pályázatok hány százaléka nyert - képviselő úr persze nem tudja megállni, hogy ilyeneket ne mondjon itt közben nekem -: én azt gondolom, nagyon sikeres program volt, annak ellenére, hogy nagyon sokan bíztak benne, hogy megbukik, hiszen folyamatosan azt hallottuk, hogy ebből semmi nem lesz, erre Magyarország nem lesz képes.
Állandó pesszimizmuskeltés volt ebben a Házban ebben a hat évben, mióta képviselő vagyok, és soha semmi nem lett igaz, mindig minden forrást lehívtunk. Képviselő úr mondja, hogy a pályázók tizede nyert. Igen, mert tízszeresen pályázták meg azokat a lehetőségeket, amelyek voltak, és én azt gondolom, ez nem negatív, hanem kifejezetten pozitív dolog ebben az ügyben. Nyilván majd fog szót kapni, és akkor ezt a kérdést alaposan meg tudjuk vitatni.
Azt gondolom, hogy az előcsatlakozási programok és már az uniós tagságunkból adódó programok egyértelműen azt segítették, hogy próbáljuk egy kicsit a vidéki önszerveződést segíteni. Akik ott élünk, ott dolgozunk - van olyan, aki 60-70 települést képvisel, nekem csak 49 van abban a körzetben, ahol élek -, pontosan tudjuk, hogy nagyon sok múlik azon, hogy a helyi közösség mire képes, és mit akar önmagától megvalósítani. Ez nem azon múlik - határozottan állítom -, hogy hol milyen intézmény van, hanem egyszerűen azon, hogy a közösség akar-e élni, és vannak-e ötletei, vannak-e elképzelései. Ha mi ezekre rá tudunk segíteni, akkor azt gondolom, hogy nagyon jó kimenetele lehet a következő hétéves európai uniós programnak.
Természetesen mi soha nem rejtettük véka alá, hogy alapvetően a vidék gazdasági alapjait kell megteremtenünk. A gazdasági alap megteremtéséhez kell egy korszerűen, gazdaságosan és piacorientáltan működő mezőgazdaság, hiszen azt is rendkívül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ugyan a mezőgazdaság és a vidék nem szinonim fogalmak, de nem lehet fejlett vidék fejlett mezőgazdaság nélkül. Tehát mi azt gondoljuk, hogy a fejlesztési források, amik a hétéves programban rendelkezésre állnak, alapvetően azt kell hogy szolgálják, hogy ez a mezőgazdaság tényleg találjon vissza arra az európai színvonalra, ahol már valamikor járt, nyilván a mostani kornak, a mostani birtokszerkezetnek és a termelői szerkezetnek megfelelőn.
Abban egyetértünk, én ezt nem is vitatom, hogy ebben a rendszerben mindenkinek helye van - ezt napirend előtti felszólalásban is elmondtam -, annak is, aki jelenleg csak önellátásra termel, de szeretne piaci szereplő lenni, annak is, aki félig önellátó, és ennél egy kicsit többre vágyik, és úgy érzi, hogy van fejlődési lehetősége, és akik meg ezt nagyobb kapacitásokkal végzik, nekik meg azért kell fejlődniük, hogy meg tudják állni a helyüket nemcsak az európai, hanem a világpiaci versenyben, ami azért - azt gondolom, ebben sem vitatkozhatunk - egyre keményebb és egyre nagyobb, látva a WTO-n belüli mozgásokat.
Nagyon sok lehetőség van, és az agrárügyeket mi a múlt héten alaposan végigvitattuk. Én azt gondolom, nekünk a legfontosabb az, amit ezen túl klasszikus vidékfejlesztésre kell fordítanunk. A klasszikus vidékfejlesztés kapcsán természetesen minden olyan program folytatódni fog, ami a korábbi programoknál, a SAPARD- és az AVOP-programoknál elérhető volt, tehát a közösségi terek fejlesztésétől kezdve a különböző infrastrukturális fejlesztésekig, nyilván nemcsak vidékfejlesztési forrásokból, és több olyan új elemmel is bővül ez a program, ami kifejezetten azt a célt szolgálja, hogy a kisebb kapacitású vidéki vállalkozók is megfelelő helyzetbe kerüljenek, tehát a mikrovállalkozás-fejlesztés, a félig önellátó vállalkozások fejlesztése, illetve a falusi turizmus fejlesztése pontosan tipikusan az a terület, ami azoknak a kisebb vállalkozóknak van kitalálva, akik az önfoglalkoztatáson és az önellátáson túl némi pluszt is tudnak termelni, amit célszerű, hogy helyben és az ottani közösségen belül, illetve az odalátogató turistáknak tudjanak értékesíteni. Nyilván ehhez még nagyon sok egyéb jogszabályt is módosítanunk kell, ugyanis történtek könnyítések már az ilyen típusú vendégfogadás, vendéglátás ügyében, de még mindig vannak olyan, kicsit merevnek tűnő szabályok, amik nehezebbé teszik az itteni tevékenységet, mondjuk, Magyarországon, mint Ausztriában. Meg kell néznünk, hogy ahol ezt sikeresen csinálják, ott mik azok a paraméterek, amiket be kell tartanunk.
Azt gondolom, közel 200 milliárd forint, amit most én klasszikusan csak vidékfejlesztési forrásként említenék, hiszen a teljes Új Magyarország vidékfejlesztési program majdnem 1400 milliárd forintos forrással bír, ez nyilván a pillanatnyi valutaárfolyam függvénye, minimum 1300, maximum 1400 milliárd forint lehetséges. Nem rejtjük véka alá - és erről is volt itt szó a napirend előtti hozzászólásban -, hogy ennek döntő részét az agrármodernizációra akarjuk fordítani, de nagyon komoly pénzeket akarunk szánni a környezetvédelemre, ami szintén a vidéki lét stabilizációját és az ottani életkörülmények erősítését jelenti, és ahogy mondtam, több mint 200 milliárdot és plusz 70 milliárd LEADER-pénzt kívánunk juttatni, ami messze több, mint a korábbi időszak időarányos forrásai.
Én azt gondolom, hogy az a fajta intenzitás, amivel a korábbi forráslehívás történt, jobban elosztható, jobban tervezhető, nem kell a pillanatnyi kapkodásnak megfelelően átgondolni a településeknek a forrásaikat, hanem nyugodtan végiggondolhatják azokat a fejlesztési programokat, amiket a következő néhány évben meg kívánnak valósítani, hiszen várhatóan ezek a források elegendők lesznek hosszú távon arra, hogy végig tudjuk vinni azt a vidékfejlesztési programot, amit elképzeltünk. De még egyszer hangsúlyozom, ezt nem fogjuk tudni megtenni a települések nélkül, tehát ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha ezeket elkerülik a politikai viták, és akkor tudjuk megtenni, ha a települések valóban fejlődni és fejleszteni akarnak, mert ráerőltetni valamit arra, aki ezt nem kívánja, nem nagyon lehetséges a mai demokratikus viszonyok között.
Az is szeretném elmondani - és már tettem is rá utalást -, hogy a vidékfejlesztési forrásoknak csak egy része az, ami az Új Magyarország vidékfejlesztési programban van. Tudjuk, hogy amik korábban még a SAPARD-, illetve még némiképp az AVOP-programokban is voltak infrastruktúra-fejlesztési források, most az Új Magyarország programban már nincsenek, tehát ezekből csatornát, utat, járdát építeni nem lehet, ezek inkább a vidéki gazdaságok fejlesztésére, a vidéki lét stabilitásának fokozására valók. Ezért természetesen foglalkozni kell azzal is - és itt már sokkal szélesebb körű politikai képviseleti felelősség is van -, hogy a regionális operatív programokból és a különböző ágazati operatív programokból mennyit tudunk még erre a területre szánni. Ugyanis azt is látni kell, hogy például a közútfejlesztés kapcsán az alsóbbrendű utak fejlesztése kizárólag a regionális operatív programokból lehetséges, tehát az Új Magyarország vidékfejlesztési program erre nem képes, kivétel a külterületi utaknál a mezőgazdasági utak javítása, ami nyilván egy teljesen más funkciójú feladat.
Ezenkívül van még sok olyan turisztikai és infrastrukturális fejlesztés, ami nem a falusi turizmus klasszikus fejlesztését jelenti, hanem ennél eggyel magasabb szolgáltatást, amit - urambocsá, akár kastélyok felújítása kapcsán, akár egyéb turisztikai szolgáltatások kapcsán - minden további nélkül lehet a vidéki térségekbe, kisvárosokba, illetve falvakba is telepíteni. Tehát én azt gondolom, itt van óriási felelősség, hogy ezekből a forrásokból mennyi lesz az, amit még a vidéki térségeknek tudunk címezni, és oda tudunk terelni.
Természetesen az összes operatív programnak vannak olyan elemei, amiből kerülhet a vidéki térségekbe is. Itt én külön kiemelném a KEOP-ot, a környezet és energetika operatív programot. Ennek azért van óriási jelentősége, mert azt se rejtjük véka alá - és nagyon sokat, nagyon részletesen beszéltünk róla -, hogy a mezőgazdaságnak is, de azt gondolom, a vidéknek is óriási lehetősége az, hogy ismét be tud kerülni az energiaellátásba, és ezeknek a programoknak, ha koherensen működnek, nagyon sok fejlesztési lehetőségük van akár foglalkoztatásban, akár költségtakarékosságban önkormányzatoknál, vidéki intézményeknél. De ezeket összehangoltan kell végezni, hiszen más elemét tudjuk biztosítani mi a vidékfejlesztési programból, és más elemét tudja biztosítani az operatív program, amiben, úgy gondolom, komoly egyetértés van, és nem hinném, hogy ebből ne lehetne egy jól átgondolt, nagyon jól összerakott programot készíteni.
(10.10)
Nagyon várják egyébként maguk a termelők is, de nemcsak a termelők, hanem az önkormányzatok, illetve az intézményvezetők is.
Azt gondolom, hogy rengeteg olyan lehetőség van a kezünkben a következő hét évben, amit, ha megfelelő módon körül tudunk járni, és meg tudunk beszélni, és nem az állandó politikai viták kereszttüzében lesz, nagyon bízom abban, hogy európai uniós mintára folyamatos fejlődés elé nézhet a vidék. Nyilván ennek sok egyéb eleme van.
Kollégáim azért vannak itt, mert az egyes részelemekről ők fognak majd részletesen beszélni. Én azt tudom, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium megpróbálja olyan szervezetten kézben tartani ezt a történetet, hogy ebből egy jól átgondolt, koherens program legyen, és ez véleményünk szerint a vidéken élő emberek esélyeit és lehetőségeit fogja bővíteni. Ez valamennyiünk érdeke, akik itt vagyunk, hiszen általában olyan képviselők vannak itt, akik vagy vidéken élnek, vagy pedig olyan körzet képviselői, ahol hangsúlyozottan szerepel a falvak ügye. Ebben csak összefogással és csak egy átgondolt politikával tudunk előbbre menni. Ehhez kérem mindenkinek a támogatását.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
