GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vidékfejlesztés vagy falurombolás? Ezt a kérdést vetette fel, ezt a kérdést állította szembe a legnagyobb ellenzéki párt, amikor ezt a vitanapot kezdeményezte.
Azt gondolom, hogy könnyű állást foglalni: természetesen vidékfejlesztés. Minden felelős politikai erő a parlamentben, minden felelős demokrata, aki tehet valamit a közjóért, azt mondja, hogy vidékfejlesztésre van szükség. Azt mondja, hogy tennünk kell azért, hogy a vidék modernizációja is megtörténjen. Azt mondja, hogy Magyarország modernizációja nem képzelhető el úgy, hogy csak a centrumok, a nagyvárosok modernizációját végezzük el, hanem teszünk azért, hogy a vidék is fejlődjön és felzárkózzon.
Lehet egy olyan helyzetet teremteni egy ilyen parlamenti vitában, tisztelt képviselőtársaim, hogy arról beszélünk, hogy hogyan lesz úrrá rajtunk a kétségbeesés. Vannak nagyon komoly problémái a vidéken élő embereknek. Nagyon komoly problémákkal küszködik, és nagyon komoly problémákkal terhes a magyar önkormányzati rendszer. Valóban, az életminőség javításáért közös felelősségünk, hogy tegyünk, ugyanakkor érdemes szembenézni azzal, hogy hogyan jutottunk idáig, milyen mozgástérrel bír ma a kormányzat, milyen mozgástérrel bír ma a jogalkotó abban a tekintetben, hogy tegyünk a vidéken élő emberekért.
Azt gondolom, hogy nem hangzatos szónoklatokra van szükség és drámaian láttatni, hogy milyen rossz a helyzet. Természetesen nagyon jó példákat, nagyon hangzatos illusztrációkat el lehet engedni itt a parlamentben, ugyanakkor meg kell néznünk, hogy mi az, amit tudunk tenni, hogyan tudunk programot kínálni a vidéken élő embereknek, hogyan tudunk segíteni nekik a felzárkóztatásban, hogyan tudjuk jobb helyzetbe hozni a vidéki, kistelepülési iskolákat; hogyan tudunk tenni azért, hogy a vidéken élő emberek, gyerekek, felnőttek, időskorúak jobb szolgáltatásokat, jobb életminőséget kapjanak, hogy jobban, könnyebben érjék el az egészségügyi szolgáltatásokat, hogy jobban és könnyebben érjék el, magasabb színvonalon az oktatási szolgáltatásokat, hogy biztonságot nyújtson számukra a szociális ellátás, hogy olyan fejlődést indítsunk el, olyan fejlesztési programokat valósítsunk meg, amelyek komplex módon kezelik a vidéken élő emberek problémáit. Ne egyszerűen odaadjuk a pénzt, mintegy szétszórva a szélben, különböző településekre, és azt mondjuk, hogy csináljatok vele valamit, mert ezzel csak szétforgácsoljuk az energiáinkat, és olyan helyzetet teremtünk, amiből nem fenntartható fejlődés valósul meg, ahol nem biztosítjuk az emberek számára, hogy az elköltött milliárdok jól hasznosuljanak.
Nem az a cél, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy-egy településen, kistelepülésen vagy nagyobb településen a főterek, a főutcák rendbetételére adjunk forrásokat, mert ezek a források el fognak porladni. Pár év múlva, tíz év múlva újra rendbe kell tenni a főteret, újra fel kell újítani az utcákat. Olyan fejlesztéseket kell elindítanunk, ami az életminőséget javítja, a foglalkoztatási helyzetet javítja, azt biztosítja, hogy ott az emberek meg tudjanak élni, boldogulni tudjanak, ott szerezzenek jövedelmet, ott tudják biztosítani az intézmények működőképességét.
Azt gondolom, hogy ebben az időszakban, amikor az új fejlesztési terv programját készítjük, és amikor a vidéknek programot kínálhatunk, akkor elsősorban ezekre a kérdésekre kellene jó válaszokat adnunk. Arra hívom fel a képviselőtársaim figyelmét, hogy ebben a vitában legyünk tárgyszerűek, és beszéljünk egy kicsit többet a jövőről felelősséggel.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
