KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES
KORMOS DÉNES (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz a témához érkeztünk, a közoktatáshoz, amire számítottunk. Hivatkozott képviselőtársnőm Szabó György felszólalására, hivatkozom én is egy gondolatra, '98 és 2002 között az eddigi időszakot nézve zárt be Magyarországon a legtöbb iskola, 388. Tessék szíves lenni ezt is megnézni, hogy milyen kényszerkörülmények és egyebek voltak az akkori kormányzat alatt, azt pedig tessenek szíves lenni megvizsgálni, hiszen az intézkedések gazdái akkor önök voltak. De nem ez a lényeg!
Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a térségben, ahol én élek, 357 település van Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, és ebből 137 500 lélek alatti. 1997-ben még nem lehetett azt mondani, hogy költségvetési eszközökkel, többcélú kistérségi társulásokkal próbáltuk terelni az iskolákat és az önkormányzatokat abba az irányba, hogy végiggondolják saját dolgaikat. És, kérem szépen, ezek az önkormányzatok 94,7 százalékos részvétellel ’97-ben létrehozták ebben a megyében a közoktatási társulásokat, azért, hogy a szolgáltatásokat odavigyék, ahol együtt tudtak működni szakszolgálatok megszervezésében, munkaközösségek megszervezésében. Végignézték azt a polgármesterek, hogy milyen lehetőségeik vannak az iskoláikban, és belátták, mert nem az volt nekik a fontos, hogy politikai tőkét kovácsoljanak egy iskola helyzetéből, hanem összeálltak.
Elmentem egy olyan iskolamegnyitóra a Hegyközbe, ahol öt polgármester volt ott a településen, és az emberek büszkék voltak arra, hogy olyan iskolába vihették a gyereküket, amelyet bármelyik város megirigyelhet informatikai és egyéb szempontból.
Egy cigányasszony odajött hozzám, megszorította a kezemet, és azt mondta, képviselő úr, látott már olyan szép iskolát, ahová a mi gyerekeink járnak? Ha ott maradt volna, azon a településen 30 fővel, az életükben nem lett volna erre lehetőség.
A jó példa ott van az embereknél, tessenek tanulni és segíteni őket! (Taps a kormánypárti oldalon.)
