IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sok kritika hangzott el ezzel az anyaggal kapcsolatosan, ami most az Országgyűlés előtt van, és azt hiszem, hogy ha egy szóval szeretnénk jellemezni ezt az anyagot, akkor leginkább nem a “jelentés” címet kellene adni ennek, hanem azt, hogy “prospektus a magyarországi világörökségekről”. Hiszen a pozitívumok, amik szépek és jók, benne szerepelnek ebben az anyagban, viszont azok a kérdések, amelyeket részint már képviselőtársaim itt megemlítettek, erősen hiányoznak.
Hiányzik tulajdonképpen a magyar oldal. Ez egy olyan anyag, amely taglalja azokat az értékeket, amelyek jelenleg megvannak. Ez egy olyan anyag, amely taglalja azt a tevékenységet, amelyet a hazai szakemberek elvégeztek és végeznek - ami helyes és jó -, de hiányzik belőle az a rész, amelyben a hazai szakemberek valós véleményét is megismerhetjük. A hazai szakemberek valós véleménye négyszemközti beszélgetéseken keresztül egészen más.
A finanszírozásról szó esett már. Ha csak azt nézzük, hogy öt évvel ezelőtt még a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 50 millió forinttal szerepelt a magyar költségvetés sorában, aztán két évvel később már csak 5 millió forinttal szerepelt… - még azt megelőzően, hogy a magyar kormány bejelentette a megszorító intézkedéseket reform álnéven; nos, ebben a helyzetben, a mostani időszakban már nulla forint szerepel, és integrálták a szervezetet, csökkentve tovább azon szakemberek létszámát, akik elkötelezettek az örökségvédelemben, és akiknek a munkája ma Magyarországon hihetetlen sokat jelent, és akik munkájának a hiánya Magyarországon hosszú távon beláthatatlan következményekkel jár.
Úgy érzem, hogy itt komoly ellenfeszülés van a politika mindenből pénzt kivonó gondolkodásmódja és a szakemberek értékmegőrző magatartása, vágyai között. Ebben a kettős helyzetben feszülnek a magyarországi világörökségi helyszínek. Ebben a kettős helyzetben próbálják megtalálni a megoldást. Hogy államtitkár úrnak mondjak egy anyagot; gondolkodtam, hogy hogyan vagy mint említsem, mert részint dicséretnek is minősülhet, aminek mi egyrészről örülünk, másrészről pedig azt is mondhatom, hogy jól jellemzi a magyarországi világörökségek pontos helyzetét. Mindannyian tudjuk és az anyag mellékletében szerepel a Fertő-táj világörökségnél, hogy a fertődi Esterházy-kastély része ennek a világörökségnek. A fertődi Esterházy-kastély azonban nincs megemlítve a fejlesztések között, hiányzik az a több mint 1 milliárd forint, amit hosszú évek előkészítése után még a Horn-kormány alatt létrejövő bizottság is kezdeményezett, majd az Orbán-kormány; tehát kormányokon átívelő módon végül is a 2004-2005-ben realizálódó fejlesztés elindulása a fertődi Esterházy-kastéllyal kapcsolatban hiányzik.
Tisztelt Államtitkár Úr! Ha ezt beírnák, akkor ez az anyag nem körülbelül 6 milliárd forintról, hanem több mint 7 milliárd forintról szólhatna, még szebb lehetne az a kirakat, amelyet önök itt megépítettek. A raktárban azonban még elég nagy a keszekuszaság.
Én tehát úgy hiszem, hogy érdemes átgondolni, a kormányzat, ne adj’ isten, ugyanazon a minisztériumon belül tudja-e, hogy mi történik, amikor fejleszt, és tudja-e, hogy mi történik akkor, amikor megpróbálja az értékeket megőrizni. Nagyon dicséretes és nagyon hasznos az, hogy Magyarországon a világörökségek számára pályázati lehetőség nyílik a regionális operatív programokon keresztül. Azonban kérdem én: az értékmegőrzést nem valamiféle normatív támogatással, valamilyen állandó támogatással lehetne igazából megtartani és segíteni? Nem lehetséges-e, hogy a Magyarországon a világörökségek sokszínűségén keresztül is valamilyen módon biztos fogódzót adjunk a világörökségi helyszíneknek, a helyi kezelőknek?
És aztán elérkezünk egy másik problémához. Ez a másik probléma a kezelési terv és a kezelői szervezet. Nagyon sokszínű módon történik, és az a két világörökség, amely stílusában különbözik a korábbiaktól, amely több települést foglal magában - a tokaji világörökséget és a Fertő-táji világörökséget -, hihetetlen sok szervezet működik együtt, az az együttműködési fórum viszont hiányzik, amely megteremthetné ezt a fajta helyi párbeszédet. Gondolok itt a saját példánkra, a Fertő-táj Világörökség Egyesülete felvállalta azt a szerepet, hogy egyeztet. Úgy gondolom, hogy a szakmával megfelelő módon együttműködve próbáljuk ezt megtenni.
(19.30)
Azonban azok a szervezetek - mint például a nemzeti park vagy akár a vízügy - nem lehetnek tagjai magának ennek a világörökségi egyesületnek, és ez a fajta koordináció nem zajlik a világörökségi egyesületen belül, azon a szervezeten belül, amely a szakmai egyeztetést végzi, tehát ez is egyfajta zavart okoz.
A másik komoly zavar, amiről többen beszéltek itt, a kezelési terv. A kezelési terv jelen pillanatban egy bizonytalan jogi státust jelent, ezt már a korábbi törvény vitájában elmondtam. A kezelési terv az a terv, ami tulajdonképpen jogszabályilag nem létezik, mégis mindenki mindenhol hivatkozik rá. Azért lenne fontos ezeket a helyi kezelő szerveket tényleges jogi erővel felruházni, mert ezeken a szervezeteken belül megtörténhetnének azok az egyeztetések, amelyek a valódi kezelést megvalósíthatnák. Ha nálunk a világörökség területén, a Fertő-táj világörökség területén végiggondoljuk, hogy mennyi mindenki részt vesz ennek a világörökségi területnek a kezelésében, akkor lehetséges és érthetővé válik ez a dolog.
Külön nehézsége a két vagy több települést magában foglaló kultúrtájaknak, hogy az épített rész gazdái az önkormányzatok, és a mezőgazdálkodás, a szőlőtermesztés, az erdőgazdálkodás XXI. századi tájba illesztése a kezelőre várnak. Úgy gondoljuk, hogy ez a gondolkodás túlmutat ezen. Az anyag megemlíti azt, hogy nemzetközi együttműködésekben képviselve van a Fertő-táj világörökség, azonban ez a nemzetközi együttműködésekben a nemzeti parkot jeleníti meg. A nemzeti parkon belül olyan emberek dolgoznak, akik a világörökségi értékeket felvállalják, és pontosan tudják, hogy miről van szó. Azonban a nemzeti park a jellegénél fogva - kérdezem én - tudja-e képviselni, mondjuk, a fertődi Esterházy-kastély fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben Magyarországot, tudja-e a nagycenki Széchenyi-kastéllyal kapcsolatban vagy a fertőrákosi Mithras-szentéllyel kapcsolatban képviselni? A napi kapcsolat mégis a nemzeti park környékére manifesztálódik.
Úgy hisszük, hogy ez mind-mind annyiféle ellentmondás, ami egy vonalba vezet, és ilyen módon Katona képviselő úrral, Halász és Hörcsik képviselő urakkal messzemenőkig egyetértek. Ha jól értettem, mintha Bókay képviselőtársam egy kicsit ezzel ellenkező álláspontot fejtett volna ki, nevezetesen azzal, hogy a magyarországi örökségvédelem és a világörökségek megérdemelnének egy külön törvényi szabályozást. Jelen helyzetben úgy hiszem, hogy az a szakmai szervezet, amely meg van bízva a különböző egyeztetésekkel és tulajdonképpen a hazai gazdája ennek az egyeztetésnek, a korábban említett anyagi lehetőségek megvonásán túl bizony - hogy mondjam - egy kicsit üres térben mozog. Úgy érezzük, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság nem megfelelő súllyal van kezelve a magyar közigazgatásban, legalábbis az abban részt vevő minisztériumok képviselői nem mindig érzik át ennek a munkának a jelentőségét.
Az államtitkár úr említette itt az előbb a vitában, tényleg úgy van, hogy a világörökségeket nem négy évre, nem ciklusokra tervezik, hanem sokkal hosszabb időre, azonban úgy érezzük, mintha ezt a munkát, ezt az értékmegőrzést, a hosszú távú gondolkodást a minisztériumok delegáltjai a nem jelenlétükkel egy kicsit ellenpontoznák, sőt talán nem is kicsit. Ezért fontos, hogy a magyarországi világörökségek a jogi szabályozásban, a minisztériumi egyeztetésekben is megfelelő helyet találjanak, megfelelő helyet kapjanak.
Ami a Fertő-tájra és a kultúrtájakra jellemző védelem, az továbbra is a fejlesztés kérdése. Egy példát említenék, ami igazából megint nem szerepel az anyagban. A Fertő-táj világörökség - mint ahogy többen is elmondták - magyar-osztrák világörökséget takar. Képzeljék el, osztrák oldalon tizenöt év után újraépítik a kerékpárutakat, és a kerékpárutakon keresztül járják be tulajdonképpen a turisták leginkább a Fertő-táj északi oldalát, azonban Magyarországra átérve - ezzel kapcsolatban az önkormányzatok már több levelet kaptak - hepehupás úton, gyökerektől felvert kerékpárúton kell menniük. Ki a gazdája annak? Nyilván tudjuk, hogy az önkormányzatok kapták meg, de pénzük nincs rá. De ki a gazdája annak, hogy a világörökség ilyen módon is teljessé válhassék, ilyen módon ne szenvedjen csorbát, és ilyen módon a Magyarországon meglévő értékek a bemutatáshoz szükséges háttérrel és alappal is rendelkezzenek? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Úgy érzem - visszatérve a kezdetekben mondottakhoz -, hogy a prospektus jellege megvan ennek az anyagnak, ami le van írva, úgy gondolom, az szép és fontos tevékenység, de ilyen módon mintha csak a lap egyik oldalára nyomtattak volna. Javaslom a minisztériumnak, gondolja át a másik felét is, ehhez véleményem szerint partnerek tudunk lenni (Az elnök ismét csenget.), és ténylegesen hosszú távon, ciklusokon áttervezve határozzuk meg a magyarországi értékvédelmet az örökségek területén.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
