DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS
DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ahogy a gazdasági és informatikai bizottság kisebbségi véleményének megfogalmazásakor itt, önök előtt már hangsúlyoztam, ezt a törvényjavaslatot azért nem tudja a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni, mert úgy ítéljük meg, hogy ennek a benyújtásához, ahogy Göndör István képviselőtársam is említette, számos kiegészítő szabályozást kellett volna benyújtani. Ennek a törvényjavaslatnak a benyújtásával egyidejűleg meg kellett volna határozni egy hosszú tárgyalási folyamat eredményeképpen, mert ez enélkül nem megy, azt a vagyoni értéket, amelyet igazából a privatizáció idején az aranyrészvények képviseltek, és most, amikor ezektől a magyar állam egy csettintéssel lényegében megválik, akkor ezeknek az ellenértékét semmilyen formában nem tudja az adott társaságoktól beszedni.
Én is kénytelen vagyok visszanyúlni egy kicsit a történelemben 1993-ig, amikor persze más összetételben, de a tisztelt Ház itt elfogadta és szinte konszenzussal fogadta el a Magyar Köztársaság energiapolitikáját. Ugyanis abban a privatizációra, a jövőbeli privatizációra vonatkozóan is egyértelmű előírások voltak. Ha vissza tetszenek emlékezni, például pontosan azon vállalatokra, társaságokra vonatkozóan - amelyeket ez a törvény is érint, amelyek a magyar energiaellátás meghatározó szintű társaságai - azt javasolta akkor ez az általunk elfogadott és konszenzussal elfogadott energiapolitikai koncepció, hogy csak 20 százaléknyi külföldi tőke bejövetelével mint kivásárlási értékkel, és a másik 20 százalékban pedig tőkeemeléssel, azaz legfeljebb egyharmad részig jöhetnek be a társaságokba.
Aztán jött 1994-95, és akkor a magyar gazdaság volt olyan helyzetben, mint amilyen helyzetben volt, és az önök akkori pénzügyminisztere úgy ítélte meg, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy a privatizációnak egy gyorsított folyamata szükséges, amely kimondottan bevételi többletet jelent majd akkor a kormány számára. Úgy gondolom, hogy ennek eredménye volt mindaz, ami a későbbiekben aranyrészvény vagy szavazatelsőbbségi jogot biztosító minősített részvény fogalmában is megjelent. Hisz ahogy már szintén említettem, a privatizációs törvény első változatában még szó sem volt arról, hogy egy ilyen törvényi megfogalmazású részvényre valamilyen formában is sor kerülhet. Ha valaki előveszi azt a törvényt és megnézi annak a mellékletét, akkor ezen társaságok egy része még abban nem is volt felsorolva, mert akkor úgy nézett ki, hogy a privatizáció első szakaszában, amire sor kerül, majd olyan feltételek jönnek ki, amilyeneket akkor ki lehet alkudni. De a törvényben a 25 százalék plusz 1 szavazat volt a minimális rész. Tehát, igazából legalább ezt az értéket váltotta ki utána stratégia, beavatkozási szempontból az aranyrészvény fogalma.
Tehát amikor most tisztán jogi oldalról be vagyunk kényszerítve egy eljárásba, és csak félve sandítgatunk az Európai Bíróságra, hogy vajon mit mond ki ezzel az eljárással kapcsolatban, akkor én döbbenetemnek adok hangot és vagyok kénytelen hangot adni, hogy egy olyan időszakban, amikor a kormány gondolkodás nélkül meghúzza a bérből és fizetésből élők nadrágszíját, amikor újabb és újabb adóprést életbe léptetve szedi el a nyugdíjasok megtakarított fillérjeit, akkor a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, tessék szíves lenni már nekem megmondani, mit csinált az európai uniós csatlakozástól kezdve napjainkig. Hogyan kerülhetett sor arra, hogy ez alatt az időszak alatt erre vonatkozóan semmi tárgyalást nem folytattak? Hiszen én nagyon jól tudom, hogy szocialista képviselőtársaim nemegyszer keresztbefeküdtek már ennek a törvényjavaslatnak. Lehet, hogy nem kellene ezt ilyen nyíltan itt kimondani, de ez az igazság, hiszen már jogi oldalról ez a törvény igazából ezzel a tartalommal nem most készült el, ez már lényegesen hamarabb is készen volt.
Az az igazság, hogy egyetlenegyszer nem volt a gazdasági tárcát vezető miniszternek annyi, a magyar gazdaság és a magyar vagyonok iránti felelőssége, hogy ezt a tárgyalási folyamatot lefolytatta volna, és valamilyen formában egy hitelt érdemlő, egyértelmű, az Energia Hivatallal is egyeztetett vagyoni értéket feltárt volna, hogyha meg kell válnunk ettől a különleges jogosítványt biztosító szavazatelsőbbségi részvénytől, akkor ez tulajdonképpen milyen többletet jelent majd ezen társaságok számára, és ezért, ha ettől megválunk, milyen anyagi ellenszolgáltatás várható el. Erre nem került sor.
Az meg kimondottan zavart engem, Kálmán András képviselőtársam is említette, amikor a bizottsági ülésen mintegy kvázi lehetőséget fölvetve elmondották, hogy persze, arra van lehetőség a jelenlegi gazdasági társaságokról szóló törvény előírásai alapján is, hogy a társaság közgyűlése befogalmazzon az alapító okiratába vagy az alapszabályába valamiféle olyan típusú megfogalmazást, ami helyettesíteni tudja az aranyrészvényt. De, tisztelt képviselőtársaim, azt is tudjuk valamennyien, hogy ez egy teljesen önkéntes dolog, az alapító okirat szerint a gazdasági társaságokról szóló törvény előírásainak megfelelően. Ma beszavazzák, holnap meg egy következő döntéssel laza egyszerűséggel kiveszik, aztán az állam ugyanúgy nézhet, ahogy eddig nézett.
Csak szomorúságomnak adok hangot, hogy itt vagyunk egy európai bírósági döntés árnyékában, elvesztegettünk több évet a gazdasági tárca jóvoltából. Én látom azt a közös akaratot is, a bizottságban is tapasztaltam, hogy mindenki érzi ennek a helyzetnek a tarthatatlanságát: egy oldalról van egy jogi kényszer, a másik oldalról ott van egy csomó dolog, amelyikben nekünk olyan szabályozást kell hozni, és olyan anyagi elvárást kell ezért biztosítani, ami lehetőséget ad a stratégia valamilyen formálására, hiszen a törvényeink ma még nem adnak lehetőséget nemzetbiztonsági ellátási céllal sem bármilyen formában való beavatkozásra, például ezen társaságoknak a modernizáció tekintetében.
És ne is menjünk bele egy olyan kérdésbe, amit már a gazdasági bizottságban tárgyaltunk, hogy milyen tőkerepatriálás folyt itt, ezekben a társaságokban. Elnézést kérek, én azt sem tudom elfogadni, és azt hiszem, egyetlenegy ellenzéki képviselő nem tudja, de ha a kormánypárti képviselőtársaim legbelsőbb valóságába beletekintünk, úgy gondolom, ők sem, hogy itt bizonyos bankok vagy bármilyen más társaságok egy nemzeti vagyonhoz, nemzeti többlethez jussanak lényegében ingyen.
Ezen feltételek megléte esetében nem tudunk semmiféle mozgásteret a magunk számára biztosítani. Várjuk azokat a megoldási javaslatokat, amelyeket kormánypárti képviselőtársaim készítettek. Mi is megpróbálunk ehhez a kurta törvényjavaslathoz kiegészítő javaslatokat, módosításokat fogalmazni, és csak reménykedhetünk, hogy itt valamilyen formában közös akarattal talán képesek leszünk mindazt kiküszöbölni - bár úgy gondolom, már ez is csak kármentési célzattal történhet - mindazt, amit sajnos a gazdasági tárca nem tett meg.
Kénytelen vagyok annak is hangot adni, tisztelt elnök úr, hogy az is döbbenet számomra, hogy ilyen súlyú törvény tárgyalása kapcsán a gazdasági tárcát nem képviseli senki sem. Úgy gondolom, ez nem kimondottan - és szeretném nyomatékkal aláhúzni: nem kimondottan - csak igazságügyi és rendészeti minisztériumi téma.
(20.30)
Sajnos az ő nyakukba hullott ennek a jogi megoldási kérdése. Azért sem értem, mert ez a törvény már régebben készen volt, még akkor, amikor közigazgatási államtitkári egyeztetések is voltak. Ezzel kapcsolatban nem tudok semmiféle anyagot, semmiféle olyan hatástanulmányt, amelyet ott a gazdasági tárca képviselni tudott volna, amely ott egyértelmű elágazást vagy megoldást biztosított volna. Ennek hiányában nincs más lehetőségünk, mint várjuk az önök kezdeményezését. Addig is jelezzük, hogy ebben a formájában ezt a törvényjavaslatot semmiféleképpen nem tudjuk támogatni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
