DR. KÓKA JÁNOS gazdasági és közlekedési miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Én önt nagyon nagyra tartom mint közlekedéspolitikust, és ön pontosan tudja, hogy azokat a lépéseket, amelyeket a vasúti reform keretében meglépünk, réges-régen meg kellett volna lépni; tudta ezt ugyanúgy az Orbán-kormány, mint ahogy az előtte lévő és az utána lévő kormányok egyaránt. Pontosan tudni lehetett, hogy a nagyon kevesek által használt mellékvonalak fenntartását nem bírja finanszírozni a magyar költségvetés, azt is pontosan lehetett tudni, hogy az egyre csökkenő vasúthasználat esetében a kapacitáskibocsátást valamilyen módon újra kell gondolni a korábbi évekhez képest, amikor valóban sokkal többen használták a vasutat.
Nekem úgy tűnik, hogy ön áldozata a Fidesz propagandagépezetének, amely nemcsak a vasutat, hanem az egész országot tolatóvágányra szeretné állítani. Egészen egyszerűen nekem úgy tűnik, hogy önök, az ellenzék félnek a liberális reformok sikerétől, az utóbbi időben már többször tapasztalhattuk, hogy önök kudarcpropagandával célozzák meg a reformjainkat még akkor, amikor elindul és még az előtt, mielőtt kiderülne, hogy sikeres lehet.
Ön is jól tudja, képviselő úr, hogy a nyugati vasutak hazájuk személyszállítási piacán 3-7 százalék piaci részesedéssel bírnak. Azt is tudja, hogy a MÁV Magyarországon több mint 13 százalékos piaci részesedésével európai listavezető. Hozzáteszem, Nyugaton sem éli reneszánszát a vasút, hiszen a látványos fejlesztések ellenére folyamatosan veszít a helyközi személyszállítási piacon betöltött szerepéből.
Nem hagyható figyelmen kívül a lakosság utazási szokásainak napjainkra erőteljes megváltozása, az emberek többsége - 60 százalékuk - személygépkocsival, másodsorban közforgalmú autóbusszal közlekedik, és csak 5 százalék alatti arányban vannak a vasúti közlekedést igénybe vevők. Ebből következően a vasúti mellékvonalak jó részének forgalma mára kiürült, ilyen arányok mellett nem igazán érvényesülhetnek a környezetvédelmi előnyök sem.
Adva van egy kormányrendelet, képviselő úr. A kormányrendelet 1999-ben született, és ezer kilométernyi vonalhosszon mentesítette a MÁV Részvénytársaságot az üzemeltetési kötelezettség alól, ez az Orbán-Torgyán-kormánynak a kormányhatározata. Ezt megelőzte egy kormány-előterjesztés a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, Katona Kálmán tollából, aki világosan elmondta, hogy miért kell ezer kilométeren ezt a kötelezettséget megszüntetni. Előttem vannak azok a felszólalások, amelyeket az önök kormányának képviselői nagyon józan, nagyon világos mérlegelés után a parlamentben elmondtak, mert pontosan tudták, hogy fenntarthatatlan ez a mostani rendszer. Ezek után csak azért, mert beindult egy reform, nekem támadnak, mert a nagyon kevesek által használt mellékvonalakon a szolgáltatást felfüggesztettük azért, hogy a többi szolgáltatás finanszírozására pénz legyen.
Szeretnék még mondani néhány adatot, nagyon érdekes adat lesz, ígérem. Az elmúlt tizenhét évben, a rendszerváltás óta a magyar költségvetés összesen több mint 1500 milliárd forintnyi támogatásban részesítette a vasutat. Ennyibe került a magyar adófizetőknek a vasút vesztesége, ez családonként 600 ezer forint. Családonként 600 ezer forintba került a rendszerváltás óta az, hogy senki nem állt neki a vasút rendbetételének. Pontosan tudják minden oldalról a parlamentben, hogy megkerülhetetlen volt. A mellékvonalakon, ahol most nem közlekednek vonatpárok, ott autóbuszok közlekednek mindenhol, sehol nem szűnt meg a közszolgáltatás, mindenhol ugyanolyan minőségben, sőt jobb minőségben állítottuk vissza a közszolgáltatást, de tekintettel arra, hogy ma ez az önök vezető témája (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nagyon sok egyéb pontban lesz még alkalmam válaszolni az ezzel kapcsolatos kérdésekre.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)