BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm tisztelt képviselőtársaimnak, hogy megszavazták az ügyrendi javaslatot.
Én elsősorban a T/1744/10. című módosító indítványhoz szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni annak érdekében, hogy ez támogatásra kerüljön, hiszen a bizottsági szakaszban az emberi jogi bizottság ezt támogatta, a szakbizottságnál pedig csak kisebbségi támogatást kapott. Azt gondolom, azért lenne fontos, hogy ezt fontoljuk meg, hogy ez a definíció ily módon arról, hogy a fogyatékos személy fogalmát a későbbiekben hogyan használjuk, ezt mindenféleképpen próbáljuk meg elfogadni és a jogszabályba integrálni, hiszen a mostani megfogalmazás teljes mértékben orvosi szempontú megközelítés. Nyilvánvalóan nem véletlenül támogatta az emberi jogi bizottság ezt a kérdést, hiszen az a fajta megközelítés, amikor abból az aspektusból próbáljuk meg megközelíteni a fogyatékosság fogalmát, hogy ki, milyen mértékben korlátozott az alapvető emberi jogainak gyakorlásában, ez mindenféleképpen a mai korszerű társadalomfelfogásnak egy véleményem szerint reformértékű előrelépése lehetne.
Mostanában sok reformról beszélünk, ez valóban reformértékű lehetne, hiszen alapvetően egy modern társadalomban az a fajta együttélés, ahol a különféle emberek együtt tudnak élni, valószínű, hogy ott lehet leginkább megtalálni a közös pontokat és a közös megegyezéseket, hogy ki-ki a saját jogait milyen mértékben és hogyan tudja gyakorolni. Itt gondolhatok egészen a szólásszabadságtól… - ugye, ez nem kifejezetten idetartozik, de manapság így sikerül megegyezni, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, mindenki gyülekezhet, mindenki tiltakozhat az ellen, ami ellen akar, vagy mellé állhat annak a dolognak, aminek ő nagyon szeretne. És hogyha ebből a szemszögből közelítjük meg fogyatékos embertársaink problémáit, akkor valószínűleg új típusú válaszokat is tudunk rá adni, és esetleg az ezzel kapcsolatos programjainkat talán koherensebb módon és talán nagyobb egyetértésben is tudjuk elindítani vagy megvalósítani.
Amikor különféle jogszabályokban kötelezettségeket rovunk akár piaci vagy akár állami, vagy önkormányzati szereplőkre, akkor lehetséges az, ez alapján a megfogalmazás alapján, hogy a későbbiekben ennek a valamifajta számonkérése - lehet, hogy ez rossz fogalom - vagy a megvalósulás nyomon követése, vagy egyáltalán a célhoz való eljutásunk valahogy talán könnyebb lesz, mint ha a mostani fogalom szerint kizárólag egy dobozba betesszük ezeket az embertársainkat, hogy ők valamiféle hiánnyal küzdenek, mert hiányzik a lába, vagy hiányzik valamilyen képessége. Tehát nem a hiányt kellene nekünk itt hangsúlyozni, hanem azt, hogy mi az, amit hozzá kell tenni az ő életéhez a társadalom részéről, hogy tudja gyakorolni valóban azokat az alapvető emberi jogait, amit itt nevesít a fogalom.
Ez a fogalomleírás nem egy ötlet, tehát ez nem most született meg, hogy benyújtásra került a törvény, hiszen konkrétan ezt a pontot nem is érintette a benyújtott indítvány, hanem csak ezt a szakaszt. Ez egy hosszú ideje kialakult, kiforrott megfogalmazásmód, amit az előző munkám vagy előző életem során, amikor én is foglalkoztam megváltozott munkaképességű emberekkel, és sikerült, mondjuk, egy angol munkáspárti képviselő segítségével megvalósítani, a 4M programot meghonosítani Magyarországon, ennek a során is folyamatosan felmerült, és a kollégák csiszolgatták ezeket a fogalommeghatározásokat.
Tehát én azt szeretném, hogyha ezt tudnánk támogatni, ha kell, esetleg kapcsolódó módosítókkal is, de ez egy nagy előrelépés lehetne. Köszönöm.
