JAKAB ISTVÁN
JAKAB ISTVÁN
JAKAB ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A nyilvánosság kérdésével szeretném kezdeni, amely a vitában többször felvetődött. Ezzel kell indítsunk, és nézzünk szembe akkor a tényekkel! Milyen nyilvánosságprogram az, amikor egy roadshow keretében körberohanják az országot, megvannak a célirányos szereplők, hány kérdést lehet feltenni, kinek? (Gőgős Zoltán: Nem igaz.) Ha elhangzik a szó, hogy nem igaz, akkor ide kell citáljam, amikor föltették a kérdést Derecskén - tessenek utánamenni -, amikor a 2007 és 2013-ról szóló törvénytervezetről volt szó, hogy milyen agrár- és vidékfejlesztési jövőképet vizionál az FVM, a válasz: felvetetem a munkakörömbe a jóslást. A tárca hivatalos szakembere, szakállamtitkára adta a választ, uraim. Ennyire volt komoly ez a tájékoztatás. Szeretném, ha tisztában lennénk a dolgokkal. Igen, azt gondolom, ezt is végig kellene gondolni.
Lehet, hogy annyival több odaát a szavazásnál az eredmény, annyival nagyobb a szavazatok száma, ez még nem azt jelenti, hogy a tényeket ne vegyük figyelembe. Vegyük figyelembe, hogyan is állunk, így volt a tájékoztatás. Ment végig a vita, uraim. A végén, mielőtt Brüsszelbe kikerült volna az anyag, megkérdeztük, hogy akkor most hol tartunk, tessék mondani, már majdhogynem a bizottság elé került az anyag, legalábbis az anyaggal foglalkozó törvénytervezet, ami a végrehajtásra vonatkozik; elővettük Ángyán professzor úrral az anyagot, mert komolyan vesszük a munkát, és elkezdtük nézni a pénzügyi indikatív táblát.
(16.30)
Uraim, az egyik sorban forint volt, a másikban euró, egyébként a számok összefüggéstelenül voltak bepakolva. Ez volt a felkészülés. Ennek alapján kellett azoknak az embereknek dönteni, akik szerettek volna vagy szeretnének ebbe a programba beszállni. Ennyit a komolyságról.
Még annyit, hogy Herbály képviselő úr egyik alkalommal emlékeztetett rá, hogy igen, a gazdálkodásban vannak olyan dolgok, amik a gazdaember számára másképp jeleníthetők meg. Szeretném megemlíteni: igen másképp jeleníthetők meg. Az a gazda, aki egy fejlesztésben részt kíván venni, nyilván a saját gazdálkodását átgondolja, nyilván a saját terveit elkészíti, és a gazdasági döntést megalapozottan hozza, mert a saját vagyonát veszíti el, ha rosszul döntött, és ezzel valamennyien így vagyunk.
Ahhoz pedig, hogy valaki megalapozott gazdasági döntést hozhasson, ahhoz igenis átlátható, kiszámítható, korrekt anyagokra van szükség. Miről is van szó? Hét évre tervezünk. Hét évre tervezünk; 1500 milliárd forint felhasználásáról döntünk most. Nem mindegy, hogy hogyan történik. Miért? Vita van a tengelyekről. Vita van, hogy az 1., 2., 3., 4. tengelyre milyen arányban, mekkora összeget fordítsunk. Igen, igaza van Ángyán képviselőtársamnak, nem volt megvitatva.
Csakhogy: ezen túlmenően, hogy az egyes tengelyeknél mekkora összeg szerepel, no, itt van a másik gondunk, hogy ugyan ezekhez a forrásokhoz kik jutnak hozzá és milyen formában. Egy adalékot mondanék, mielőtt a részletekbe belemegyek.
Uraim! Az FVM kimutatása és a Központi Statisztikai Hivatal számai szerint a termőföld 55 százalékát az egyéni gazdaságok művelik. Miről is beszélünk? Ezek a gazdaságok hozzá tudnak-e jutni ezekhez a forrásokhoz? Lesz még néhány interpelláció ebben a Házban e kérdéskörben, majd amikor a végrehajtásra kerül sor. Nem jutnak hozzá, uraim. Nem véletlen! Nem véletlen, hisz önök pontosan tudják, hogy mi is tájékozódunk a terepen. Van olyan gazdasági vezető, aki mosolyog, mert pontosan tudja, hogy mi lesz abban a rendeletben, amelyik még nincs fent az interneten. De a képviselő nem tudja pontosan, hogy mi lesz abban a rendeletben. Nem véletlen, mert egy szűk kör ezekhez az információkhoz hozzájut. (Gőgös Zoltán: Nem igaz! Nem jut hozzá!) Majd egy kétpercesben rendezzük, államtitkár úr. (Gőgös Zoltán: Nem lesz kétperces.)
Továbbmegyek; azt mondtuk, hogy ebben a jogszabálytervezetben a legfontosabb az Európai Unió által előírt feltételrendszer. Ezt követően a törvény, amiről most tárgyalunk, majd következik a kormányrendelet, amit még nem láttunk, majd következik a miniszteri rendeletek sora, amelyeknek csak egy részét láttuk, és most egyébként döntünk a törvényről. Érdekes dolog lesz majd, amikor megismerjük részleteiben az összes miniszteri rendeletet. (Herbály Imre: Eljárási rend van.)
A versenyképesség kérdéséhez annyit, hogy a birtokrendezés mint olyan, az egész programból valahogy hiányzik. Nem beszélek az infrastruktúra-fejlesztésekről, amelyik esetleg valamennyi magyar gazdát, gazdálkodót egyformán, egységesen segítette volna, hogy versenyképessé tegye a gazdaságát, hogy szolgálja, hogy a piacokra jusson. Arról nem beszélek.
A birtokrendezésről: tisztelt képviselőtársaim, nincs szó a birtokrendezésről. Gazdaságátadási támogatásról van szó, megszégyenítő összegben, 7 milliárd forintról van szó az 1500-ból. (Gőgös Zoltán: El sem fog fogyni!) A versenyképesség alapja! Nem fog elfogyni az összeg. Egy fillér sem fogy el ebből az összegből abban az esetben, ha erre megfelelő jogi szabályozás nem készül, és nem születik megfelelő program.
Remélem, hogy majd ha az Unió többi tagállamaiból ez a program futó program lesz, akkor talán majd nálunk is megindul ez a tervezési folyamat legalábbis. Egyelőre semmi más nem történik, mint az, hogy ha a Nemzeti Földalap meghirdet egyben egy nagyobb területet - mondjuk, 500-600 hektáros területet - úgy, hogy a helyben lévő gazdák vásárolhassanak belőle, akkor mi a cinikus válasz? Alakítsanak egy közösséget a kívánt föld vásárlására, aztán a föld majd bemegy az osztatlan közös tulajdonba, és majd lesz belőle valami.
Uraim! Ilyen programok szintjén nem lesz felhasználva ez az összeg sem, csak a kérdés akkor az, hogy milyen irányba akarunk menni. Az-e az irány, hogy a kisebb gazdaságok fejezzék be, mindegy, hogy eddig mit költöttek a gazdaságra, mindegy, eddig mennyit fejlesztettek, nem számít? Fejezzék be, majd lesz, aki a helyüket átveszi! Vagy az a kérdés, onnan közelítünk, hogy alakítsunk ki olyan feltételrendszert, olyan keretet, ahol valamennyi szereplő arra kényszerül, hogy a másikkal együttműködjön, mert van egy olyan rendezőelv, amelyik erre rákényszeríti? Uraim, ebben a jogi szabályozásban ezt nem látjuk.
Van még egy másik kérdés, amit szeretnék felvetni. Miért fontos az, hogy monitoringolás, monitoringbizottság működése nélkül közvetlen miniszteri rendeletekkel vegyük igénybe a támogatást? Miért fontos ez? Ángyán képviselő úr elmondta, hogy mennyire nehéz volt elviselni a monitoringbizottságban, hogy többségben volt a kormányoldal. Most már nem vacakolunk, ugye? Nincs monitoringbizottság! Miniszteri rendeletekkel hét év alatt az 1500 milliárd forint sorsát a felhasználást illetően szabályozzuk, megoldjuk. Mi több, megnyitjuk az ablakot, és amikor úgy gondoljuk, hogy most már a keret kimerült, akkor bezárjuk. Aki gyorsabban lépett, korábban nyújtotta be a támogatásigénylését, az hozzájutott a forrásokhoz.
Azt gondolom, hogy ezt az az egyébként kisebb területeken gazdálkodó többség nem tudja így, ilyen feltételekkel elfogadni. Igenis, az Európai Unió pontosan arra ösztönzi, ha úgy tetszik, arra szorítja rá, arra kényszeríti rá a tagállamokat, hogy átlátható módon, ne közigazgatási eljárás keretében osszák szét a rendelkezésre álló forrásokat, hanem valóban a programok mentén állapodjanak meg egymással, és lehetőleg mindezt konszenzus alapján tegyük. Ha nincs érdemi egyeztetés, akkor sajnos a végrehajtásban nagyon nehéz a konszenzust is megtalálni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
