VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik azt mondják, hogy a termelői összefogást kell segíteni. De mi ma valójában a helyzet? Amikor ugyanis a termelők összefognak, mondjuk, egy gabonás társaság, akár legyen az Csongrádon, erre fel mi történik: az orruk elől valakik, távolról jött emberek kiprivatizálják a malmot. Hát mi történne, ha ezt valamilyen jogszabályokkal és lehetőségekkel a termelők javára fordítanánk át?
És most rátérek arra, hogy önmagunkat korlátozzuk, ilyen esetben is önmagunkat korlátozzuk, tehát azokat a termelőket, akik helyben élnek, helyben próbálnak mozdulni, létezni, megélni. Olyan embereknek engedtük át a malmot, engedték át a jogszabályok által meg különböző információk által, akik most ugyan nem fizetik ki a gabonát. Ennyit az összefogásról.
Vagy pedig ott van az, hogy a piacra jutást hogyan segítjük. Szintén önkorlátozással. Előírjuk, hogy mondjuk, 20 kilogramm sült tököt lehet annak a picinek eladni, amiért egy kemencét nem érdemes fölfűteni. Tudom, hogy ez egy apró dolognak tűnik, de higgyék el, hogy van olyan őstermelő, aki naponta vinne komolyabb tételt, és ha megengednék neki, hogy ne csak a piacon árulja, hanem eladhassa a zöldségesnek is, nem korlátoznák be, akár ez az egy-két ember is valamit tudna tenni a saját megélhetése érdekében is.
Nem erre akarom én ezt az ügyet leszűkíteni. Az, hogy sokszor ismételünk dolgokat, nem másért van - és én egy picit Ángyán professzor úr pártjára állok -, mintha itt örülnénk neki, hogy sokszor elismétlünk valamit, hiszen az iskolában is el kell ismételni többször is, hogy a gyermek megértse.
(15.40)
Itt, amikor azt tapasztaljuk, hogy ki vannak szolgáltatva a legkisebbek, és hiába van termelői összefogás, ők kapnak másfél milliárd forint körüli összeget évente, hét éven keresztül (Gőgös Zoltán: Nem igaz! Nem igaz! Nem igaz!) - hát tétel ez? Nem pénz!
