VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ
VINCZE LÁSZLÓ (Fidesz): Hát, köszönöm szépen a szót. Mindenesetre azt gondolom, abban a mederben kellene tovább gondolkozni, amely visszatükrözi azt a fajta igényt, amelyet Ángyán József professzor úr felvázolt, és amely találkozik a mi elképzelésünkkel és nagyon sok vidéken élő embernek az elképzelésével. Magyarán mondva, a kicsik szövetkezési lehetőségét támogatni kellene. (Herbály Imre: Ne beszélj már erről!) Mi van most? Az országban néhány tész vagy bész kapott támogatást, az összes többi, a nagyon nagy többsége, a döntő többsége nem kapott. Azon kívül, hogy biztatást, erkölcsi támogatást kapott, ezt kell csinálni, így a jó, ez a jövő útja, konkrét anyagi támogatások nagyon kevés vagy semmi nem érkezett. Retorikai szinten megkapják a támogatást, de ebből nem lehet létezni. (Gőgös Zoltán: Nem igaz ez sem!)
A másik része a dolognak a támogatások. Bizony itt a múltkori vitánál is röpködtek a számok: 9 milliárd, 20 milliárd, a termelői csoportra 9 milliárd, a másik termelői piacra jutásra, csoportoknál 20 milliárd. Na, most akkor hogy is van ez? Tudom, hogy a piacra jutás és a csoportok megalakítása és így tovább egészen más történet.
A biogazdálkodókról szintén kevés szó esik. Szokták mondani a szakemberek, önök is, kedves másik oldalon ülő képviselőtársaim, hogy a biogazdálkodás lehet majd a jövő, a kitörési pont és minden más egyéb. Ugyanakkor az erre való támogatások is bizony nagyon szűk mezsgyén mozognak. Be kell látni, hogy ez kifejezetten a nagyobb birtokokat szolgálja, a gabonásokat, és kevésbé szolgálja már az állattartó gazdákat, még kevésbé a kisebb területeken dolgozó szőlősöket, a gyümölccsel foglalkozókat, vagy mondhatom azt, hogy három hektár szamócából meg lehetne élni, ha egy pici támogatást kapna az illető, vagy legalábbis a piacra jutási lehetőségeit (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szabadabbá tennék.
Köszönöm szépen a türelmüket, elnök úr. (Taps a Fidesz soraiból.)
