BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A benyújtott törvényjavaslat tíz törvénynek a módosítását tartalmazza, ezek között talán a legfontosabb és minden bizonnyal a közvélemény érdeklődését leginkább foglalkoztató módosítás a munka törvénykönyvének az irányú módosítása, hogy mi történjen azzal a szabadsággal, amelyet a tárgyévben a munkavállaló nem tudott kivenni.
Mint ahogy az már az expozéban is, illetve Kiss Ferenc képviselő úr felszólalásában elhangzott, az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte a munka törvénykönyvének azt a szabályozását, amelyik a különösen indokolt gazdasági érdekre való hivatkozással tette lehetővé a ki nem vett szabadság következő évre történő átvitelét.
A benyújtott törvényjavaslat megpróbálja ezt az eddig meglehetősen rugalmasan értelmezhető indokot árnyaltabban megfogalmazni, de véleményünk szerint ez nem igazán sikerült, ezért a bizottsági vitában ezzel kapcsolatban számos kérdés merült fel. A bizottság ülésén jelen volt az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának soros elnöke is, aki tájékoztatta a bizottság tagjait arról, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsban milyen vita zajlott le, illetve hogy a benyújtott törvényjavaslat nem élvezi az Országos Érdekegyeztető Tanács támogatását, mivelhogy nem volt megállapodás. A megállapodás hiányának egyik oka volt többek között az, hogy a munkáltatói oldal a természetben ki nem vett szabadság pénzbeli megváltását javasolta, ezzel a munkavállalói oldal nem értett egyet, a bizottság és a kormány sem.
A bizottság ülésén ezzel kapcsolatban is felmerültek kérdések, hogy vajon miért nem lehet ezt a megoldást választani, hiszen az élet olyan, hogy ha a törvény nem is szabályozza vagy csak árnyaltan, attól még bizonyos jelenségek előfordulnak. Így például, ahogy az egyik képviselőtársunk elmondta, tudomása van olyan vállalatokról, olyan cégekről, amelyek évek óta nem adják ki a teljes szabadságot a munkavállalónak, hanem annak egy részét pénzben fizetik ki. És ez még a pozitív változat, mert tudjuk, hogy olyan is előfordul, amikor természetben sem veheti ki, pénzben sem fizetik ki, így gyakorlatilag a munkavállalót jelentős kár éri ebben az esetben.
A munkaügyi ellenőrzés nem tud ezekre az esetekre minden egyes alkalommal ellenőrt küldeni és szankcionálni, és az a megoldás, hogy a munkavállaló forduljon a bírósághoz, mert ehhez joga van, ez a mai magyar valóságban meglehetősen kétséges. Hiszen hol van az a munkavállaló, aki ezt a lépést meg meri tenni? Nagyon jól tudjuk, hogy a munkahelyek számának csökkenésével mindenkiben ott van a félelem, hogy ezt követően elveszíti a munkáját, illetve a vállalkozói körben híre megy az esetnek, és nem fog tudni a jövőben elhelyezkedni.
Ezen túlmenően vita volt még a foglalkoztatási törvény újbóli módosításáról, ami január 1-je óta hatályos, de ismételten benyújtotta a kormány ennek a törvénynek a módosítását, hogy végre valamilyen módon biztosítani tudja a kormánypárti többséget.
Ezen túlmenően pedig, ami kakukktojásként szerepel a tíz törvénymódosító javaslat között, az a postáról szóló törvénynek a módosítása, ami nem igazán érthető, hogy hogyan került ezek közé a módosító javaslatok közé.
Összefoglalva: az volt az álláspontja az ellenzéki képviselőknek, hogy a benyújtott törvényjavaslat ebben a formájában általános vitára nem alkalmas.
Elnök Úr! Elnézést kérek, én egy ügyrendi javaslattal szeretnék élni, amennyiben lehetséges.
(10.10)
Azt javaslom, hogy a törvénymódosító javaslathoz a módosító javaslatokat ne csak az általános vita lezárásáig, hanem az ülésnap végéig lehessen benyújtani.
