BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF
BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Itt türelmesen végigültem az eddigi vitát, és azt hittem, hogy nem fognak már meglepetések érni, mondjuk, a tegnapi nap után, de ebben tévedtem. Mostanában ahányszor bejövök a Házba, mindig ér valami meglepetés. Tegnap az a meglepetés ért, hogy a miniszterelnök úrtól meg kellett tudnom, hogy én azok közé tartozom, akiket antiszemitának nevez. Ma Gúr Nándor képviselőtársamtól meg kellett tudnom Babák Mihály hozzászólása kapcsán, hogy én azok közé tartozom, akik a tizenhat évvel ezelőtti, azaz szocialista módon gondolkodnak. Ha ilyen sztereotip gondolkodásmód uralkodik el, akkor most már lehet, hogy attól kell tartanom, hogy szőke és kék szemű létemre óvakodjak a barna zakó felvételétől, mert még esetleg valami más sztereotip gondolat jut az önök eszébe erről.
Tehát amikor Paizs képviselőtársam arra kér bennünket, hogy segítsünk az ön által is felvetett probléma megoldásában, lehet, hogy akkor lehetne ezen segíteni, ha ezt a felszínes, sztereotip gondolkodásmódot - ami egyébként jellemző a benyújtott jogszabályokra is, különösen erre is - kicsit elfelejtenénk, és valóban a témáról vagy magáról a problémáról beszélnénk. Ennek akkor az lenne a feltétele nyilvánvalóan, hogy a jogszabály-alkotási folyamat ne legyen ilyen vesszőfutás, amikor nem indokolja semmi például ennek a salátatörvénynek is a rendkívüli gyorsasággal való napirendre vételét és az ugyanilyen rendkívüli gyorsasággal való átverését a parlamenten, de ennél sokkal fontosabb törvények, mint például a foglalkoztatási törvény a télen milyen gyorsan átment, milyen kapkodva átment, és az a végeredménye, ami.
A napokban, amikor a fodrásznál ültem, a tükrön egy kis cetlin egy felirat volt, amelyiken a fodrász azt hirdette, hogy őnála lehet rendelni gyors, olcsó és jó munkát. Utána fel volt sorolva: ha jó munkát akarunk, akkor az nem gyors és nem olcsó; ha olcsó munkát rendelünk tőle, akkor az szintén nem gyors és nem is jó; s ha gyors munkára akarjuk őt megkérni, az pedig nem olcsó és nem lesz jó. Itt megint ezzel állunk szembe: gyors törvényalkotást akar a többség megvalósítani, és valószínűleg ez nekünk a későbbiekben nem lesz olcsó és nem is lesz jó, mint ahogy már több képviselőtársam is rávilágított erre.
Amit Katona képviselőtársam említett, azt kellő részletességgel kifejtette, tehát erre már a mondandómban nem fogok kitérni. Teljes mellszélességgel támogatom a javaslatát, hiszen a postatörvény ilyen típusú módosítása valóban azokat a durva anomáliákat hozná, amit ő felsorolt.
A szabadságolás kérdése. Nem elég, hogy egyszer már alkotmányellenesnek ítélték, de ennek ellenére folyamatosan ugyanaz a logika jön vissza egyébként a tárca ilyen típusú indoklásainál: megfelelően sajátosan, mindig a saját érdek szerint értelmeznek bizonyos tényeket; most itt például az Alkotmánybíróság ítéletét, de máskor európai uniós irányelveket vagy ottani szokásokat, tehát mindig úgy, ahogy éppen valamit el akarnak érni. Ennek ellenére, hogy ismételten arra hivatkozott a tárca, hogy ezt az OÉT-ben milyen nagyon jó módon megtárgyalták és figyelembe vették az ottani észrevételeket, tudjuk nagyon jól, hogy ezt a szakszervezetek nem támogatják, és okkal nem támogatják. Tudjuk azt, hogy akik Magyarországon dolgoznak, azok jóval többet és indokolatlanul többet töltenek munkavégzéssel, mint amennyi egyébként a normál európai átlag, vagy amennyi egyáltalán elvárható lenne ahhoz, hogy tisztességesen meg tudjanak élni. Ennek egyébként az a következménye, hogy sokkal rosszabb állapotba kerül az egészségük, ennek az a következménye, hogy nem tudja rekreálni magát a munkaerő ma Magyarországon, és ennek ellenére olyan szabadságolási jogszabályokat akarunk itt elfogadtatni, amelyek pontosan ebbe az irányba hatnak, hogy még tovább romlik ennek a magyar emberkincsnek az állapota.
A kölcsönzés szintén ilyen. Itt mindig felmerül az a kérdés, hogy kinek az érdeke, melyik az a lobbicsoport, amelyik e mögött a javaslat mögött áll. Ha megnézzük, ez a kölcsönzés című kérdés nem igazán nagy rétegeket mozgat meg a világon, kivéve az angolszász típusú országokat, ahol egyébként teljesen más munkakultúra és teljesen más kultúra van, mint a kontinentális. Egy olyan módszert, szabályozást dagasztunk most már egyre jobban, amelyiknek egyébként a meg nem léte kevesebb problémával járna, kevesebb problémát vetne fel, mint az, hogy egyáltalán ez van, mert nem arra használják, nem úgy működik, mint amire eredetileg ki lett találva. Ez nagyon sok kiskaput nyit ki, a képviselőtársaim erre már több helyen és többször utaltak. Ez nem a munkavállalók érdekét szolgálja, nem az ő lehetőségeiket bővíti és segíti, mert olyan esetekben, amikor sima alvállalkozási szerződéssel el lehetne látni feladatokat a vállalkozások részéről, nem indokolt a kölcsönzés. Itt lenne az a fontos dolog, amire mindig hivatkoznak, hogy a munkaadó és a munkavállaló egyezzen meg: ha olyan munkát akar elvállaltatni a munkavállalóval a munkaadó, amelyik más telephelyen végződik, akkor egyezzen meg vele, egyezzenek meg, hogy az majd x időre ennyi pénzért egy más helyen fog történni. Pontosan azt az egyezkedést, azt a megegyezési lehetőséget szűkítik és tolják el az erősebb javára, amit egyébként folyamatosan hangoztatnak, hogy milyen jó lenne, ha meglenne.
A munkaügyi tanácsok kérdése. Tisztelt Képviselőtársaim! Ne feledjük el, hogy ez a módosítás, amelyik jelen pillanatban a foglalkoztatási törvényben a munkaügyi tanácsokról szól, végszavazás előtti módosító indítványként az előterjesztő részéről érkezett be, amikor már sem vitatkozni, sem egyéb módon beleavatkozni a folyamatba nem lehetett az ellenzék részéről. Akkor hipp-hopp, gyorsan el lett fogadtatva, annak ellenére, hogy jeleztük, hogy ez nem igazán szerencsés, de hát gyorsan ki kellett nyomni belőle a megyei önkormányzatokat, hiszen ez nem illik bele abba a koncepcióba, amit a kormányzat képvisel. Igen ám, csak azt felejtik el a tisztelt előterjesztők, hogy a foglalkoztatással és egyébként a szakképzéssel kapcsolatban a megyei önkormányzatokra kötelező feladatokat ró egy kétharmados törvény, és kihagyják a megyei önkormányzatokat abból az egyeztető lehetőségből, amit munkaügyi tanácsnak hívunk.
De ezzel a munkaügyi tanáccsal kapcsolatos előterjesztéssel más probléma is van, például az, hogy az előző szabályozáshoz képest - hivatkozva arra, hogy az Unió tagjai lettünk, és a tripartit érdekegyeztetés, és így tovább, és így tovább - kevesebb jogosítványa lett hirtelen, mint ami akkor volt, amikor még nem voltunk az Unió tagjai. Gyakorlatilag egy sóhivatal szintjére süllyesztik le ezt a testületet, és ráadásul oly mértékben megpróbálják felduzzasztani a létszámát, hogy az már működésképtelen. Hiszen mi indokolja azt, hogy ha a MAT-ban korlátozva vagyon jelen pillanatban is hat-hat főre a tagok száma, akkor korlátlanul kilenc munkaadói szervezet, hét szakszervezet és nem tudom, hány önkormányzati képviselő lépjen most már be ebbe a tanácsba. Itt is az arányosság, az arányos képviselet azért nagyon fontos lenne. Aztán az is fontos lenne, hogy érdemi egyeztetési lehetőség lehessen ebben a munkaügyi tanácsban, ha már egyszer régióban akarnak gondolkozni, és legyenek ott azok a szereplők, akikre egyébként feladatot ró a jelenleg érvényes önkormányzati törvény is.
(12.40)
Tehát itt megint egy olyan módosításról van szó, ami azt szolgálja, ami egyébként megesett nálunk az elmúlt hónapban, nevezetesen az, hogy a regionális munkaügyi központ igazgatója a tanács alakuló ülésére olyan előterjesztést hozott, hogy állandó elnökként kívánta nevesíteni a regionális fejlesztési tanács szocialista delegáltját akkor, amikor egy ilyen háromoldalú egyeztetésben általában az a korrekt megoldás, hogy rotálják meghatározott időnként az elnökséget adó oldalak egymást.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)
