CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvénymódosítási javaslat a kormányprogramban szereplő vállalások teljesítését szolgálja: így a munkavállalói jogok védelmét, a bérgarancia-rendszer megerősítését, a fekete- és szürkefoglalkoztatás visszaszorítását.
A szabályozásnak egyfelől biztosítania kell a versenyképességet a rugalmas foglalkoztatás révén, másfelől a munkavállalókat védő jogi garanciáknak erősnek és minél szélesebb körre kiterjedőnek kell lenniük. Ugyanazzal a gonddal küszködünk mi is, mint Európa számos országában, hogy egyszerre kell a biztonságot és a rugalmasságot elősegítő szabályokat alkotnunk. Az angolban egy speciális szót alkottak erre, a flexibility és a security szavak összevonásából lett a flexsecurity, amit nehéz is magyarra fordítani, hiszen a rugalmas biztonságot nehezen értelmezi a magyar nyelv, mégis erről a követelményről van szó, amikor az újabb és újabb munkaügyi szabályokat alakítjuk vagy módosítjuk.
A törvényjavaslat elsősorban a fizetésképtelenné váló munkáltatók munkavállalói számára nyújtott törvényi garanciákat kívánja erősíteni a bérgarancia eszközrendszerével, másfelől pedig a rugalmasságot a javaslatban például a munkaerő-kölcsönzés szabályainak módosítása szolgálja, amellett, hogy ott is figyelemmel vagyunk a munkavállalói biztonság szempontjára, az atipikus foglalkoztatási formák halmozásának kizárásával.
(9.50)
Tavaly decemberben az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy a szabadság kiadásával, annak a tárgyévet követő évre való átvitelével kapcsolatos munkajogi szabályokon javítani kell, hogy a szabadsághoz való munkavállalói jog csak szükséges esetben és csak arányos mértékben korlátozódjon. Mivel az Alkotmánybíróság március 31-ével semmisítette meg az ezzel kapcsolatos munka törvénykönyvbeli rendelkezéseket, ezért szerepel a javaslatban az április 1-jei hatályba léptetési időpont. A módosítási javaslat tartalmánál figyelembe vettük a szociális partnerek, illetve a szakmai érdekképviseletek által tett javaslatokat is. A munkaerő-kölcsönzők szakmai érdekképviselete kezdeményezésére került a javaslatba például a természetbeni juttatások és a munkabér kifizetését rugalmasabbá tevő szabályozás.
Tisztelt Országgyűlés! A munkavállalói biztonságot szolgáló bérgarancia-szabályozás számos új elemből áll. A bérgarancia-támogatást a törvény a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett két évvel korábbi nemzetgazdasági átlagkereset szorzatában állapítja meg. Eddig munkavállalónként a nemzetgazdasági átlagkereset négyszereséig, mostantól a javaslat szerint ötszöröséig terjedő igényt nyújthat be a felszámoló a Munkaerő-piaci Alaphoz, ha a bérfizetési napon nem tudja kielégíteni a bérigényeket.
Az emelés mellett a visszaéléseket is csökkenteni kívántuk, ezért az ötszörös mértéket nem időbeli korlát nélkül, hanem egy felszámolási eljárás alatt lehet igénybe venni, de elhúzódó felszámolás esetén mérlegelési jogkörben még további kéthavi átlagkeresetnek megfelelő támogatás is nyújtható. A támogatás mértékének emelése és feltételeinek pontosítása mellett szélesebbé válik a javaslat szerint a támogathatók köre is azokkal a munkavállalókkal, akik a felszámolás lezárultáig a munkáltató jogutód nélküli megszűnéséig jogviszonyban állnak, például kismamák, akik felmondási védelem miatt nem küldhetők el a munkáltatóktól.
A javaslat szerint a bérköveteléssel fellépő munkavállalók könnyebben megindíthatják a felszámolási eljárást munkáltatójuk ellen a tárgyi illetékfeljegyzési jog révén. Az illetékfeljegyzési jog azt jelenti, hogy a felszámolási eljárás megindítását kezdeményező félnek az eljárás megindításával egyidejűleg nem kell megfizetni az illetéket. Az illeték lerovására a bíróság döntése alapján utólag kerül sor, lényegében a vesztes fél által, valószínűleg döntő többségében a munkáltató által.
Tisztelt Országgyűlés! A munkajogi szabályok módosításának két fő javasolt területe a szabadság kiadása és a munkaerő-kölcsönzés szabályai. A szabadság kiadásával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság határozatában előírt szükségesség és arányosság követelményeinek megfelelő szabályozás megalkotása volt a célunk. A szükségességet az valósítja meg, hogy pontosabban definiáljuk, mi az a kivételesen fontos gazdasági érdek, amely esetén lehetőség nyílik arra, hogy a munkáltató átvigye a szabadság kiadását a következő évre. A kivételes gazdasági érdeket megalapozó körülmény egy, a munkáltató gazdálkodási körében felmerülő ok, például egy állandó üzleti partnertől érkező rövid határidős fontos megrendelés az év végén vagy két azonos munkakörű munkavállaló közül az egyik megbetegedése. Ennek az oknak a munkaszervezéstől függetlennek kell lennie, ami azt jelenti, hogy azt a munkáltató a várható munkamennyiséget és a rendelkezésre álló létszámot számításba véve más munkarend alkalmazásával nem védheti ki.
A szabadság kiadásának elhalasztására sor kerülhet még a munkáltató működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt is, különösen baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, az egészséget, a testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében.
Az arányosság követelményének felel meg az új szabályozás akkor, amikor a következő évre való átvitelt a teljes szabadság helyett csak a rendes szabadság egynegyedére teszi lehetővé, másfelől szigorít a határidőkön is. A törvény alapján június 30-a helyett március 31-ig, a kollektív szerződés rendelkezése esetén december 31-e helyett június 30-ig lehet meghosszabbítani a kiadás határidejét. 2007-ben átmeneti szabályként június 30-ig ki lehet adni a felhalmozódott szabadságokat.
Itt említem meg, hogy sem az alkotmánybírósági határozat, sem a most benyújtott törvénymódosítási javaslat nem eredményezi azt, hogy bárkinek is elveszne a szabadsága. A szabadság kiadásának kötelezettsége a munkáltatót terheli, nem a munkavállaló mulaszt tehát akkor, ha a kiadásra a tárgyévet követően kerül sor. A kiadást az elévülési időn belül akár a bíróság előtt is követelheti.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslatban a munkajogi szabályok módosítással érintett másik területe a munkaerő-kölcsönzés. Lényeges változás, hogy ki kívánjuk zárni egymás mellett az alkalmi munkavállalást és a munkaerő-kölcsönzést. Mindkettő egy, a klasszikus munkaviszonyhoz képest könnyített szabályok szerinti rugalmasabb, a munkavállaló számára alacsonyabb védelmi szintet jelentő foglalkoztatási forma, melynek eredeti rendeltetése is eltér egymástól. Az alkalmi munkavállalás rövid időtartamú, elsősorban a kis munkáltatók eseti foglalkoztatási igényei kielégítésére szolgál. A munkaerő-kölcsönzés viszont egyfajta vállalkozási tevékenységként nagyobb munkáltatók időszakos munkaerőigényének szervezett kielégítését célozza.
A jövőben a kölcsönbevevő is nyújthatja közvetlenül a munkavállalónak a természetbeni juttatásokat és munkabért, ekkor a kapcsolódó munkáltatói adókedvezmények is őt, nem pedig a kölcsönbeadót illetik. Ennek indoka, hogy a kölcsönbevevő gyakran saját termékét, szolgáltatását bocsátja kedvezményesen a munkavállalók rendelkezésére, erre azonban a kölcsönbeadónak nincs lehetősége, illetve csak indokolatlanul költségesebben tudná ezeket beszerezni. Ez a javaslat könnyebbé teszi a munkavállaló egyenlő bérezéshez való jogának érvényesítését a munkaerő-kölcsönzés során.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat harmadik nagyobb részét a munkaügyi ellenőrzési szabályok képezik. A fiktív munkáltató kiszűrésére törvényi védelmet vezetünk be. A munkaügyi ellenőrzések során, különösen az építőiparban gyakran tapasztalható, hogy a munkáltatóként megjelölt alvállalkozó ténylegesen nem található meg. Ebben az esetben a javaslat szerint a tevékenységet irányító vállalkozót kell munkáltatónak tekinteni - egyszerűbben a fővállalkozót -, ő lesz bírságolható. Ez egy törvényi vélelem, amely ellenbizonyítás révén természetesen megdönthető. A hatóságnak egyébként a közigazgatási eljárás szabályai szerint mindent meg kell tennie, hogy a tényállást kiderítse, tehát ez a megoldás csak végső esetben alkalmazható, de alkalmazhatóvá válik a javaslat szerint.
A javaslat továbbá előírja, hogy a miniszteri határozattal lényegében jogszabályi rangra emelt, ágazatra kiterjesztett hatályú kollektív szerződésekben meghatározott ágazati bér ellenőrzése során is hivatalból járjon el a munkaügyi felügyelő. A javaslat szerint a személyes felelősség növelése érdekében lehetővé válik a jövőben egymás mellett a munkáltatót terhelő munkaügyi bírság, illetve, ha a szabályszegés egyben valamely szabálysértési tényállást is megvalósít, az azért felelős természetes személlyel szembeni szabálysértési bírság alkalmazása is. A természetes személy munkáltatók, egyéni vállalkozó vagy magánszemély esetében azonban a kettős bírságolás méltánytalan volna, ezért esetükben csak az objektív alapú munkaügyi bírság kiszabására kerülhet sor.
Tisztelt Országgyűlés! A tervezet benyújtását hosszú egyeztetés előzte meg a szociális partnerekkel, amely már a tavalyi évben megkezdődött. A munkát felgyorsította az Alkotmánybíróság március 31-ei határidőt megállapító határozata, amely szükségessé tette, hogy a tervezetet minél előbb benyújtsuk az Országgyűléshez. Az Országos Érdekegyeztető Tanácsban emellett tovább folynak az egyeztetések, leginkább a bérgarancia-támogatás mértékéről, a szabadság kiadásáról. Az esetleges megállapodások esetén lehetőség nyílik ezeket még a parlamenti vita során átvezetni a tervezeten. A következő tárgyalási forduló egyébként épp most pénteken lesz az Országos Érdekegyeztető Tanácsban.
Mindezek alapján tisztelettel kérem az Országgyűlést, hogy a kormány által benyújtott törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
(10.00)
