CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR
CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Egy olyan törvényjavaslatot terjesztett elő a kormány - ahogy említettem a bevezetőben -, ami a munkavállalók biztonságát kívánja szolgálni. Lényegében öt követelményben összefoglalható, hogy mi az a munkavállalói érdek, mi az a biztonsági feltétel, ami ahhoz kell, hogy az emberek meg legyenek elégedve a munkahelyükkel, olyan élethelyzetbe kerüljenek, amit kívánnak maguknak.
Az első az, hogy legális munkahelyük legyen, bejelentett munkahelyük legyen, hogy a legális munkahelyből adódó összes kedvező következményt élvezni tudják, például, hogy járulékot fizetnek, és a járulékbefizetés eredményeként szolgáltatást kapnak, egészségügyi szolgáltatást, nyugdíj-biztosítási szolgáltatást, és ha éppen elvesztik átmenetileg az állásukat, akkor az álláskeresés idejére kapjanak valamilyen összeget. Ezek ugyanis nem segélyek, hanem ezek a járulékfizetéssel megvásárolt szolgáltatások.
Tehát az első, hogy biztonságban legyenek, legális munkahelyük legyen, jogszerző idejük legyen a bejelentett munkavállalással.
A másik, hogy a munkaidő valóban annyi legyen, amennyi a törvényes munkaidő, és ha lehet, akkor egy perccel sem több, merthogy nem véletlen, hogy az európai uniós tagállamok éppen ebben a kérdésben korábban egyetértettek, és a legnehezebben értenek egyet egy munkaidőirányelv-módosítással, merthogy egy nagyon érzékeny kérdésről van szó, nevezetesen arról, hogy a munkavállaló védett legyen a munkaideje tekintetében.
A harmadik, hogy olyan munkakörülmények legyenek, amelyek az egészségét nem rombolják, inkább megóvják. A negyedik, hogy olyan munkabére legyen, amely a munkájával arányos, amely egyébként biztosítja a megélhetését. Az ötödik, hogy biztosított legyen számára a pihenőidő, legyen az akár hétvége, akár szabadság.
Ha ezeket a feltételeket a jogszabályokban úgy szabályozzuk, hogy az védje a munkavállalót, akkor azt gondolom, helyesen cselekszünk. Ezt teszi ez a törvényjavaslat is.
Éppen ezért néhány kérdésre és néhány felvetésre szeretnék reagálni az általános vita végén. Az egyik a szabadság ügye, amit többen felvetettek. Bernáth Ildikó a szabadság pénzbeli megváltásának az ügyét a vita során többször is említette. Kérdésként is megfogalmazódott, hogy miért nem lehet ezt tenni. Arra szeretném felhívni a képviselő asszony figyelmét, hogy az alkotmánybírósági döntés alapján is, de az alkotmány alapján is egy alkotmányos alapjogról van szó, egy alkotmányos alapjogot pedig pénzben nem nagyon lehet megváltani. Képzelje el, ha azt mondanánk, hogy fizetek valakinek azért, hogy ne gyakorolja mondjuk, a sztrájkjogát, fizetek valakinek azért, hogy ne gyakorolja a gyülekezési jogát, fizetek valakinek azért, hogy ne gyakorolja a szólásszabadsághoz való jogát, és nem folytatom tovább. Nem lenne alkotmányos megoldás, ha a pénzbeni megváltás üzemelne.
Vagy egy pont, amikor működik a pénzbeni megváltás, amikor valakinek megszűnik a munkahelye, vagy ő mond fel, teljesen mindegy, tehát munkahelyváltás van, és nem lehet tudni, hogy következik-e rögtön utána új munkáltató, hogy át tudja-e venni az egyébként ki nem vett szabadságot vagy sem. Ebben az egy esetben van erre lehetőség, és ez csak azt az alkotmányos védelmet jelenti, hogy ne vesszen el ki nem vett szabadság. Semmi másról nincs szó. Ezért nem értett egyet a kormány azzal az egyébként munkáltatói felvetéssel, hogy legyen megváltható a szabadság; ezért értettünk egyet a szakszervezetekkel, hogy bizony ne lehessen egy alkotmányos jogot pénzben megváltani.
Ami a szabadság kiadása és kivétele szabályainak ellenőrzését illeti: szeretném elmondani, hogy a munkaidő-nyilvántartás, a szabadság-nyilvántartás ügye a munkaügyi ellenőrzés számára egy kiemelt ellenőrzési terület, mindig is az volt, különösen a be nem jelentett foglalkoztatás miatt ezt a munkaügyi ellenőrzést egy nagyon fontos kérdésnek tartja. Kétségtelenül igaz, hogy nem feltétlenül tud ott lenni minden munkaügyi jogsértésnél a munkaügyi ellenőrzés, de azt képviselő asszonynak is mondom, és mindenkinek a legszélesebb nyilvánosság előtt, hogy bármilyen bejelentés érkezik munkaügyi jogsértés tekintetében - még névtelen is - a munkaügyi ellenőrzéshez, azt az ellenőrzés haladéktalanul kivizsgálja.
A munkaügyi ellenőrzési törvényben megfogalmaztunk korábbi módosítások kapcsán olyan passzusokat, hogy védett legyen az a személy, aki bejelenti a jogsértést, nehogy véletlenül a munkáltató vissza tudjon élni azzal, hogy megtudta, hogy ki volt a bejelentő. Ezért, ha ilyen törvénysértést bárki tapasztal, azt ajánlom, hogy tegye meg a bejelentését a munkaügyi ellenőrzésnél, ki fogja vizsgálni, és a törvénytelen munkáltatót meg fogja büntetni.
A postatörvényt több képviselő érintette, Katona Kálmán, Bernáth Ildikó és mások, nem mindenkit sorolok fel. Egyáltalán nem kakukktojásról van szó. Arra szeretném felhívni a képviselő hölgyek és urak figyelmét, hogy a munkaerő-kölcsönzés szabályaihoz ez a törvénycsomag hozzányúl, és ennek kapcsán érinti a postatörvényt. Igen, bizony, valóban itt érdemes odafigyelni, hogy ki mi mellett érvel. A helyzet ugyanis az, hogy ma a postai szolgáltatások postai monopóliumát - ami 2009-ig, tehát nem sokáig él, de ez létező, törvényes postai monopólium - a mai szabályozás lehetővé teszi, hogy kijátsszák magáncégek oly módon, hogy nem saját munkavállalóval végeznek kézbesítést, hanem kölcsönzött munkavállalóval, és ezáltal lényegében bújtatott postai szolgáltatást végeznek. Ezt a kijátszási lehetőséget zárja be a mostani módosítási javaslat. Úgyhogy valóban érdekes dolog, hogy milyen lobbik jelennek meg a parlamenti vitában.
Igen, én nyilván vállalom, és szerintem a kormánypárti képviselők is nyíltan vállalják, sajnálom, hogy az ellenzékiek nem, hogy a Magyar Posta mint állami köztulajdonban lévő cég törvényben biztosított monopóliumát 2009-ig a kézbesítés tekintetében meg akarjuk-e védeni, vagy nem akarjuk megvédeni (Bernáth Ildikó közbeszól.), vagy azt akarjuk, hogy továbbra is érvényben legyen, hogy magáncégek kijátszhassák ezt a törvényi szabályozást munkaerő-kölcsönzés útján. Önök azzal érvelnek, hogy továbbra is ki lehessen játszani. (Babák Mihály: Nem, félreértett államtitkár úr minket!) Én meg nem szeretném, hogy továbbra is ki lehessen játszani, erről szól a történet. (Babák Mihály: Ne sértegessen minket, államtitkár úr.) De bizony, erről szól a vita! (Közbeszólások az ellenzéki pártok soraiból. - Az elnök csenget.) Kérem, kedves képviselőtársak, erről szól ez a vita.
