ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Idáig nem tértem el a törvény passzusaitól, ami be van terjesztve, de Földesi képviselőtársam mondott egy szót, amelyre az ember úgy zsigerből felkapja a fejét. Ön azt mondta, hogy reménytelen helyzet. Nincs reménytelen helyzet. Ez függ attól, hogy a társadalomnak milyen a saját szociális hálója, vagy adott esetben a társadalom hogy képes foglalkozni az egyénnel, és hogy tudja megteremteni azokat a törvényi háttereket, amelyekkel az egyén tulajdonképpen nem kerül kilátástalan helyzetbe.
Nemrég volt a tévében egy ember, aki hat éven keresztül - hogy mondjam - hajléktalan volt, de újból visszatért a társadalomba, mert olyan körülmények teremtődtek körülötte, hogy reményt lát maga előtt. A társadalom saját hálóját kell úgy kialakítani, hogy lehetőleg ne legyen reményvesztett ember. Ezzel kívántam eltérni tulajdonképpen a törvényi passzusoktól.
Itt szeretném felhozni azt, hogy példákat is lehetne mondani, konkrét cégeket lehetne mondani. Ha a társadalom megengedi azt, hogy úgy viselkedjenek a munkavállalókkal, hogy egy-két hónapig alkalmazzák minimálbéren, és szabályszerűen úgy cserélgetik őket, ahogy kényük-kedvük tartja, akkor ott valami baj van. Számos ilyen cég van. Gúr Nándor képviselőtársam is tudja, a bevásárlóközpontokban éjjel-nappal dolgoznak az emberek minimálbéren, és szabályszerűen úgy cserélgetik őket, ahogy a kedvük tartja. Itt kellene törvényi szinten olyan passzusokat találni, hogy az ilyen munkaadók tulajdonképpen a piacon sokkal keményebb feltételekkel és szigorral kell hogy a munkavállalókkal szemben ezt a játékot ne csinálhassák.
Ugyanilyen a körbetartozás kérdése is, mert a végén mindig maga a munkavállaló szenved a legtöbbet ettől a kérdéstől. Azért is próbáltam úgy megközelíteni a törvényt, hogy legyünk szigorúbbak, ne adjunk lehetőséget arra, hogy a kiskapukat megtalálják.
